Előzőleg sok ezren vettek búcsút a lisszaboni városházán felravatalozott írótól, aki pénteken halt meg leukémiában a Spanyolországhoz tartozó Lanzarote szigetén lévő otthonában. Holttestét katonai repülőgéppel vitték a portugál fővárosba, ahol olvasóinak, tisztelőinek ezrei között számos értelmiségi és vezető politikus, így José Socrates miniszterelnök és Mário Soares volt államfő rótta le személyesen a kegyeletét.

Korábban úgy volt, hogy az 1998-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett szerző hamvait részben szülőhelyén, a főváros melletti Azinhagában, részben a lanzarotei Tíasban, háza kertjében szórják szét hamvait, António Costa lisszaboni főpolgármester szerint azonban Saramago hamvai a fővárosban maradnak.

(José Saramago 1993-ban, az akkori konzervatív kormány politikája elleni tiltakozásul költözött a Kanári-szigetek részét képező Lanzarotéra.)

A Vatikán lapja, a L,Osservatore Romano kemény szavakkal ostorozta a közismerten kommunista és ateista írót. Vasárnapi vezércikkében az egyházi állam lapja "populista szélsőségesnek", "vallásellenes ideológusnak" nevezte az írót, olyan "értelmiséginek, aki nem engedett meg semmi metafizikát, és végsőkig bezárkózott a történelmi materializmusba, azaz a marxizmusba vetett rendíthetetlen bizalomba".

A Vatikán bírálta, hogy miközben Saramago élesen elítélte a kereszteshadjáratokat és inkvizíciót, teljesen elfeledkezett a szovjetunióbeli "gulágokról, a tisztogatásokról, a népirtásokról, a kulturális és vallási szamizdatokról". A L,Osservatore Romano már a Nobel-díj 1998-as odaítélésekor "javíthatatlan kommunistaként" bélyegezte meg a portugál írót, a díjra való jelölésében pedig "ideológiai színezetet" látott.