"Tejtermelés: a mezőgazdaság nehézipara"

- A főiskola után a nagyüzemi mezőgazdálkodásban kezdtem el dolgozni, az endrefalvi termelőszövetkezetben. Onnan 1987-ben családi okok miatt hazajöttem, és egy olyan gazdaságot alakítottam ki, amelyet elvárásként fogalmaztam meg magammal szemben. A földterület is, az állatállomány is közepes méretűnek számít az uniós irányelvek szerint.

Mit jelent ez pontosabban?

Ötszáz hektár földterületet és 250-300 darabos szarvasmarha-állományt. Ezek a méretek kellenek a gépek megfelelő kihasználásához, a telepek optimális állatlétszámának fenntartásához, a földterület célirányos kezeléséhez. A legelők rendelkezésre állnak a major körül, a szemes, a szálas és a lédús takarmányt pedig megtermeljük magunknak.

Mennyi tejet ad egy átlagos tehene?

Napi 20-25 litert, néhány kiemelkedő állat akár 30-40-et is. Lehetne több, de nem szeretném, mert akkor már üzemileg előállított takarmányokkal kellene etetni őket, ami sokat ront a tej minőségén. A mi állományunk kijár a legelőre, számára kellemes környezetben él, így a legjobb ízű és legtartalmasabb a tej. Ilyen minőség előállítása a célunk, hogy a piacon meg tudjunk maradni.

 Magyar tejet nemigen látni az üzletekben...

A piac sok mindent meghatároz… Az a legnagyobb baj, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik nem ismeri az igazi termelői nyerstej ízét! Azokhoz a tartósítószerekkel teli, csomagolástechnikai kezeléseken átment, a teljes tej beltartalmának szelektálásával kialakított termékekhez szokott, amelyek az elmúlt két évtizedben "tej" néven ellepték az üzleteket. Pedig ez az egyik legfontosabb alapvető élelmiszer, a nyomelemektől a zsírig minden megvan benne, amire az emberi szervezetnek szüksége lehet. Nemcsak a csecsemők, hanem a fiatal emlősállatok is mind anyatejjel táplálkoznak, meg is látszik a gyors fejlődésükön. Tehéntejen az ember hónapokig is megélhet gond nélkül, míg a gabonaterméken vagy a húson nem, mert nincs meg bennük minden szükséges tápanyag. Emiatt is szomorú, hogy ma egy liter magyar tej ára ugyanott tart, mint egy liter ásványvízé.

Mit lehet itt tenni?

Mi a megtermelt tej egy részét hűtőtartállyal ellátott kocsiról árusítjuk a környéken és Salgótarjánban, így próbálunk közvetlenül eljutni a fogyasztókhoz. Minden előírásnak megfelelő a technológia, zárt a rendszer, a tej például már nem érintkezik levegővel azután, hogy a fejőgépről a tartályokba kerül. Jellemző viszont, hogy inkább az idősebbek vásárolnak. Amint mondtam, a fiatalabbak nem is ismerik az igazi tej ízét… Úgyhogy a legfontosabb a szemléletváltás és a megismertetés lenne, az, hogy változzanak az étkezési szokások, az emberek odafigyeljenek arra, amit elfogyasztanak.

Mi lesz azzal a tejjel, amely nem közvetlenül a fogyasztókhoz kerül?
 
Sajt lesz belőle. Az a másik nagy gondunk, hogy a legközelebbi feldolgozó Köröstetétlenben van, a szállítás költségeihez pedig a tej árából kell hozzájárulnunk. Ma már Észak-Magyarországon kevés a tejtermelő gazdaság, a szállítási útvonalak hossza pedig nem csak bonyolítja, hanem drágítja is a végterméket. Nem könnyű munka a tejtermelés, azt szoktam rá mondani, hogy a mezőgazdaság nehézipara! Nehéz, mert sok munkát követel, pontosságot, szigorú a feltételrendszere, emellett mindennapi fizikai munka, hét vége és ünnepnap nélkül. Ma már nem sokan vállalják az előbbieket, ez is gond. Viszont éppen az az előnye a növénytermesztéssel vagy a húsmarha nevelésével szemben, hogy nem csupán évente egyszer jelent bevételt, hanem naponta.

Aki nem született bele a gazdálkodásba, az tudja csinálni?

Egy korszerű tehenészetet a gyári futószalaghoz lehet hasonlítani, amely mellett száz fejőstehén ellátására elegendő két ember. A tej hűtése, kezelése teljesen automata rendszerben működik. A gondozónak az állatokra mindig figyelnie kell, és határozottan fellépnie. Már a tekintetükből kitalálható, hogy mit akarnak. Észre kell venni, ha valami bajuk van, tudni kell gyógykezelni őket szükség esetén. Viszont mindez megtanulható, nem kell feltétlenül beleszületni. Olyan, mint egy gyári futószalag, csak nem állhat le.

Hogyan telik a tehenészet egy napja?

Reggel hat körül kezdünk, akkor betereljük az állatokat a fejőházba - ezt már ők várják is. A fejés elvégzése után jön az etetés, az ápolás, az almozás, ha kell, a gyógykezelés. Délután következik a második fejés. A napi rendszert persze felboríthatja egy ellés vagy valamelyik állat megbetegedése. Tulajdonképpen huszonnégy órában kell velük lenni. A nyári időszakban a jószág sokat van kinn, vagy legelnek, vagy a fák árnyékában delelnek. Az a legfontosabb, hogy a kényelmet és a biztonságot megadjuk nekik, akkor adják a legjobb minőségű és legtöbb tejet.

Mibe kerül ma egy fejőstehén?

Megvehető 200-300 ezer forintért. Ez az ár stagnál már vagy tíz éve. A vágómarha ennek a fele.

A támogatási rendszer mit ad a magyar gazdáknak?

Sokan azt hiszik, hogy ebből élünk, pedig nem igaz! A felvásárlási árakba belekalkulálják a támogatást, azért olyan nyomottak az árak. A megítélt és jogszerűen járó támogatások nem teszik ám nyereségessé a termelést, és inkább csak a nagyobb gazdaságoknak kedveznek. Aki állami földterületet bérel, az vissza is fizeti, amit földalapú támogatásként kap...

Látja a jövőt?

A politikai változások mindig okoznak feszültséget, de ahogyan a világ alakul, alkalmazkodnunk kell hozzá. Élelmiszert termelünk, szükség van rá - optimista vagyok! Ami a családi gazdaságot illeti, a közvetlen utódlás megoldott, hiszen a fiam akár már most át tudná venni az irányítást. Remélem persze, hogy a többi nemzedék sem fogja elfelejteni az ősök tudását, és a mezőgazdasági munka szeretetét, megbecsülését.