De kikről is beszélünk, mikor a „régen” ismert, ma csupán megismert személyiségekről teszünk említést? Hazánkban nagyon könnyű sikert kovácsolni egy jó énekhanggal, egy erős karizmával, ne talán egy „bugis” lábbal. De van, ami még ettől is könnyebb: a feledés homályába veszni! Íme, néhány kifutó csillag, akik tudhatják miről is beszélek.
Ahogy (el)kezdődött
A rendszerváltás időszaka, minden kor társadalmában valami újat, valami nyitottabb és engedékenyebb szakaszt hoz/hozott magával. Legalábbis ebben reménykedünk azzal a bizonyos döntéssel a kezünkben. Zenészek, akik a 90’es évek elején lázadtak, énekesek, akik új irányzattal, vagy éppen a régit átöltöztetve akartak valami maradandót alkotni. Ők azok, akiket egy, két esetleg három szám erejéig még dúdolunk, de a negyedik dal környékén már csak kifütyülni vagyunk képesek. Mond-e példának okául a Balázs Pali név valamit? Vagy az Inflagranti? Esetleg tudjuk-e, hogy mi az, az Mc Haver és a Teknő?
Persze szép számmal akadnak olyan
előadóművészek is, akiket mi már nem ismerünk, de szüleink még nem feledték el, hogy kiktől is döglött a légy egykoron! Apostol, Dupla Kávé, Balázs Fecó és lehetne sorolni az egy nyári számok gyártóit. A siker tiszavirágéletéhez természetesen ismertetőjegyek sorára van szükség.
A fent említett Balázs Pali, például göndör-böndör fürtöcskéivel és kitüremkedő fogsorával jegyezte be magát a majdnem sztárok közé. 1996 óta több lemeze is megjelent, mint a
Slágerek házibulihoz I, Slágerek házibulihoz II és természetesen az elmaradhatatlan harmadik széria. A legütősebb lemeze a
Nem adom kölcsön a szívem c. sláger volt, mely mulatós zenét játszó helyeken, illetve tradicionális esküvőkön még néha most is megszólal. De akkor miért nem halljuk ma már felcsendülni „botafogós” dallamait?
Tovább haladva a zene hullámain, a Te+én c. nótához érkezünk, mely az Inflagranti védjegyévé és egyetlen felismerhető jegyévé vált szám, mely pár évvel ezelőtt több héten keresztül is ott honolt a slágerlisták élmezőjében. Táncoltunk rá, sokan erre ölelték még először, s talán utoljára is kedvesüket, azon a bizonyos tánctéren. De akkor miért nem jut eszembe se a dallam, se a szöveg?
A fiatalok a pop és multifunkcionális dance mellett szeretnek kicsit „pityókásabb” hangulatukban
Mikor a vodka a fejembe száll.. c. tartalom gazdag dalra mulatni. Akik soha nem isznak, és nem járnak bulizni, azoknak mondanám, hogy a nagysikerű szám az Mc Haver és a Teknő elfelejthetetlen dalainak egyike.
Egyszer véget ér…
Énekelte valaha
Máté Péter, még akkor nem is sejtve, hogy 21. századi pályatársainak ez több, mint pogácsa mellé szervírozott útravaló. Akiknek lénye még ma is tovább él:
Karády Katalin búgó hangja, Szécsi Pál egy szál harangvirágja. Valószínű ők a
szeretet halvány lángján túl kicsit többet, adtak a zene társadalmának, mint az idézett Kozsó, a megjárja Sp és az elnyávogta Barbie.
Recepteket és varázsigéket azonban a nagyok sem hagytak hátra. Csupán csak mércét, melyet meg kell ugraniuk a többieknek. S van, hogy a léc megremeg, míg az esetek többségében meg sem mozdul. Ezért vannak egynyári számok, s a nyarat meg sem éltek.