A parkok világvárosa

A versailles-i kastély 120 hektáros parkjának a világ minden tájáról csodájára járnak a turisták. Hasonlóan szép és gondozott Párizs két legismertebb és legnagyobb parkja, a Luxembourg-kert és a Tuileriák kertje.

Az éles szemű külföldi látogatónak feltűnik, hogy a parkok kialakítása szinte mérnöki pontosságú, már-már német alaposságot idéző terv szerint történt. A sorban vagy körívben álló fák kizárólag egy-egy fajt képviselnek.

A telepítők kedvenc fái Párizsban meglehetősen szűk körből kerülnek ki. Az utcai fasorokat többnyire platánok, vadgesztenyefák, ritkábban hársak alkotják. Nyárfát (Populus sp.), akácot (Robinia pseudoacacia) vagy a Budapesten és Berlinben is gyomként terjedő bálványfát (Ailanthus altissima) legföljebb csak a vasútvonalak mentén lehet látni.

Így a párizsiak mentesülnek a nyárfák április-májusi virágzásakor mindent ellepő pihecsomóktól. A fákat rendszeresen és gondosan öntözik, metszik; koronájuk átmérője a legtöbb utcán nem haladja meg az 5-6 métert. Ez ugyan kissé természetellenes, "hengeres" formájúvá teszi az egyébként terebélyesedésre hajlamos platánokat, vadgesztenyéket, viszont világosabb, szellősebb utcaképet eredményez.

A Tuileriák kertjében, illetve a hozzá csatlakozó Jardin Carrouselben (amely már a Louvre múzeummal határos) hársfák az uralkodók. A kert tervezői - vagy inkább megújítói, hiszen 10-15 éves példányokról van szó - egy-egy sor nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) mellé rendre egy sor kislevelű hársat (Tilia cordata) ültettek. A két faj egymást követően virágzik, így gyakorlatilag egész júniusban kellemes hársillat tölti be a parkot.

A Luxembourg-kertben a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) dominál. Miként e gyönyörű parkban, Párizs egyetlen pontján sem látni aknázómoly által megtámadott példányokat. Ennek egyik oka feltehetően az, hogy a Balkán felől Közép-Európát elárasztó apró kártevő még nem jutott el tömeges méretekben a kontinens nyugati peremére.

A gondos párizsi kertészek, parkfenntartók mindazonáltal felkészültek a moly fogadására és kivédésére. A Rodin múzeum gyönyörű, ápolt kertjében például minden vadgesztenyefán henger alakú, fedeles műanyag tartály függ, benne folyadékkal. Feltehetően feromoncsapdáról van szó, amely speciális illatanyagával magához vonzza és elpusztítja az aknázómoly hím egyedeit. Azok így nem tudják megtermékenyíteni a rájuk (hiába) váró nőstényeket - a kártevő szaporodását így kordában lehet tartani.

A szokványos közép-európai fajok mellett két botanikai különlegességre is bukkanhat a figyelmes látogató - igaz, nem Párizs utcáin vagy parkjaiban, hanem Versailles-ban. A Kis Trianon kastély bejárata mellett áll az egyik, egy himalájai cédrus (Cedrus deodara). A másik a Kis és Nagy Trianon kastély közötti sétaúton ötlik a turista szemébe.

Ez egy gyönyörű, mintegy 20 méter magas tulipánfa (Liriodendron tulipifera), amely június elején éppen virágzott: lombja tele volt sárgás, narancsos színű, némileg tulipánra emlékeztető pompás virágokkal.
Párizs madárvilága nem sokban különbözik Budapestétől. Az egyetlen kivételt az örvös galamb (Columba palumbus) jelenti, amelyet Pesten csak Zuglóban, illetve attól kijjebb eső kerületek fáin, parkjaiban lehet - akkor sem túl gyakran - látni.

Ez a gyönyörű, nagytermetű madár a francia fővárosnak viszont nem csak a parkjaiban gyakori: a Latin-negyedben éppúgy otthon van (és költ), mint a Concorde tér forgatagában vagy a Champs-Élysées házainak balkonjain.

Utóbbi sugárúton - rokonával, a házi galambbal együtt - bizalmasan sétálgat a kávézók, éttermek teraszán, morzsák és egyéb finomságok után kutatva.