A Magyar Tudományos Akadémia elnökének felkérésére, mintegy hatvan tudós közreműködésével készült el a Környezeti jövőkép — környezet- és klímabiztonság című tanulmány, mely munka a Közéleti Stratégiai Programok alapján készülő nagy összegzések egyike.

A dolgozat szerint a klímaváltozás jelensége nem kitaláció. Azokra a kritikákra, melyek rendszerint arra támaszkodnak, hogy nem lehet pontos előrejelzést készíteni, Láng István akadémikus, klímakutató úgy válaszolt, hogy bár száz százalékos prognózis tényleg nincs, elég, ha feltesszük azt a kérdést, hogy a következő harminc évben lehet-e garantálni a szép időt. A válasz nyilvánvalóan nem, és, ha nem garantálható is a szép idő, akkor fel kell készülni a kellemetlenségekre.



Előrejelzés: kapunk hideget, de főleg meleget

A tanulmány 2021-2040 közötti időszakra vonatkozó előrejelzései egyáltalán nem nevezhetőek derűsnek. Az Alföldön két héttel hosszabb lehet az extrém meleg időszak, és ezzel párhuzamosan tizenkét-tizenöt nappal ritkábban esik a hőmérő higanyszála nulla Celsius fok alá. Az enyhe telek következtében ráadásul elszaporodnak a kártevők, például a magyarországi nyírfaerdőket kitartóan pusztító gyapjaslepkék.

A hideg hiánya mellett érezhetően csökken majd a csapadék mennyisége. A legfeltűnőbb szárazság a téli időszakban lesz jellemző, de ez messze nem kizárólagos jelenség: mérséklődik majd a tavasszal és nyáron hulló csapadék mennyisége is.

A környezeti terhek várható sorának itt még koránt sincs vége, ugyanis egyre jellemzőbbek lesznek az időjárási szélsőségek, amelyeknek egészségügyi következményei szintén súlyosak. Egy hőségriasztásos időszakban drasztikusan megemelkedik a halálesetek száma. Gyakoribbak a szív- és érrendszeri megbetegedések, az embóliák és az agyvérzések. A tartós melegben ráadásul nemcsak a járványok terjednek könnyebben, hanem a testi és lelki tünetek is megszaporodnak.

Bozó László, akadémikus, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke, azt is kiemelte, hogy a Kárpátoktól Északra egyre több csapadékra kell számítanunk, és az onnan érkező vízmennyiség káros hatásainak is ki vagyunk szolgáltatva. Fontos, hogy komolyan kell vennünk a veszélyeket, ezt mutatja például az ez év májusi csapadéktöbblet is, ami a mérések száznegyven éves történetében abszolút rekordnak tekinthető.

Az egyén jelentősége

Benkő Melinda, a Fiatal Kutatók Testületének tagja, a BME Urbanisztikai Tanszékének kutatója hangsúlyozta, hogy az egyénnek igenis van szerepe, hiszen beavatkozik az egészbe. Kiemelte, szakítani kell az érdekek mentén alapuló településrendezéssel, vagyis a rövidtávú, profitorientált városvezetés helyett el kell kezdeni hosszútávon, a fenntarthatóság szempontját figyelembe véve gondolkodni.

A HírExtra megkérdezte Váry Annától, az MTA Szociológiai Kutatóintézet kutatóműhelyének vezetőjétől, hogyha komolyan vesszük az emberek szerepét, -márpedig komolyan vesszük- akkor hogyan tudunk hatni rájuk annak érdekében, hogy környezettudatosabban éljék életüket. Váry Anna szerint az emberekre nem kell külön hatni, mert idővel muszáj lesz alkalmazkodniuk, hiszen a villany- és gázszámlájuk egyre nővekszik majd, ha nem szigetelik le lakhelyüket.

Arra a kérdésre, hogy milyen eszközökkel érhető el, hogy most már ne építkezzenek az emberek árterekre, Váry Anna a következő választ adta:

„Egyrészt nem szabad kiadni építési engedélyt ártérre, vagy nagyon vízjárta területre. Másrészt ez nagyon nehéz dolog, mert pont az árterekben, a legszegényebb területeken laknak a legkiszolgáltatottabb emberek. Kutatásaink szerint ezek az emberek, -idősek, romák, hátrányos helyzetűek- jutnak a legnehezebben kölcsönhöz, nekik van a legkevesebb tartalékuk.

Váry Anna hozzátette, hogy „más nehézség is van. Például, mikor volt 2001-ben a beregi árvíz, utána, igaz, egy hatvan centis magaslatra, de akkor is arról van szó, hogy egy ártérbe építettek vissza hatalmas összegekért gyönyörű házakat, és visszamentek oda az emberek.

Mindenkinek fölkínálták, hogy költözzenek el Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bárhova, nem éltek ezzel a lehetőséggel, egy kivételtől eltekintve. Ezek az emberek ragaszkodnak megszokott helyükhöz, és ettől lesz ez a kérdés igazán nehéz. Valószínűleg szemléletváltásra lenne szükség.