Álomfoci helyett állófoci

Azt nem tudom, hogy Fico miniszterelnök szereti-e a focit. Az viszont biztos, hogy a Szlovákia – Új-Zéland mérkőzés nem volt ínyére sem neki, sem senki másnak. Az első félidő gyakorlatilag teljesen eseménytelenül zajlott az F csoport második meccsén. Gyakorlatilag még említésre méltó helyzetet sem alakított ki egyik csapat sem. Valóban az 1990-es VB állófociját láthattuk.

A már-már nézhetetlen tespedtségből a szlovák Vittek 50. percben szerzett gólja sem igazán zökkentette ki a meccset. Különösen, hogy a gyenge Új-Zélandhoz képest a meccset domináló Szlovákia válogatottja tökéletesen megelégedett a soványka egy gólos előnnyel. Hiba volt! Ezen a szinten nem lehet csak úgy ráülni az eredményre. A szlovák passzivitás a 93. percben bosszulta meg magát, mikor Winston Reid a szlovák hálóba fejelt beállítva az 1-1-es végeredményt. Ezzel Új-Zéland megszerezte futballtörténelmének első VB gólját, valamint az első olyan VB meccset is elkönyvelhette, ahol nem szenvedtek vereséget.

A színvonal sajnos messze elmaradt a futball ünnepének nevezett Világbajnoksághoz méltótól. A szlovákok pechjükre eltaktikázták az igen olcsó három pontot. Így teljesen jogosan, vert seregként vonult le a szlovák válogatott a pályáról. Ezzel szemben Új-Zéland nemzeti tizenegye egy VB győzelemmel felérő euforikus hangulatban fejezte be a mérkőzést.

Túl a VB (reményeink szerint) leggyengébb mérkőzésén jogosan merül fel a futballszerető emberben a kétség a FIFA azon döntésével szemben, hogy a kis csapatok kijutását támogatja. Az óceániai zónából magát egyedüliként kvalifikáló Új-Zéland csapata Új-Kaledónia, Fidzsi és Vanuatu (szinte ismeretlen szigetállamainak) csapatai után a szintén rendkívül izmos Bahreinen küzdötte át magát. Ezt a kijutást figyelembe véve az ember talán jogosan szeretne inkább még egy európai, vagy Latin-Amerikai csapatot látni a legjobb 32 keretében. Lehetne miből válogatni: Horvátország, Csehország, Törökország, Oroszország vagy akár Kolumbia, csak hogy egy pár országot említsünk, melyek nem jutottak ki a 2010-es Világbajnokságra, de Új-Zélandnál feltehetően kicsit kellemesebb futballélményt tudnának nyújtani.

Csalódás és semmi más

Nagyjából ennyiben lehetne összegezni a Portugália - Elefántcsontpart találkozót. Az ígéretesnek tűnő mérkőzésről annyit lehet elmondani, hogy a csapatok gyakorlatilag állóháborút vívtak egymással. Ennek eredményeként gól nem született, ellenben az erőtartalékokat sikerült teljesen felőrölni mindkét oldalon. Mindkét félidőben nagyjából az első két félidő volt kissé mozgalmasabb. Próbálkozás kevés volt, ötlet és fantázia még talán annál is kevesebb a két csapat oldaláról.

Azért meglepő volt, hogy Európa braziljai és a lendületes afrikai stílust megtestesítő elefántok nem azt játszották, amit megszoktunk tőlük. A rengeteg mezőnyjáték mellett jellemző volt a körülményeskedés, ami miatt az embernek olyan érzése volt, mintha a csapatok fegyverszünetet kötöttek volna és csak távolról szemlélik egymást, az összecsapás helyett. A meccset egyébként a portugáloknál árnyalatnyival több kezdeményezőkészséget mutató Elefántcsontpart dominálta, de az afrikaiak ennek ellenére sem tudták feltörni a portugál védelmet, amin a sérült Drogba harcba küldése sem változtatott.

Kérdés, hogy az első meccsükön túlélésre játszó csapatok a halálcsoportban (vagy most már halál unalmas csoportban?) mire jutnak majd Brazília ellen? Ha Észak-Korea ellen el is könyvelhet mindkét csapat 3-3 pontot akkor is a brazilok elleni ki-ki meccsek fognak dönteni. Annyi biztos, hogy amit ma láttunk a két csapattól édes kevés lesz a világelsők ellen. Tessék kérem felkötni a gatyát!

A legerősebbek a leggyengébbek ellen

Nagyjából ez a felütés jellemzi a legjobban a FIFA világranglistáján egymástól 104 helyre tanyázó Brazília és Észak-Korea meccsét. Ennek ellenére a gólzáporos, brazil bemutatkozó gála elmaradt. A koreai elvtársak az első félidőt hatékonyan kivédekezték, melyre Brazília nem igazán találta az ellenszert.

A fordulat az 55. percben következett be, mikor Maicon az alapvonalról gyönyörű mozdulattal a hosszú sarokba talált. Ezt követően a 72. percben Robinho remek ütemben ugratta ki a jobb oldalon érkező Elanót, aki belsővel a hosszú sarokba lőtt. Ezt követően a brazilok az addiginál is könnyedebben játszottak, melyet a koreaiak részéről Dzi Jun Nam tudott kihasználni, aki a 89. percben betört a 16-oson belülre, majd nagy erővel kilőtte a kapu bal oldalát.

A brazilok játéka kissé elmaradt a várttól, de különösebb megerőltetés nélkül abszolválták az első kötelező kört és borítékolhatják a G csoportban különösen értékes három pontot. A Koreai NDK sem szégyenkezhet, hiszen negyvenöt percen át szívósan állta a csapat a sarat, csak hát elkészültek az erejükkel a második etapra.

Reméljük a Kedves Vezér is elégedett lesz a csapat teljesítményével és a túszul ejtett családtagok is túlélik a csapat VB szereplését. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy a csapatból hányan fognak „dobbantani” a VB alatt? Van egy kis retró jellege ennek az észak-koreai csapatnak, kicsit olyan helyzetük van, mint Öcsi bácsiéké volt az Aranycsapatban. Aztán persze az is lehet, hogy a teljes KNDK csapat ügynökökből áll, akik egymást figyelik...