A vádlik "tánca"
Sétálni? Futni? Íme, a társadalom kicsit elfoglalt, eltunyult népének jelszava: kinek van ideje ebben a rohanó, tömegközlekedési eszközökkel túlzsúfolt világban felesleges köröket róni, mikor éppen senki sem kergeti?
2010. július 1. csütörtök 07:45 - Tóth Szilvia
Ennyi lenne kedves olvasó a sporthoz való viszonyunk? Ha nem szükséges, nem is akarunk kilométerekben gondolkodni? Szerencsére a társadalom élhetőbbé tételéért felelős „szervek” és közszereplők igyekeznek a morált egészségesebb útra terelni. Rendezvényekkel, sportnapokkal vagy épp nemzeti, olykor világméretű összefogással próbálják bojkottálni az eltunyult népesség rosszul rögzült tudatalattiját. A kérdés már csak az, sikerülhet-e egészen a futópadig, messzebb megyek a szabad térig „űzni” az ellustult embereket?
Szégyen a futás?
Ismert mondások és vicces szólások tükrözik, mennyire ott van a zsigereinkben a mozgás ősi ösztöne. A 21.század azonban nem fordít kellő figyelmet arra, hogy helyes étkezéssel, elegendő testmozgással elejét vegye betegségeknek.
Ne feledjük, futás közben örömhormonok szabadulnak fel, aktív működésre késztetve immunrendszerünket, s ennek köszönhetően meggyógyulhatunk, sőt: betegek sem leszünk! Test és lélek harmóniára talál egy csendes, nyugodt környezetben.
Mint tudjuk, a média hatalmas szerepet játszik életünk formálásában. Akik pedig alakítják a képét, még nagyobb hangsúllyal vesznek részt benne.
Ágnes Vanillát kérdeztük, akiről köztudott, hogy életmód változtatásának köszönhetően, újra megtanult egészségesen élni.
Hogyan varázsolod élhetőbbé az életed?
Nagyon sokat teszek az egészségemért. Egy gyomorbetegségből sikerült kigyógyítanom magamat. Ez adta az ötletet, hogy másokon is segíthessek. A tervek szerint a közeljövőben egy élet vezetési táborban fogok majd tanítani, tapasztalataimat felhasználva. Az említett problémám nyitotta fel szememet, s kezdtem újra tisztán látni. Rájöttem tudatosan életformát kell váltanom, mert amiben akkor, és ahogyan éltem, teljes káosz volt. A zenészek, színészek s úgy általában a művésztársadalom élete nagyon rendezetlen. Volt olyan pillanat is, hogy azt sem tudtam milyen napot írunk éppen. A stressz a rohanás teljesen átváltoztatja a normális életritmust.
Az vagy amit megeszel. Mit gondolsz erről?
Honnna is "indultunk"?
A kocogást James Fixx vezette be az amerikai kultúrába az 1960-as években. A szívkoszorúér-megbetegedések és szívinfarktusok magas száma arra késztette a megelőző orvostudományt, hogy preventiv eljárásokat dolgozzon ki. Ilyen önvédelmi eszkozzé vált a kocogás is. A folyamatos, legalább húsz percig tartó ritmikus, egyenletes mozgás különleges testi-lelki harmonizáló folyamatokat indít meg. A tudatállapot módusulásával az érzelmi tudat(jobb agyfélteke) aktivitása fokozódik, ez endorfin (örömhormon) termelést indít, az immunfolyamatokat aktivizálja, sőt a stresszhormonszintet csökkentő sejtek működését is fokozza.
Semmilyen alapanyag nincs a konyhámban, ami emberellenes lenne. Sokan azt mondják, nehéz megoldani, de csupán elhatározás kérdése. A „tiszta” élelmiszerek mellett teszem le a voksom, melyek nincsenek génkezelve. Én készítem az ételeket friss alapanyagokból, s még arra is odafigyelek, hogy magyar termék legyen. A 100 éves nagypapám soha egy multivitamint nem vett be, mégis egy gyönyörű kor büszke „tulajdonosa” .
Sport kint a szabadban vagy bent az edzőteremben?
A mozgással csak óvatosan, mert gerincproblémáim vannak. Szerencsétlenségemre még le is estem egyszer egy lépcsőről, s azóta sem tudok fájdalom nélkül futni, mert egyből kimegy a bokám. Helyette a gyorsgyaloglást választottam, a benti edzés pedig a szaunázással lesz kerek. Amióta hetente egyszer, de lehetőség szerint inkább háromszor elmegyek „izzadni” még csak náthás sem voltam. Kiegészítő gyakorlatként pedig jógázok. Tudom ajánlani fejfájásra és az idegesség elűzésére. Az izomzatot is igénybe veszi, s mellette a belső szervek megnyugtatására is szolgál.
Mit mondanál a panelrengeteg lakóinak, hogy kimozduljanak egy kicsit világot látni?
Személy szerint szeretem a Börzsönyben, a Budai-hegyekben vagy a Dunakanyarban levezetni a fölös energiámat. Közben sose hallgatok zenét, mert a természetnek van egy ős identitása. Legutóbb például a Csiki havasokban voltam, ahol az emberek a tiszta forrásból isznak. Így csak azt üzenem a városi plazmatévés világnak, hogy a természet egyedi hangon játszik, s mindenkinek meg kellene hallgatnia azt.
Egy program, közös céllal
Talán az igény, vagy éppen az igény utáni vágy, de életre hívta a Séta van! programot, melyet a
WHO hazai partnerszervezete, az Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége és a „Séta van!” Alapítvány indított útjára. Célja hazánkban első alkalommal meginvitálni a társadalmat, hogy közösen gondolkodva, de külön „méterekben” járva - vagy ha úgy tetszik szaladva -, újra kódolja a sporthoz való viszonyát.
A népegészségügyi prevenciós kampány nem önös érdekből született, hanem a köz javát szolgálva akarja felnyitni azokat az álmos pupillákat: lehet élni egészséges szívvel, jól működő keringési rendszerrel, s bármily meglepő még senki nem halt bele a normális koleszterinszintbe.
Az említett „futós projekt” Győrből startol majd el július 3-án. A rendezők óriási érdeklődésre számítanak, hiszen a jobb közérzetért, az alacsonyabb vérnyomásért ki ne szeretne néhány lépést tenni? Némi szomorúságra adhat okot, hogy több felmérés szerint is passzív és negatív látásmóddal megáldott nép vagyunk. Így a „futás egy szebb jövőért” képünket némileg akadályozza a falra akasztott edzőcipőnk és tévénézős pizsinek használt tornaruhánk.