Mennyi időt szoktál naponta olvasással tölteni?

Sajnos csak nyaralás, pihenés alkalmával jut időm arra, hogy komolyabb könyvet elolvassak. Ha éppen nem dolgozom és lehetőségem van elutazni valahova, akkor mindig viszek magammal egy-két könyvet talonba. Persze kicsi gyerek mellett még nehezebb a dolog. Neki szoktam olvasni, az utóbbi időben az olvasmányélményeim főként gyerekkönyvekre korlátozódnak, így tudom, hogy nagyon érdekes, nagyon jó könyveket írnak a kicsiknek.

Melyik könyvek ezek?

Bartos Erikának vannak nagyon jó könyvei, meséket és verseket is ír. A verseskönyve a „Százlábú” címet viseli, ami szerintem egy nagyon édes, mindenkinek ajánlható könyvecske, ami a kislányom kedvence. A régi nagy klasszikusokat is szívesen olvasom fel, többek között a Micimackót.

Legutóbb a Ludas Matyit kezdtem olvasni, ami szintén rövid kis mese, de tényleg szórakoztató. Persze nagyon irodalmi is egyben, kisgyerek is érti a cselekmény síkját. Számtalan olyan dolog van benne, amin a felnőtt ember is elgondolkodik. A Micimackóban is ez a zseniális

Tudnád csoportosítani a gyerekkönyveket aszerint, hogy kihez szólnak életkor alapján?

Olyan 3-4 kategóriára tudnám bontani. Az elsőt a kétéves kislányom is megérti, a másik a tizenhárom éves kisfiamhoz szól, van olyan amit én, és van olyan, amit már csak apukám ért meg. Ha ezek a síkok megvannak egy gyerekkönyvben, akkor mondhatjuk azt, hogy kiváló írás.

Melyik a kedvenc szereplőd a Micimackóban?

Egy nagyon egyszerű és egyáltalán nem kulturális hasonlattal fogok élni: a Jóbarátok sorozatot nagyon-nagyon szerettem, még DVD-n is megvettem. Engem iszonyatosan szórakoztatott, és azt állapítottam meg, hogy külön-külön egyik színész sem hoz lázba a sorozatból, ők együtt nagyon jók. Valahogy a Micimackó szereplőivel is így vagyok, egyiket sem tudom külön kiemelni abban a tekintetben, hogy melyikkel tudnék azonosulni.

Azért nagyon jó ez a könyv, mert az emberi természet legerősebb megnyilvánulásai vannak a karakterekkel megrajzolva. Ez az öt-hat állatfigura akit megismerhetünk, együtt tesznek ki egy embert, a saját lelki mélységét bemutatva.

Ha mégis jutna időd az olvasásra, akkor melyik könyvet vennéd elsőre a kezedbe?

Igazából az ágyam melletti polc roskadozik azoktól a könyvektől, amelyeket el szeretnék olvasni. Számtalan dolog érdekel, nagyon szeretem a szépirodalmat, színdarabokat is szívesen olvasok. A legutóbbi nyaralás alkalmával Csehov műveket olvastam, ami nagyon jól esett; kedves, színházi emlékeim jöttek vissza általuk. A mai irodalmat is nagyon kedvelem, például nagyon szeretem Bíró Kriszta kolleganőm két eddig megjelent könyvét .

A nem túl elvont ezotériával foglalkozó írásokat is szívesen olvasom, amelyek inkább pszichológiai oldalról közelítik meg a témát. Létezik egy A.J. Christian nevű úriember, akiről nem tudom eldönteni, hogy hittérítő vagy filozófus-e. A könyvei nagyon jók, bár egy szeánszára már lehet hogy nem szívesen látogatnék el.

Mely témák taszítanak?

Nem mondanám hogy taszítanának, inkább azt mondanám, hogy nem érdekelnek annyira, egyszerűen csak unnám őket. A nagyon negatív, nagyon horrorisztikus történetek sohasem hoztak lázba, nem szeretem magamat feleslegesen nyomasztani. Az olyan történelmi tárgyú könyveket melyek kimondottan a nagy katasztrófákról szólnak, nem szívesen olvasgatom. A világ eléggé nyomasztó, nincs szükségem arra, hogy pluszban hozzásegítsen más is.

A politikai könyveket sem szeretem, nem mintha nem érdekelne a politika, de ezek annyira egy szemszögből világítják meg az eseményeket, és én annyira nem szeretek befolyásolva lenni egyik oldal által sem, hogy inkább kimaradok a dologból. Ezzel ellentétben nagyon szeretek sírni romantikus könyveken: én is olvastam lányregényeket Jane Eyre Büszkeség és balítéleten át nagyon-nagyon sokfélét.

Melyik az a könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia?

Van egy olyan könyv, amit nem igazán ismernek az emberek, pedig mindenkinek nagyon ajánlanám. Ez nem irodalom, hanem egy német gondolkodónak, Rüdiger Dhalkének a könyve, és a Sorsfordulók címet viseli. Az egy nagyon bölcs iromány arról, hogy az emberi életet hogyan kellene szépen elkezdeni, folytatni, majd a végén méltósággal befejezni. Nagyon szeretem ezt a könyvet, amikor befejeztem, az összes rokonom és barátom megkapta tőlem karácsonyra. Ez egy olyan könyv, amelynek nem szabad kimaradnia az ember életéből.

Az internet térhódítása mennyire fogja megváltoztatni az olvasási szokásainkat? Van jövője a nyomtatott sajtónak illetve könyveknek?

Nekem kifolyik a szemem a monitortól, valamint még kényelmetlenül is ülök előtte. Ez nekem nem nagyon működik, ezen felül van egy vágyam arra, hogy megfogjam a papírt, szükséges kinyitnom, és megnéznem azt, hogy hol tartok benne. Mindig a táskámban tudom tartani, ha ránézek, jó érzés tölt el, mert eszembe jut hogy miről szól. A könyv mint tárgy, számomra a szeretethez köthető dolog, nem nagyon tudnék áttérni az internetes olvasásra.

Bár az is igaz, hogy a lexikonok, szótárak nagy részét elkezdtem kiszortírozni; magamon és a családomon is megfigyeltem azt, hogyha valami tárgyi dolgot keresünk, akkor azonnal az internet keresőjébe ütjük be kérdésünk tárgyát, hiszen be kell látni, hogy ez gyorsabb, jóval egyszerűbb dolog mint a lexikonok böngészése. A tájékozódási vágyamat az interneten szoktam kiélni, de ha olvasni akarok, akkor a könyveket és az újságokat használom.

Sorozatunk korábbi részeiben bemutattuk Csomor Csilla, Kovi, Jancsó Miklós, Korda György, és Győzike vonzódását a könyvekhez.