Eredmények

A szombati szlovák választás az eddigi baloldali kormányzópárt, a Robert Fico vezette Smer 34,79 százalékos fölényes győzelmét hozta ugyan, de partnerek híján igen valószínű, hogy jobbközép kormány alakul majd. A második helyen befutó kereszténydemokrata SDKÚ 15,42 százalékkal a második, az újonc liberális formáció, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) 12,14 százalékkal a harmadik helyre futott be. A kisebbik kereszténydemokrata párt, a KDH 8,52 százalékot kapott. A Bugár Béla vezette szlovák-magyar Híd-Most párt 8,12 százalékát kapta. A legkisebb parlamenti párt az eddigi kormánykoalícióban résztvevő nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 5,07 százalékkal éppen, hogy becsúszott a parlamentbe.

Történelmi párhuzamok

Két eddigi párt azonban kiesett a szlovák törvényhozásból. Az egyik a Vladimir Meciár vezette HZDS, mely az eddigi koalíció legkisebb pártja volt. A szebb napokat is megélt párt 1992 és 2002 között folyamatosan megnyerte a választásokat, ám kormányozni csak 1998-ig tudott. Meciár pártja mind az 1998-as, mind a 2002-es választásokon hasonló helyzetbe került, mint most a Robert Fico vezette Smer, vagyis megnyerte a választást, ám partnerek híján nem volt képes kormányt alakítani.

Érdekes közös vonás a Fico és a Meciár vezette kabinetek között, hogy mindketten európai értelemben szalonképtelen partnerekkel kötöttek koalíciót. Meciár és Fico kormányaiban is helyet kapott a Szlovák Nemzeti Párt, illetve Meciár 1994-től a szélsőbaloldali Szlovákiai Munkáspárttal kormányzott együtt. Ebből következően az sem volt túl meglepő, hogy 2006-ban Meciár és Fico egymásra találtak egy a Szlovák Nemzeti Párttal kiegészített koalíció formájában. Mind Fico, mind Meciár viszonylag elszigetelt helyzetben volt európai partnerek tekintetében. Meciárt gyakran érte Nyugatról kritika autoriter jellegű vezetői stílusa miatt, melynek hatására, mint szalonképtelen politikus fokozatosan elszigeteltségbe került. Mint ismeretes Meciár kormányzása komolyan hátráltatta Szlovákia európai integrációs törekvéseit a kilencvenes években. Fico helyzete hasonló volt, hiszen nyugati partnerei az egykori cseh miniszterelnök Paroubeken kívül nem igazán volt. Ehelyett Fico inkább Kelet felé nyitott, szoros kapcsolatokat épített ki Oroszországgal, de például ellenezte a csehországi és lengyelországi amerikai rakétavédelmi terveket, valamint Koszovó függetlenségét sem ismerte el végül, a legtöbb európai országgal ellentétben. Emellett mind Ficót, mind Meciárt jellemezte a populizmus és a nacionalizmus, illetve ezzel összefüggésben a magyar kártya időről időre történő kijátszása.

Robert Fico – A győztes vesztes

Úgy tűnik a Meciár-Fico stílusú rendkívül konfrontatív politikai stílus most megbukott Szlovákiában. Fico kormányzásának, illetve az ezt övező botrányok hatására az amúgy széttagolt ellenzék egységbe kovácsolódott. Érdekes azonban, hogy Robert Fico saját magát sodorta abba a politikailag légüres térbe, melyben a választási győzelem ellenére is magára maradt. Elsőszámú partnere a HZDS be sem került a szlovák törvényhozásba, míg az SNS – mely még Ficónak is igen kényelmetlen szövetséges volt – a mesterségesen gerjesztett feszültség ellenére is csak éppen hogy bekerült a parlamentbe. Fico számára más potenciális partner gyakorlatilag nincs. Korábbiakban több elemző részéről felmerült a KDH, mint Fico lehetséges koalíciós partnere, ám a kisebbik kereszténydemokrata párt igen megosztott volt a kérdésben már korábban is, majd a választások előtti időszakban a párt elnöke Ján Figel egyértelművé tette, hogy Ficóval nem állnak szóba. Ennek fényében gyakorlatilag kizárt, hogy Ficónak sikerül egy működőképes koalíciót tető alá hoznia, mivel az SNS-szel csak 71 mandátumot tudhatna a magáénak, az ellenzék 79-ével szemben.

Azért a helyzet nem egyszerű

A jobboldalnak sem lesz azonban könnyű dolga. Az egyetlen potenciális kormányképes koalíció egy négypárti felállás lenne, melyben részt venne a két kereszténydemokrata formáció, a piacbarát liberális Szabadság és Szolidaritás, valamint a Híd. Még ha a pártok el is kötelezték magukat abban, hogy leváltják az eddigi kormányt, négy párt programját közös nevezőre hozni biztosan nem lesz egyszerű ügy. A jobboldali kormány azonban ígéretesnek tűnik például az ott élő magyarok, illetve a szlovák-magyar kapcsolatok szempontjából is. A Híd koalícióra lépésének egyik előfeltétele lesz a Fico kormány által jegyzett nyelvtörvény felülvizsgálata. A kormányváltás, mely lényegében európai fordulatként is aposztrofálható nyilvánvalóan használna a szlovák-magyar szomszédság-politikának is, és alkalmat adna az utóbbi időben felhalmozódott feszültség levezetésére. Emellett, az a tény, hogy mind a négy visegrádi országban jobbközép kormány alakult, akár új lendületet is adhat a regionális együttműködésnek is.

Örömben az üröm

A szlovákiai magyarság szempontjából is mindenképpen fontos, hogy kormányváltás következzen be. Emellett külön jelentősége van annak, hogy a Híd nélkül nem jöhet létre koalíció, mely feltételezi, hogy az eddigi kormány magyarellenes lépéseinek sikeresen gátat lehet szabni. Az üröm az örömben, hogy a másik magyar párt, az MKP nem került be a szlovák törvényhozásba. Ennek több oka is van, melyek közül az egyik a megosztott helyzet, miszerint egymással versenyezve két magyar párt indult el nagyjából ugyanazon szavazatokért. A másik ok az elemzők szerint az MKP elhibázott kampánya, melyben egyfajta ellenkampányt folytatott a Híddal szemben ahelyett, hogy hatékonyan megszólította volna a választókat.

Pozitív fordulat

A tét nagy volt szombaton és úgy tűnik a szlovák társadalom többsége felismerte, hogy változásra van szükség, az elmúlt négy év konfliktus- és botránypolitizálásához képest. Magyarországról nézve optimista várakozással tekinthetünk az új szlovák kormány megalakulására, hiszen ezzel visszatér a reménye annak, hogy kiegyensúlyozott jószomszédi kapcsolatokat alakítson ki egymással a két ország. Ehhez persze kétoldalú tárgyalásokra lesz szükség, illetve az elmúlt kormányciklus hibáinak hatásos korrekciójára.