Most mégiscsak úgy tűnik, hogy az ablak nemhogy kinyílik, hanem inkább bezárul, és ennek már megvannak az első riasztó következményei.

A HIV-től erősen fertőzött Uganda az első olyan ország, ahol a feltételek szűkössége miatt a segítségért folyamodókat kénytelen elutasítani, de már a szomszédos Kenya is jelezte, hogy hamarosan kiürülnek a 200 ezer AIDS-beteg kezelését lehetővé tevő források. Mozambikban leállítják az új kórházak megnyitását célzó amerikai segélyprogramot, és gyógyszerhiányról érkeznek hírek Nigériából és Szváziföldről is. Az Orvosok Határok Nélkül nevű nemzetközi jótékonysági szervezet közlése szerint Tanzániában és Botswanában is csökkentik a kezelésre szánt összegeket.

Az összeomlást az adományozókat is sújtó világméretű gazdasági recesszió, illetve az az egyre erősödő vélemény indította el, hogy más, olcsóbban kezelhető betegségek ellen küzdve több élet menthető meg, mint az AIDS elleni harccal. Ezért az erre fordított összegek növekedése megállt, miközben a HIV-fertőzöttek száma folyamatosan gyarapodik.

A The New York Times riportja szerint hozzájárult a visszaeséshez az is, hogy a tudomány nem volt képes csodát művelni: továbbra sincs biztos gyógymód, nincs HIV-fertőzés elleni vakcina, és hiányzik a széles körben elfogadott és használt női kondom. A rendelkezésre álló eszközök alkalmazására tett javaslatok egy része - minden harmadik világbeli férfi körülmetélése, a nemi aktusra készülők megelőzés céljából történő gyógyszerezése, a becslések szerint 33 millió HIV-pozitív kezelése - a szakértők véleménye szerint valóságtól elrugaszkodott elképzelés, és kevés eredményt ígér.

A régimódi megelőzés is hatástalan, mert - különösen Afrikában - túl kevesen élnek az először Ugandában népszerűsített módszerrel, amelynek hármas jelszava - önmegtartóztatás, hűség, óvszerhasználat.

Az eredmény: a UNAIDS, az ENSZ-nek a HIV és az AIDS elleni küzdelemre létrehozott szerve szerint 100 kezelésben részesülő betegre 250 új HIV-fertőzött jut, ami erősen rontja a kilátásokat. Világszerte jelenleg kétmillió ember hal meg évente AIDS-ben, ennek ellenére a betegek száma folyamatosan duzzad, mert csaknem hárommillió felnőtt és gyerek kapja meg évente a fertőzést.

A WHO, az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb útmutatása szerint a mintegy 33 millió fertőzöttből jelenleg 14 milliónak volna szüksége azonnali kezelésre, de az adományozók óriási erőfeszítései ellenére is csupán négymillióan részesülnek benne. Ahhoz, hogy az ajánlások minimuma teljesíthető legyen, az adományoknak háromszorosukra kellene nőniük ahelyett, hogy szinten maradnak.

Súlyos csalódás

Ha a háború elveszni látszik is, néhány csata azért még megnyerhető. Olyan közepes nagyságú nemzeti jövedelemmel és viszonylag kevés fertőzöttel rendelkező országok, mint Brazília, India és Oroszország, talán képesek lesznek arra, hogy külső segítség nélkül ellátást nyújtsanak minden AIDS-betegnek. Kína egész biztosan meg tudja ezt tenni, és valószínűleg az afrikai mércével mérten gazdag Dél-Afrika is.

A legtöbb afrikai országban - de Haitin, Guyanában és Kambodzsában is - elkerülhetetlennek tűnik a kényszerű visszatérés a múlt század kilencvenes éveihez, amikor a falvak utcáin vánszorgó csontvázakat lehetett látni, a hullaházak tele voltak, és a temetőkben egymást érték a frissen kiásott sírok.

A helyzetet jól jellemzi, hogy a világ fővárosait adományokért végigjáró Michael Kazatchkine-nak, az AIDS, a Tuberkulózis és a Malária Elleni Harcra Létrehozott Világalap igazgatójának súlyos csalódásban volt része. "A válasz, amelyet állandóan hallottam, így hangzott: szeretjük, halljuk, amit mond, elismerjük az alapítvány jó eredményeit, de a költségvetésünk feszes, megkurtított, hiszen gazdasági válság van" - meséli tapasztalatait.

Eric Goosby, az amerikai kormányzat új AIDS-koordinátora aggódik amiatt, hogy hamarosan más országokban is az ugandaihoz hasonló helyzet alakul ki. Michael Sidibe, a UNAIDS igazgatója pedig attól fél, hogy minden reménye, amelyet az utóbbi tíz évben táplált, semmivé foszlik, ha az adományozók álláspontja nem változik.

Ők jelenleg mintegy 10 milliárd dollárt ajánlanak fel évente, miközben a betegség ellenőrzés alatt tartásához Sidibe becslése szerint 27 milliárd dollárra lenne szükség.

2001 és 2003 között, amikor elérhetővé váltak az olcsó, retrovírus elleni generikus gyógyszerek, Kofi Annan, az ENSZ akkori főtitkára létrehozta a világalapot, George W. Bush amerikai elnök pedig elindította az AIDS elleni elnöki programot, feltámadt a remény, és úgy tűnt, hogy jó irányba haladnak az erőfeszítések. Tavaly novemberben azonban már olyan szakértői előrejelzés született, amely szerint ha nem következik be gyökeres változás a betegség elleni harcban, akkor húsz év múlva még mindig tömegjelenségként lehet beszélni az AIDS-ről, és a lakosságszám növekedése miatt évente kétmillió új fertőzöttel kell számolni.

Az ugandai AIDS-bizottság szerint egy helyi AIDS-beteg élete végéig tartó kezelése 11 500 dollárba kerül, amit a betegség elleni küzdelemben pénzadománnyal részt vevők túl soknak tartanak. Úgy vélik, hogy a halvaszületések, a tüdőgyulladás, a hasmenés, a malária, a kanyaró, a tetanusz visszaszorításával több élet menthető meg, ráadásul jóval olcsóbban: 1-10 dollár közötti összegbe kerül annak megakadályozása, hogy egy beteg meghaljon.

Az amerikai kormányzat már bejelentette, hogy mostantól az anyák és gyerekeik egészségvédelmére koncentrál, az AIDS elleni küzdelemre szánt összeget pedig csak 2 százalékkal növeli. Hasonlóan cselekedett a brit kormány, sőt Bill és Melinda Gates alapítványa is.