Megtört a jég

Deep Purple, Omega, Karthago, Ákos és a Kool and the Gang a Stadion-kertben. Mi a fene lesz ez, ütős hétvégének tűnik. Az időjárás a mezozoikum izlandi monszunaira emlékeztetett az elmúlt napokban, finom jégdarabok karistolták a szerkesztőség ablakát. A HírExtra napimádó tudósítójának pedig semmi kedve nem volt zuhogó esőben elmenni egy fesztiválra, még a kezében lobogó szakmai jegyek is nehezen hozták lázba.

Csütörtök este azonban megtört a jég. Németh Lajos hatalmas almavigyorral simogatta a napocskákat a tévé képernyőjén, így a fázós firkász meggondolta magát, nyugodtan hajtotta álomra a fejét: mégsem "sárgárdent" kell majd írni a Stargarden fesztiválról.

Péntek. Omega, Deep Purple, Hobo és az Old Boys, hogy csak pár nevet említsünk az első alkalommal megrendezett fesztivál kezdőnapjának felhozatalából. A délelőtti zuhé után kikandikált a nap a felhők mögül, szépen hízott a higany a hőmérő üvegszálában; elég lesz egy esőköpeny tartalékba. Szakadt nadrág, old boyos póló, kalap és tornacipő – készen állt a HírExtra tudósítója a bevetésre. Jobban mondva ült a dugóban a hetes busz fedélzetén és Gerendai Károly szavai jártak a fejében: a Sziget névre hallgató fesztiválgyár igazgatója szerint meg akarják ajándékozni a fesztiválozók szüleit. Azokat, akik már kikoptak a Szigetből, lusták a soproni Voltra utazni és fogalmuk sincs a Balaton Soundról. Igazi vénrókás bulira számíthatunk tehát, belevágtunk.

Bootleg megasztárokkal

Beléptetéskor a kedves biztonságiak két poén között simogatták végig táskáinkat, a buli már javában tombolt este fél kilenc körül. Izgatottan vetettük bele magunkat a fesztivál közepébe. Az ingyenes poggyászmegőrző előtt meglehetősen szürreális élményt kaptunk. Egy időben hallottuk játszani az Omegát, a Beatricét és a Tátrai Bandet. Mindhárom magyar poplegenda koncertjét megnéztük volna, de egy időben koncerteztek a Stargardenen.

Kénytelenek voltunk választani, vezérelvünknek a hangerő politikáját választottuk. Bár a nagyszínpadról az Omega örökzöld Gyöngyhajú lánya bootleg gyanúsan keveredett a Boldog szép napokkal, a Sztár FM színpadáról Nagy Feró mégis leüvöltötte Kóbort a nagyszínpadról. Charlie hangját pedig jótékonyan tompították a vizesblokkok és a borfesztivál bódéi, így a Beatrice utcabálját választottuk. Tíz perc alatt elverekedtük magunkat a színpad elé, ahol nem kezdtünk őrült pogóba, inkább alkalmazkodtunk a színpad előtt békésen csápoló ötvenes korosztályhoz, együtt ráztuk öklünket, igaz, mi 12 óra után.

Eszünk ágába se jutott lemaradni a vonatról, kéz a kézben mégis átrohantunk Charie és a Tátrai Band koncertjére, szomjaztunk már nagyon a dupla viszkire. Dalban meg is kaptuk a karcos hangú vén rókától, aki mintegy háromezer rajongónak csapott fergeteges koncertet a Blikk nagyszínpadán a SYMA csarnokban.

Chardonnay

Fél óra volt már csak hátra az este szuperprodukciójának ígérkező Deep Purple koncertjéig. A pörgős hangulatban kihasználtuk a fél órás nyugalmat, felfedezőútra indultunk a kulinária sétányain. Felületes szemlélődés után is biztosan állapítottuk meg, hogy vendéglátás szempontjából is nagyon ígéretes az első Stargarden felhozatala. A borfesztivál mellett pálinkás házakban és sörpatikákban csillapíthattuk szomjunkat, a sült kolbászok és főtt kukoricák lágy illatában fürödve.

Be kell valljuk, hogy a sörárakról nem számolhatunk be, az estét borral kezdtük és a későbbiekben is ragaszkodtunk hozzá. Jellemzően 250 és 500 forint között mérték decijét, de 180 forintért kitűnő Chardonnay-t találtunk a Sexardicum pincészet standjánál. Náluk a tökéletesen temperált szódát is ingyen mérték, így az este további részében is ragaszkodtunk hozzájuk.

Deep Purple és a vizesblokk

Pontosan kezdett az est fénypontjának szánt Deep Purple. A tökéletesen felvezetett Fireball-lal csaptak bele a húrokba az angol zenészek. A Strange kind of Woman is nagyon jól szólt, csak Ian Gillen hangja csuklott bele néha a mikrofonba. Nem volt zavaró a billentyűs Jon Lord hiánya, a sztárbillentyűst helyettesítő Don Airey szemet és fület gyönyörködtetően püfölte a Hammond orgonát.

Tökéletes volt a hangosítás, örültünk a 35-40 éves slágereknek, az ötödik szám után mégis hakninak éreztük a koncertet. Vártunk volna Ian Guillen átvezető szövegeire az egyes számok között, de nem kaptuk meg. A negyed óra elteltével benyögött "Hello Budapest, háu ju duin" szöveg sem váltott ki belőlünk frenetikus örömet. Húsz perc elteltével pedig az őszülő sörények is vérszegényen rázták magukat a hátsóbb sorokban.

Megszületett a döntés: kipipálhatjuk, jártunk a Deep Purple koncertjén is. Szép volt, de elég volt, irány a vizes blokk. A legkellemesebb meglepetés a fesztiválon. Kulturált, illatosított illemhelyek, angolvécével, nem a már évek óta megutált kék műanyagbilik. Sorbanállás nem volt és rókák sem kergették egymást a kagyló peremén.

Megkönnyebbülve céloztuk meg kedvenc borozónkat és újabb fröccsel a kezünkben a Purple helyett az Anonymus együttes koncertjét néztük meg – kíváncsiságból. Kezdetben egy fotóson és a HírExtra tudósítóin kívül csak egy galamb mutatott érdeklődést az amúgy kellemes bulizenét játszó Anonymus koncertjére, pedig az együttes minden követ megmozgatott a siker érdekében; a Van Morrison Gloriáját például nagyon izgatóan játszották. Nem tudjuk, hogy a nevenincs együttes lelkesedése miatt, vagy a Deep Purple hallhatóan egyre laposodó koncertje miatt történt, de kezdett megtelni az aréna az Anonymus előtt. Fél óra elteltével félő volt, hogy elviszik a bulit a Deep Purple előtt ám ez végül nem következett be.

Jövőlátás panyolai módra

Este tizenegy óra magasságában kezdett beszippantani minket a Stargarden hangulata. Zeneileg eddig alulmúlta várakozásainkat, de kárpótolt minket az ötven év körüli közönség lelkesedése. Borozók előtt, pálinkaházak tövében alakultak ki a spontán bulik, a nosztalgiának és talán az elfogyasztott alkohol mennyiségének is köszönhetően visszaköltözött a 80-as évek általunk csak dokumentumfilmekből (a HírExtra tudósítói 29 évesek) ismert fesztiválhangulata.

Egy pohárka panyolai elixír gőzében döbbentünk rá, hogy húsz év múlva bizony mi fogunk ugyan itt, őszes és/vagy kopaszodó hajjal, zörgő csontokkal, sörpocakkal ugrándozni mondjuk a Kispálra és a Massive Attackra.
A második panyolai elixír fanyar gőzében meg is köszöntük a Strargarden közönségének, hogy ennyire lelkes és fiatal jövőképet mutattak a Szigetből vagy a Voltból kiöregedő korosztálynak.

Hobó varázslata

Egy hosszú lépéssel betárazva rohantunk a SYMA csarnokba, ahol Hobo kezdett hamarosan. Nem titkoltan tőle vártuk az este "megmentését" zeneileg.
Tizenegy óra körül már hangosan dübörgött Földes László és bandája. "Nyugi, csak beállunk"-mondta vigyorogva a mikrofonokba és türelmesen folytatták tovább a beállást, egészen addig, amíg a Deep Purple koncertjéről érkező tömeg meg nem töltötte a csarnokot.

Nem csalódtunk egyetlen reményünkben. Hatvannégy évesen is pazar koncertet nyomott le Hobo, öniróniával megspékelve ostorozta vele egykorú közönségét: "Vén marhák, mit akartok még, vén marhák, nektek sosem elég". Huncut mosolyt csalt mindenkibe ez a pár sor éjfél körül, ezenfelül energiafröccsöt is öntött a vén hobó a már láthatóan megfáradt rajongóiba.

Ennek az Old Boys örvendhetett a legjobban, éjjel egytől kifulladásig hatalmas utcabálon táncoltatták meg a fáradhatatlan harcosokat.