A zebramanguszta (Mungos mungo) nagy csapatokban él Afrikában, a Szaharától délre. Amikor a fiatal állat elhagyja születése helyét, egy idősebb rokon - általában testvér, unokatestvér, nagybácsi, nem a szülő - veszi szárnyai alá. Amikor héjas táplálékra bukkannak - például tojásra, vagy bogárra -, kétféle megoldás közül választanak, hogy a finom falathoz hozzájuthassanak: vagy fogaikkal tépik fel zsákmányt, vagy egy kemény felülethez vágva törik fel a burkot.

A brit Exeteri Egyetem zoológusai Corsin Müller vezetésével úgy vizsgálták a hagyományok meglétét, hogy a kifejlett mangusztáknak műanyagba burkolt finomságokat ajánlottak fel. Egyesek fogaikkal tárták fel a burkot, míg mások egy kőhöz vágták. Minden egyes állat következetesen ragaszkodott az általa alkalmazott módszerhez - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (http://derstandard.at).

Amikor fiatalok elé helyezték a műanyag tojásokat, azok patrónusaik módszerét vették át azok kibontására, és a technológia nagyrészt felnőttkorukra is megmaradt - a felnőtt állatok tehát továbbadták tradícióikat a következő generációnak.

Ezek szerint a különböző hagyományok párhuzamosan is létezhetnek - írják a kutatók a Current Biology című folyóiratban. A fiatalok ezen kívül nem feltétlenül a többség viselkedését veszik át, hanem bizonyos példaképeket követnek.

A felfedezés, hogy a hagyományok átadása nem csak az ember közeli rokonaira, illetve a nagy agytérfogatú fajokra jellemző, azt sugallja, hogy a tradíciók sokkal elterjedtebbek az állatvilágban, mint eddig hittük.