Tony Stuart, a Durhami Egyetem professzora és Adrian Lister, a Londoni Természettudományi Múzeum professzora 111 lelet radiokarbonos kormeghatározását végezték el, beleértve európai, oroszországi és észak-amerikai múzeumokban őrzött 93, barlangi oroszlánoktól származó csontot és fogat. A maradványok mindegyike Európából, Ázsia északi részéből, Alaszkából és Kanadából származott - olvasható a Planet Earth (http://planetearth.nerc.ac.uk) című hírportálon.

A radiokarbonos kormeghatározás tanúsága szerint Európában és Ázsia északi részén a barlangi oroszlánok egyazon időben pusztultak ki, a legkésőbbi csontlelet Franciaországban került elő - ez az egyed 14 141 évvel ezelőtt múlt ki.

Az Alaszkában és a Yukon térségében fellelt csontleletek olyan barlangi oroszlánoktól származnak, amelyek 13300 és 13 800 évvel ezelőtti időszakban éltek.

A brit kutatók magyarázata szerint 14 700 évvel ezelőtt a felmelegedés következtében az erdőségek és a cserjések egyre nagyobb területeket hódítottak el a füves sztyeppéktől. Így egyre szűkült a barlangi oroszlán élettere, amelynek a vadászathoz nyílt térségekre van szüksége
"Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy miért halt ki a barlangi oroszlán, de világosan látszik az összefüggés a vegetáció átalakulása és e nagytestű macskafélék eltűnése között" - fogalmazott Tony Stuart, hozzátéve, hogy arra sincs magyarázat, Észak-Amerikában miért kapott évezredes haladékot.

Korábban úgy vélték a tudósok, hogy a barlangi oroszlán táplálék hiányában tűnt el a Föld színéről.

"Ez kevéssé valószínű, hiszen a fosszíliák tanúsága szerint a barlangi oroszlán potenciális zsákmánya közül csupán a gyapjas orrszarvú halt ki ugyanabban az időben, utóbbi viszont nem játszott túlzottan nagy szerepet a macskafélék étrendjében" - vélekedett Tony Stuart.
A tudós szerint az sem bizonyosodott be, hogy az ember a vétkes a barlangi oroszlán kihalásában.

"Egy biztos, a klíma megváltoztatta a környezetet, s ez az egész élővilágra kihatott" - összegezte Tony Stuart.