Mi is ez az akcióterv?

Orbán Viktor kedden jelentette be a várva-várt gazdasági akciótervét, melynek segítségéből a Fidesz kormány ki kívánja húzni Magyarországot a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből. Az akcióterv, mely alapvetően egy piacbarát jellegű, a gazdaság élénkítését célzó terv gyakorlatilag minden médiumban rendkívül komoly visszhangot kapott. A huszonkilenc pontos terv az ellenzék oldaláról kapott hideget-meleget egyaránt. Érdemes azonban annak szentelni néhány gondolatot, hogy melyik ellenzéki párt milyen szemszögből, milyen elgondolások alapján támadta, vagy éppen méltatta a csomagot. Ez annál is érdekesebb téma, mivel a magukat bal- és jobboldaliként, szocialistaként, nemzeti radikálisként stb. aposztrofáló ellenzéki pártok néha meglepő szempontból és oldalról viszonyultak a programhoz.

Az akcióterv alapvetően egy igazi konzervatív gazdasági program. Ennek elemei például, az egységes adókulcs, mely alapvetően inkább a felső középosztálynak kedvező, hiszen ezzel a fizetőképesebb társadalmi rétegeknél több pénzt hagy az állam, mely mögött az a közgazdasági megfontolás áll, hogy ez a megmaradt többlet felpörgetheti a belső fogyasztást, mely a hazai gazdaság fellendülését vonja maga után. Persze ez az intézkedés – különösen a minimálbér adómentességének eltörlésével – hátrányosan érinti a szegényeket. Emellett tipikusan a jobboldali politikai pártokat jellemzi, hogy karcsúsítják az állami bürokráciát, illetve, hogy csökkentik a vállalkozásokat terhelő adókat.

Vannak minták

Ki hitte volna, hogy a Fidesz, melynek korábban – gyakran jogosan – a szociális populizmust vetették szemére, egy sok tekintetben neoliberális gazdasági programmal fog előállni a választások után! A meglepetés mellett azért érthető, hogy a Fidesz egy olyan gazdasági programmal állt elő, mely mögött a fő mozgatórugó a versenyképesség fokozása. Ennek számos korábbi előképe van, melyek közül az úttörők az amerikai Reagan és a brit Theatcher voltak a nyolcvanas években.

Ám ezek a neokonzervatívnak és neoliberálisnak nevezett gazdasági elgondolások régiónkban sem példanélküliek. Elég csak a Tátrai Tigrisre gondolni. Mint tudjuk Szlovákia Mikulás Dzurinda miniszterelnöksége idején, illetve az ezidőszakban bevezetett intézkedések folyományaként a régióban kimagasló gazdasági teljesítménnyel a Kelet-Közép-Európa gazdasági éllovas országává emelkedett. Ezek között szerepelt az egységes tizenkilenc százalékos adókulcs bevezetése, ami állami bevételnövekedést eredményezett, de emellett más vállalkozásbarát gazdasági intézkedéseket is hoztak. Úgy tűnik a második Orbán-kormány is többé-kevésbé a szlovák receptet alapján kíván Magyarországon főzni.

Az ellenzéki reakciók azonban nem kevésbé figyelemreméltóak és valljuk be meglepőek, mint a Fidesz (Schiffer András LMP frakcióvezető által) „neokonzervatív gazdasági fordulatként” aposztrofált akcióterve.

Az MSZP kritizált, pedig ők is hasonlót akartak

A legkevésbé meglepő talán az MSZP reakciója volt, hiszen a párt egy szociáldemokrata párttól elvárható módon az akcióterv szegényeket hátrányosan érintő elemeit kritizálta a leghevesebben. Ezek közül Lendvai Ildikó pártelnök a minimálbér megadóztatását kritizálta, különösen annak fényében, hogy az egységes 16 százalékos adókulcs mindössze egy százalékkal alacsonyabb a jelenlegi legalacsonyabb 17 százalékosnál.

A szocialisták a Fideszhez hasonlóan egyfajta ideológiai fordulatot hajtottak végre párhuzamosan a kormánypártból ellenzékbe vonulással. Elég csak arra gondolnunk, hogy kormányzása során szintén neoliberális politikát folytató MSZP, mely - ha átmenetileg is - de bevezette a vizitdíjat, a felsőoktatásban tandíjat, illetve törekedett az egészségbiztosítási privatizációra. Ezekre az intézkedésekre annak idején pont a Fidesz mondott nemet. Mesterházy Attila a szocialisták frakcióvezetője rámutatott, hogy a Fidesz részben pont olyan gazdaságélénkítő intézkedéseket kíván bevezetni, melyeket korábban a szocialista kormányok javasoltak és a Fidesz elutasított – valljuk be ez igen érdekes.

Erőteljes baloldali kritika - a várt helyről?

Az egyik legérdekesebb bírálat az LMP részéről érte a Fidesz intézkedési terveit. Schiffer frakcióvezető fentebb már említett módon aposztrofálta az egész programot, emellett „szegényellenes politikáról” beszélt. A frakcióvezető emellett Bokros Lajos-i neokonzervatív populizmusnak nevezte a programot. Emellett – talán még meglepőbb módon – megjegyezte: "úgy tűnik, hogy miközben ebből a parlamentből eltűnt Kóka János és az SZDSZ, az önök képében visszatért."

A fenti kijelentések summázata csak az lehet, hogy el kell felejteni az LMP és a liberális párt jelző egy lapon említését. Az LMP egy igazi baloldali párt, legalább is gazdaságpolitikai elképzeléseiben mindenképpen. Ennél balosabb kritikával nem igazán lehet illetni egy piacbarát akciótervet, mint ahogy azt Schiffer András tette.

Az LMP tényleg baloldali, csak nem úgy, mint az MSZP. Egy újbaloldali formációról van szó, melytől távol állnak a liberális gazdasági elképzelések. A fenntarthatóság, a társadalmi szolidaritás gondolata, illetve az ökológiai gondolkodás egyfajta koherens újbaloldali, illetve zöld eszmeiséget tükröz, mely nem annyira új Európa nyugati felében, mint nálunk. Az eddigiek alapján úgy tűnik az LMP tényleg valami újat hozott a magyar politikába. Ez a kevéssé burkolt kapitalizmuskritika és a hagyományos gazdaságpolitikai megfontolásokkal szembeni alternatív modell képviselete eddig idegen volt a rendszerváltás utáni pártok körében Magyarországon.

Teljes meglepetés - bár kissé érthetetlen

Teljes meglepetés azonban a Jobbik hozzáállása a kérdéshez. Hiszen Vona Gábor alapvetően jónak nevezte a programot, ami meglepő és tegyük hozzá idegenszerű egy radikális jobboldali párttól. Bár igaz, hogy jónéhány lényegi elemet nem támogatna a Jobbik, mint amilyen az egykulcsos adózás, illetve a közszféra karcsúsítását. De akkor mivel is ért egyet a Jobbik, ha ezekkel – valljuk be leglényegesebb – elemekkel nem?

„Kell akcióterv!” Rendben. De milyen? A Jobbik azonban korlátozná a multinacionális tőkét, megszűntetné a magánnyugdíj-pénztárakat, vagyis a radikális jobboldal inkább egy paternalista állam modelljében gondolkodik. Ez már inkább közelebb áll a párt igazi arculatához. A bankadó biztosan tetszik a Jobbiknak is, de ezzel nem mondanak sok újat, hiszen azt a szocialisták is helyeselték. Furcsa egy kicsit, hogy a Jobbiknak mi is a jó alapvetően egy ilyen, inkább liberális és piacbarát akciótervben? De ezt nyilván ők tudják.

Akkor mi is itt a helyzet?

Érdekes, hogy egy radikális jobboldali párt alapvetően jónak nevez egy gazdaságélénkítő programot, úgy, hogy annak alapvető elemeivel nem is értenek egyet. Eközben az eddig liberálisnak, illetve „SZDSZ reinkarnációnak” nevezett zöld párt kemény baloldali kritikával illeti a programot. És még mondja valaki, hogy nincsenek meglepetések a magyar politikában!

A másik érdekes jelenség, hogy a két nagypárt pozícióváltásukkal párhuzamosan érdekes módon szemléletváltáson is átment. Úgy tűnik kormánypártként mind az MSZP, mind a Fidesz piacbarát reformokban gondolkodik, kisebb-nagyobb hangsúlybeli különbségekkel. Míg ellenzékben egyszerre a szegények védelmezőivé válnak. Hát mi ez, ha nem opportunizmus? Hol a felelős viselkedés és a kiforrott koncepció? A nagypártok a pozíciótól függően hol a felelőtlen ellenzék, hol a kényszerből felelős kormány szerepében lavíroznak parlamenti ciklusokon át.