Pingcsien Csang (Bingjian Zhang) és kollégái elemezték az ókori habarcsot. Mint kiderítették, a szokásos malterkomponensek mellett, így az oltott mészen kívül szerves anyagot, a keményítő egyik összetevőjét, amilopektint tartalmazott - olvasható a ScienceDaily oldalán (www.sciencedaily.com).

Ez a malter, amelynek receptúráját 1500 éve találták fel, sokkal erősebben kötött, és sokkal vízállóbbnak bizonyult, mint a csupán szervetlen anyagokból készült habarcs. Mint Pingcsien Csang megjegyezte, ez volt az ókor egyik legnagyobb technológiai vívmánya. A korabeli mesterek e technológia felhasználásával emelték a városfalakat, építették a pagodákat, vagy a sírkamrákat, amelyek közül sok átvészelte az évezredeket, és ellenállt nemcsak a pusztító földrengéseknek, hanem még a modernkori buldózereknek is.

"Az elemzések bebizonyították, hogy az ókori habarcs egy speciális, szerves és szervetlen összetevőkből álló anyag. Az amilopektin inhibitorként, vagyis a vegyi folyamatokat gátló anyagként működött: kontrollálva a kalcium-karbonát kristályainak növekedését" - magyarázta a kínai vegyész.

A kutatók az ókori habarcs vegyi elemzésén túl, maguk is elkészítettek antik maltert, az oltott mészhez különböző mennyiségű ragacsos rizslevest adagolva, majd vizsgálták az anyag tulajdonságait.

"A +modellmalter+ tulajdonságait tesztelve kiderült, hogy a sűrű, ragacsos rizsleves segítségével sokkal stabilabb, nagyobb mechanikai szilárdságú malter állítható elő" - emelte ki Pingcsien Csang, hozzátéve hogy az ókori recept szerint előállított malter sokkal alkalmasabb az antik építmények restaurálására, mint a modernkori habarcs.