Olvasói táborának támogatásával magánkiadásban jelent meg a Csodaidők tetralógia zárókötete, a Hazatérők 2010. június 5-én. Az ugyancsak a rajongók unszolására magánkiadó létrehozásával megjelent harmadik kötet ugyanis nem várt sikereket hozott. Talán az olvasók lelkesedése, a teljesen felépített új világ vagy a megalkotott nyelv miatt, de a Raana Raas név mögött megbúvó pálfai lelkész, teológus sorozatát egyes kritikusok Tolkien és Rowling regényeihez hasonlítják.

A tetralógia írójával, Görgey Etelkával beszélgettünk.

Csodaidők tetralógia zárókötete, a Hazatérők 2010. június 5-én jelent meg, amit Tolkien és Rowling regényeihez szoktak hasonlítani. Miről szól a regény?

A könyv nem fantasy, tehát ennyiben nem hasonlít Tolkien és J.K. Rowling regényeihez. Ha nagyon szeretnénk elhelyezni valamilyen műfajban, akkor a könyv leginkább sci-fi annyiban legalábbis, hogy a jövőben játszódik. Én úgy gondolom, hogy inkább családregény, vagy inkább egy társadalmi regény. Egy nagycsalád életét mutatja be a távoli jövőben, kétezer év múlva. A család tagjai egy társadalmi kisebbséghez tartoznak, a regény alapkonfliktusa pedig a kisebbség és a többség másságából adódik, ami végül háborúba is torkollik. A könyvből megtudjuk, hogy a családtagok hogyan élik meg ezt a szörnyűséget.

Miért éppen a jövőbe helyezte a mű cselekményét?

Ha történelmi regényt írtam volna, akkor nagyon sokat kellett volna kutatnom a pontos dátumok, cselekmények után. A történelmi tényeket nem lehet megmásítani, erre nagyon figyelnem kellett volna. Amikor történelmi regényt olvasok, nagyon kényes vagyok arra, hogy a könyvben a valós események közé helyezett cselekményt olvassak. Én azonban szórakozni szerettem volna írás közben és nem állandóan a forrásokat böngészni, kutatni.

A sci-fi műfaj miben jelenik meg a könyvben?

Abban, hogy a jövőben játszódik. A magyar sci-fi társadalom nem tartja sci-finek a könyvet. Megemlítek ugyanis benne a műfajra jellemző vonásokat, de nem mutatom be ezeket részleteiben. Úgy veszem például, hogy képesek a bolygók között utazni, de azt hogy miként, azt már nem taglalom. Idézőjelbe téve „megvádoltak” azzal is, hogy a könyv egy, a jövőbe helyezett, de valójában jelenkorunkban játszódó regény.

Melyik korosztályhoz szól a könyv? Abból amit elmondott, nem elsősorban gyerekeknek ajánlott olvasmányról van szó. Vagy tévednék?

Igen, ez sokáig valóban komoly problémát jelentett, ugyanis az Animus kiadó igen sok gyerek és ifjúsági könyvet forgalmaz, a Harry Potter is náluk jelent meg, így a könyveim is automatikusan bekerültek a gyerekkönyvek közé, pedig egyáltalán nem az. Fiatalok, olyan 12-13 éves kortól már olvashatják, mivel számukra is kiválóan érthető, valamint a borzalmak sem úgy vannak bemutatva, hogy elolvasása után szörnyűségeket álmodjanak. Az olvasók között mégis, túlnyomórészt felnőttek találhatóak.

Milyen visszajelzéseket kap a kötettel kapcsolatban?

A negyedik kötet csak pár napja jelent meg, de a visszajelzések pozitívak. Az első ötszáz példányból már csak huszonhárom van meg, a többi kis csúszással érkezik, mivel hibás volt a nyomás. Jelen pillanatban most ez a legnagyobb megoldásra váró feladat, mivel még a nagykereskedésekbe sem juthatott el a kötet. Az előző három könyvnek is pozitív volt a visszajelzése, és akik olvasták az új könyvet, azoknak tetszett a dolog.

Miért ajánlja a könyvet az olvasóknak?

Mert én is szórakoztam, amikor írtam, hátha őket is szórakoztatja majd az olvasás. Figyeltem arra, hogy a konfliktusok személyesek legyenek, ne csupán külső történések. A cselekmény három szereplő szemszögéből van megvilágítva, ettől állandóan reflektálnak egymásra a szereplők is. Ez egy nagyon-nagyon kellemes írói játék, de az olvasók is mondták, hogy nagyon élvezték azt, hogy a stílusom által beleláttak a konfliktusok-félreértések kialakulásába.