Csernait istenként tisztelték Észak-Koreában

"Szabadságra vágytam, és az esélyre, hogy megszabadulhassak a kommunista hatalom elnyomásától. Nagy kockázatot vállaltam fiatalon, de meg kellett tennem" - nyilatkozta Csernai, aki az 1956-os forradalom után hagyta el az országot: akkori szóhasználattal élve Németországba disszidált.

Játékos pályafutását 1964-ben fejezte be, többek között a Karlsruher SC és a Stuttgarter Kickers együtteseiben lépett pályára, majd a korábban matematikát és fizikát tanult futballista edzői diplomát szerzett a kölni egyetemen.

Első nagy sikereit a Bayern Münchennel érte el, amellyel 1980-ban és 1981-ben bajnoki címet nyert, egy évvel később pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjébe vezette az együttest. 1991-ben a Hertha BSC élén fejezte be edzői karrierjét, ám nem sokkal később egy svájci üzletemberen keresztül megkeresték az észak-koreaiak...

"Ekkor gyakorlatilag már befejeztem, és készen álltam arra, hogy új életet kezdjek" - emlékezett.

Annak ellenére, hogy aggódott az észak-koreai totalitárius rendszer miatt, Phenjanba utazott néhány hétre, ahol edzéseket vezényelt a válogatottnak, valamint mérkőzéseken is irányította a csapatot.

"Nem voltam biztos ebben a munkában, ám az észak-koreaiak ragaszkodtak hozzám" - mondta Csernai, aki végül 1991 végén hat hónapos szerződést kötött az ázsiai ország szövetségével, amely később meghosszabbította a megállapodást.

Csernai többek között arra is visszaemlékezett, hogy a válogatott egy szálloda tizenötödik emeletén lakott, ahol egy héten egyszer volt meleg víz, ugyanakkor személyi asszisztenst, tolmácsot és sofőrt fogadtak mellé. A vezetők első számú kérése az volt, hogy "szedjen" össze egy csapatot az amerikaiak elleni felkészülési mérkőzésre, ám erre mindössze két hete volt, mivel a vezetőknek be kellett szerezniük a szükséges vízumokat.

Csernai eredetileg 18 játékost nevezhetett volna az október 19-i, történelmi összecsapásra, ám csak 16 futballistával számolhatott, mivel két helyet fent kellett tartani a titkosszolgálat emberei számára. A tréner elmondása szerint ez a két "játékos" általában a felezővonalról, vagy a kapu mögül tekintette meg az edzéseket.

A szakember hat hónapos fizetését egyben, kézpénzben kapta meg, méghozzá egy sporttáskában, amely az edzések ideje alatt a kapuban volt: "mindig mondtam a kapusnak, figyeljen a táskára, bár kétlem, hogy bárki is sejtette volna, mi van benne."

Az észak-koreai csapat az említett mérkőzésen 2-1-re diadalmaskodott, Csernait pedig valóságos istenként tisztelték az országban. "Amikor éjszaka megérkeztünk a repülőtérre, olyan fényáradat volt, mintha nappal lenne. Fiatalok hosszú sora fogadott minket virágokkal, és rengeteg politikus is üdvözölte az együttest. Ez nemcsak egy mérkőzés volt, hanem politika. Egy szedett-vedett társaságból igazi csapatot csináltam."

A trénert és csapatát ezt követően "elhalmozták" a vezetők: Japánból kaptak labdákat, új mez és felszerelés is járt az együttes tagjainak, a trénert pedig egy olyan szállodába költöztették, ahol minden nap volt meleg víz.

Az 1994-es világbajnoki előselejtezők során 7 győzelem és 1 vereség volt a csapat mérlege, a játékosokat ekkor már olyan tisztelet övezte, hogy azt is elnézték nekik, amikor a külföldi találkozókról ilyen-olyan értéktárgyakat csempésztek be az országba. Csernainak erről az ötvenes évek Magyarországa jutott eszébe, amikor egy-egy túráról órákkal és nejlonharisnyákkal megpakolva tértek haza.

A selejtezők utolsó szakaszában már nem ment ilyen jól az együttesnek, öt mérkőzésen csak egyszer tudott nyerni, az utolsó találkozón a nagy rivális dél-koreaiaktól kapott ki.

Ugyan az észak-koreai vezetők szerették volna maradásra bírni Csernait, ám ekkor már az állampolgárságot is elvárták volna tőle. "Politikai szinten kezdtek velem beszélni, ez nagy szerepet játszott abban, hogy a dohai selejtezőtorna után én már egyből Münchenbe mentem. Ezzel lezárult az életem ázsiai futballal kapcsolatos szakasza."