A vásártéren kilencedik alkalommal sorra kerülő kenyérfesztivált a Gina Lollobrigida és Vittorio De Sica főszereplésével 1953-ban készült film - Kenyér, szerelem és fantázia - címe ihlette. Tizenöt országból 400 kiállító mutatja majd be, hogy mit tud sütni kenyér, cipó, zsömle, kifli, perec, péksütemény, pizza, tészta és cukrásztermék kategóriában.

Ahány ország, ahány város, annyi neve és fajtája van a pékségekben sütött termékeknek. Amit mi magyarok egyszerűen zsemlének hívunk, Olaszországban lehet kerek és lapos (medaglione), magas és belül lyukas (rosetta), hosszúkás és ropogós (ciabatta). A Rómában kenyértésztából sütött fehér pizza Torinóban focaccia lesz (magyarul pedig pogácsa és lángos).

A lényeg a nyersanyag és a ma már technológiának nevezett sütés. Tradíció vagy innováció? - keresi a választ a kérdésre az a Software a kemencében mottójú kerekasztal-beszélgetés, amelyet a fesztivál keretében rendeznek. Kenyérsütési verseny is lesz az algériai, horvát, olasz, svájci pékek között.

"A kenyér asztalunk örök darabja. Hiába a megváltozott étkezési szokások, a gazdasági válság, a kenyér nem tűnt el mindennapi táplálkozásunkból. Ma a zabból, árpából sütött kenyér a divat, de a jó kenyér receptje mindig ugyanaz: víz, liszt, só és élesztő" - mondta az olasz kenyérsütők országos szövetségét (Fippa) vezető Luca Vecchiaro.

Olaszország a harmadik legnagyobb európai kenyérfogyasztó Németország és Ausztria mögött. Az olaszok fejenként legalább napi 100 grammot esznek, és az országban naponta 1,2 millió tonna pékárut sütnek. A kenyér ma már nemcsak a reggelihez kell, hanem egész nap frissen kapható. Az olaszok egyharmada pékségekben vásárolja a gyorsan bekapott ebédjét is.

A pékségekben több mint 400 fajta kenyeret sütnek. A Bari közeli Altamurából származó kenyér az első Európában, amely kiérdemelte a védett eredetű termék elnevezést.

Tavaly olasz rekordot döntött az otthoni kenyérsütéshez eladott gépek száma is.
A vásáron szó lesz az ágazat liberalizációjáról is, amelynek eredményeként a 25 ezer olaszországi családi pékség részben "többnemzetiségűvé" vált. Milánóban például a sütödék tizenöt százaléka van külföldi, főleg arab kézben.

A kenyér azonban a szemétbe is kerül: a legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera felmérése szerint csupán Milánóban napi 180 mázsa kenyeret dobnak a kukákba.