Zöld válasz a fideszes szégyenlistára
Kifejezetten az állampolgárt okolni értelmetlen a szociális háló hiányosságaiért - állítja Scheiring Gábor (LMP), aki inkább felteszi a kérdést: biztos, hogy jól jár el az önkormányzat?
2010. július 8. csütörtök 16:12 - Nagy András
Az Orbán-kormány idején is zajlik a szegényüldözés az LMP szerint. A zöldpártnál most Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester „szégyentáblája” verte ki a biztosítékot, amely állítólag az általa érdemtelennek bélyegzett szegények nevét és születési dátumát tartalmazza.
Az LMP – mint azt mai közleményében írja – határozottan elutasítja a rászoruló állampolgárok pellengérre állítását. Szerintük az eljárás nem csak súlyos morális és politikai aggályokat vet fel, hanem adatvédelmi és személyiségi jogokat is sért. Hozzáteszik: Lázár akciója a szegényellenes politika magasiskolája.
Requiem egy ebédjegyért
Út a mocsárhoz?
A szegényeket megbélyegző fordulat az Út a munkához programmal és az egy család egy segélyezett elvvel kezdődött, majd a Fidesz-KDNP esélymegvonó politikájával folytatódott: a minimálbér megadóztatásával, a szegényellenes büntetőpolitikával vagy a családi pótlék korlátozásával. Lázár János szégyenlistája ebbe a sorba illeszkedik. A lista félrevezető, manipulatív, egymás ellen fordítja a polgárokat és bizalmatlanságot szül az állami szociális szolgáltatásokkal szemben. Megnehezíti a rászorulók talpra állását, akik így munka és közösségi segítség hiányában féllegális csatornákon keresztül kénytelenek megoldani mindennapjaikat – vallja az LMP.
OS
A lista a hírek szerint azok adatait tartalmazza, akik nem működtek együtt a szociális osztállyal, azaz például „nem vették át az ebédjegyet”, vagy „nem vállalták a felajánlott közcélú munkát”. A Lehet Más a Politika álláspontja szerint azonban – az információhiánytól kezdve a rossz egészségi állapoton át egészen a megbélyegzéstől való félelemig – számos oka lehet annak, hogy valaki miért nem vesz igénybe egy szociális ellátást.
Ráadásul nem egy kutatás bizonyította, hogy a közmunkaprogramok nem alkalmasak arra, hogy a képzetleneket visszajuttassák a munka világába, így a közmunkában való részvétel kikényszerítése nem feltétlenül szolgálja a munkanélküliség csökkentését – írják a zöldek.
A szociális juttatásokhoz való hozzáférést törvények szabályozzák. Ha Lázár szerint Hódmezővásárhelyen olyan emberek is hozzájutnak segélyhez, akik nem jogosultak rá, vizsgálja felül az általa vezetett osztály munkáját – javasolják. Egyúttal felszólítják Lázárt, hogy vonja vissza a listát és hagyjon fel a szegényellenes hangulatkeltéssel.
Van megoldás, van ígéret, de be kéne tartani
„Egymillió munka szűnt meg”
Az ökopolitika húsz éves korom óta szerves része az életemnek. Személyes indíttatás tartott e
mozgalom közelében:családomban közelről éltem át, ahogy a korábban kemény munkával
polgárosodó munkásságot a rendszerváltást követő évek gazdasági sokkja a tönk szélére sodorja. Hazánkban több mint egymillió munkahely szűnt meg, amit a mai napig nem sikerült pótolni. A társadalom és a gazdaság kettészakadt, a közéletben pedig a demokrácia paródiáját mutatják be a klientúracsoportok fogságában vergődő pártok.
(Részlet Scheiring Gábor bemutatkozásából az LMP honlapján.)
A HírExtra a mind az LMP-t, mint a Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzatot kereste. Scheiring Gábor, az ökopárt országgyűlési képviselője érdeklődésünkre közölte: a mai közmunkaprogramok legjobb esetben is csak rövidtávon képesek orvosolni a leszakadt társadalmi rétegek megélhetési gondjait.
Hosszabb távon viszont olyan programot kellene letenni, amely nem a felesleges munkát erőlteti rá a résztvevőkre, hanem olyan – állami finanszírozású – beruházásoknál foglalkoztatja őket, amelyek élőmunka-igényesek, s a fenntartható fejlődést is előmozdítják. Ilyenek lehetnek például a árvíz-és tájgazdálkodás vagy a vasútfejlesztés.
Az LMP konkrét szociálpolitikai elképzeléseiről szólva a képviselő elmondta: a garantált minimáljövedelem bevezetése mellett végre kellene hajtani – a kampányban a Fidesz által is ígért – egyszeri, nagyarányú járulékcsökkentést. Az ugyanis valóban a képzetleneket juttatná munkához s így többletjövedelemhez, ellentétben a kormány által eszközölt szja-csökkentéssel, amely csupán a középrétegeknek kedvez.
Kérdésünkre, hogy a segélyek akadálytalan áramlásáért az önkormányzat vagy az állampolgár felelős inkább, Scheiring megismételte: kifejezetten az állampolgárt okolni értelmetlen a szociális háló hiányosságaiért, ilyen esetekben ugyanis mindig felmerül a kérdés: mennyire felkészült az adott helyhatóság.
Az önkormányzat válasza
Hódmezővásárhely Önkormányzata a becsületesen dolgozó polgárok, az adófizetők, a jogszabályokat betartó emberek oldalán áll, akiknek joguk van tudni, kik azok, akik visszaélnek az adóforintjaikból adott támogatással.
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata évente félmilliárd forintot fordít a rászorulók támogatására. Akik visszaélnek ezzel, nem az önkormányzatot, hanem az adófizető polgárokat verik át, és azokat a rászorulókat lopják meg, akiket kiszorítanak a támogatási rendszerből.
Sajnálom, hogy az adatvédelmi ombudsman fordítva ül a lovon és azok pártján áll, akik folyamatosan megszegik a társadalmi normákat, a jogszabályokat, és azokat védi, akik átverik és meglopják a magyar adófizetőket.
Sajnálom, hogy a TASZ nyilatkozataival azokat védi, akik az igazán rászorulóktól elveszik a támogatás lehetőségét, akik ingyenebédet igényelnek, ami később kidobásra kerül, míg százak várakoznak a segítségre.
Sajnálom, hogy az LMP azokért kampányol, akik munka helyett inkább segélyből tartatnák el magukat az adófizetők közösségével, akik a felajánlott munkát elutasítják, vagy részegen jelennek meg a munkaközvetítésen.
Hódmezővásárhely Önkormányzata a becsületesen dolgozó polgárok, az adófizetők, a jogszabályokat betartó emberek oldalán áll, akiknek joguk van tudni, mire fordítja a város a befizetett adót, és ki az aki visszaél az adóforintjaikból adott támogatással.
Magyarországon a neoliberális gyarmati rendszer 1990-es bevezetését követően megtiltották, hogy a hatóságok cigánybűnözési statisztikát vezessenek. Szerencsére sok más ország nem hagyott fel e gyakorlattal. Így pontosan tudható, hogy a cigányságot zömében sehol sem sikerült az iskola és a munka világába illeszteni, a gazdag, fejlett demokráciákban sem, ahol pedig minden lehetőségük megvan rá, és ahol óriási összegű állami apanázst kapnak. Néhány példa: a finnországi cigányság férfitagjainak a finn büntetés-végrehajtás (amely nyilvántartja őket is) adatai szerint 50%-a börtönviselt, 68%-ukat ítélték el felfüggesztett vagy végrehajtandó szabadságvesztésre, 92%-ukat már előállították. A gazdag északi országban csupán kb. 10 ezer cigány él, az állam magas színvonalon eltartja őket, mégis, szintén hivatalos adatok szerint több mint kétharmaduk funkcionális analfabéta, és mintegy 40%-uk kemény drogokat is használ.
Spanyol hivatalos adatok szerint a romák körében húszszoros a bűnözési hajlam a társadalom átlagához képest, és hasonló arányokat találunk minden más országban is, ahol ezt mérik. Mi több, manapság, amikor például térségünkből az EU bővítését követően az etnikum magát és a cigánybűnözést Nyugat-Európába is exportálja, szinte mindenütt a legkeményebb hatósági, sőt, katonai eszközökkel lépnek fel ellenük (Ennek az is oka, hogy a cigánybűnözés itt mintegy dupla „áldásként” jelentkezik a zömmel szintén integrálhatatlan harmadik világbeli bevándorlók mellett). Mert sajnos a cigányságot mindig is csak karhatalmi eszközökkel sikerült, ha nem is integrálni, de kordában tartani, és ezzel a társadalmi összeomlást előrevetítő korlátlan gyarapodásukat gátolni.
Mégis, döntően csak hazánkkal, a magyarsággal kapcsolatban hangzik el unos-untalan a hazai neoliberálisok által külföldre közvetített rágalom: rasszisták, kirekesztők vagyunk. Ehhez képest tekintsük át, hogy Olaszországtól Franciaországig, Svájctól Csehországig és Felvidékig (jelenleg Szlovákia) hogyan bánnak a liberálisok kedvenceivel:
• Csehországban több helyütt falakat húztak fel a településeket rettegésben tartó cigányok lakónegyedei köré.
• Olaszországban a rendőrség, a csendőrség, az olasz nemzeti gárda, sőt a katonaság összehangolt akcióinak eredményeképpen a szintén brutális bűncselekményeikről ismert cigányokat telepeik ledózerolása után részben fegyveresekkel őrzött táborokba zárták, többségüket pedig, akik külföldiek, kíméletlenül kitoloncolták az elmúlt 2-3 évben. Rómát például – ahol az első romániai cigányok által elkövetett kegyetlen mészárlás után azonnali intézkedéseket hoztak – már jórészt megtisztították tőlük, méghozzá szinte az összes párt támogatásával. A társadalom egyetértésével találkozó kemény fellépéshez elég volt 1-2 százezer balkáni bűnöző cigány megjelenése a hatvanmilliós Itáliában (mit szóljunk mi, ahol 10 millió lakosra jut 6-800 ezer roma). Olaszország ma már önmagában bünteti az illegális bevándorlást, és lassan mások is követik példájukat.
• Franciaországban gyakran felégetik, megsemmisítik a cigánytáborokat, és gyorsított eljárásban utasítják ki lakóikat az országból.
• Ficoék Szlovákiája, bár nem barátunk, e téren van mit tőlük tanulni: a szlovák hatóságok kíméletlenek a cigánybűnözőkkel, helyi szinten bármikor szükségállapotot vezetnek be, ha kell (lásd a 2004-es felvidéki cigánylázadás leverését), a segélyeket alaposan megnyirbálták, ráadásul bárki jogszerűen használhatja fegyverét a házába, lakásába betörő kisebbségivel szemben.
• Spanyolországban több településről hatósági asszisztálás vagy félrenézés kíséretében elüldözték az őslakosokat terrorizáló cigányságot.
• Svájcban vagy az USA-ban a gyermekkorú bűnözőket, konkrétan a cigánybűnözőket is elzárják, gyakran elítélik, és több európai ország fontolgatja a büntethetőségi korhatár leszállítását, tekintve, hogy már a 10-13 éves gyerekek is jeleskednek lopásban, rablásban, késelésben, emberölésben (lásd csupán nálunk a Blaha Lujza téren hetekig nyugodtan rabolgató, késelgető 10 év körüli „Mauglit”).
• Romániában a rendőrség és a csendőrség a cigánybűnözők brutalitásának ismeretében rendszeresen és keményen tesz utóbbiak rovására, s a román politika legmagasabb szintjén sem tabu a cigánybűnözés említése. Bár a román rendszer mai napig alapvetően magyarellenes, az Erdélyben sem ritka cigány-magyar konfliktusok során szinte mindig a bűnözők, vagyis a cigányok ellen lépnek fel a hatóságok.
A fenti példákon kívül Európa több országában szegregált iskolákba utalják a romákat, azon egyszerű oknál fogva, hogy minden tapasztalat szerint a cigányokkal egy osztályba kényszerített fehér őslakos gyermekek előmenetelét akadályozzák az őket terrorizáló, jellemzően túlkoros romák.
A súlyos tények ellenére sehol nem írnak arról, hogy Olaszországban vagy Finnországban fasizmus tombolna, vagy gárdák ölnék a dolgos, békés kisebbséget. Ha egyáltalán bírálják az adott országokat e téren, azok intenzitása meg sem közelíti azt, amit mi kapunk. Ezzel szemben hazánkban 20 éve nincs központi akarat az etnikai bűnözés és terrorizmus megfékezésére, mégis, szinte hétről hétre megjelenik valahol egy hazug cikk arról, hogy Magyarországon a cigányok élete veszélyben van, már-már a nácizmus kopogtat az ajtón, gonosz rasszisták vagyunk.
Ez Jobbik válasza te tetű. Sőt ha jobban tetszik Európáé. Menjetek a picsába.