A fiatal formáció (Popovics György és Németh Ferenc) a költészet és a kultúra népszerűsítése mellett az árvízsújtotta embereknek is segít. Ilyenkor mindenki a maga eszközeivel próbál valamit tenni, a srácok egy jótékonysági koncertet szerveznek augusztusban 6-án.

Az augusztusi koncert ugyan nem árvíz sújtotta településen lesz, de a srácok minden bevételt felajánlanak a rászorulóknak. A rendezvényen újdonság lesz, hogy nagyzenekaros formában (dobossal, billentyűssel, basszusgitárossal és még egy gitárossal kiegészülve) szolgáltatnak valódi koncertélményt és felcsendülnek a jól ismert dalok („Csonka vers”, „Mama”) És több újabb szerzemény.

Popovics Györggyel beszélgettünk.

Augusztus hatodikán jótékonysági koncert keretében fogtok segíteni az árvíz károsultjain. Hogyan jött az ötlet, mire számítson az, aki ellátogat az eseményre?

Rózsaszentmártonban lesz a koncertünk, én egyébként ebben a faluban élek. Július végén huszonhat gyerek érkezik hozzánk táborozni az árvíz sújtotta Szendrő városából. A tábor végére időzítjük a jótékonysági koncertünket, melynek a teljes bevételét közvetlenül Szendrő önkormányzatának ajánljuk fel, civil szervezetet nem vontunk be az adakozásba. Szeretnénk, hogy a városban a helyreállítási munkálatok mihamarabb elkezdődhessenek, ehhez nyújtjuk a segítségünket a koncert szervezésével.

Hogyan vettetek részt eddig a védelmi munkálatokban? Mely falvakban jártatok személyesen?

A részünkről a legnagyobb, kézzel fogható segítség ez a koncert lesz. Rajtunk kívül más fellépők is lesznek, ezen kívül próbáljuk az eseményt a lehető legszélesebb körben népszerűsíteni, hogy minél többen jöjjenek el, így nagyobb lesz a Szendrő városát megsegítő koncert bevétele.
Én Kárpátaljáról származom, így utazásaim során gyakran érintem az árvíz sújtotta településeket, jól ismerem az ott élő embereket és átérzem, min mennek keresztül mostanában.

De évekkel ezelőtt Kárpátalján is hatalmas árvíz pusztított, emlékszem, hogy hónapokig nagyon kaotikus állapotok uralkodtak az elöntött falvakban. Tudom, hogy a gyorsan érkező pénz jelenti az egyik leghatékonyabb segítséget egy ilyen helyzetben.

A társad, Németh Ferenc is kárpátaljai?

Nem, ő Tatabányán született. Az egyetem alatt kollégiumi szobatársak voltunk, akkoriban kezdtünk el együtt zenélni.

A jótékonykodás mellett mivel foglalkoztok a nyáron?

Készítjük a nagylemezünket, mely várhatóan szeptemberben fog megjelenni. Nemrég felléptünk az Utca Zene fesztiválon, négy napon keresztül zenéltünk. Ezen kívül folyamatosan koncertezünk augusztusban és szeptemberben is. Amint beindul a tanév, iskolákban fogunk fellépni, rendhagyó irodalomórákat fogunk tartani.

Hasonlót csináltunk idén, a tanév második félévében. Ellátogattunk pár iskolába, óvodába, de nagy intenzitással csak szeptembertől tartjuk a rendhagyó irodalomórákat.

Hogyan fogadják ezt a műfajt a fiatalok, mik a tapasztalataitok?

Az elején attól féltünk, hogy a diákok közönnyel fogják hallgatni a műsorunkat. A visszajelzések alapján azonban nagyon meglepődtünk. Kérés nélkül hívtak vissza minket az óvodavezetők, iskolaigazgatók, hogy a foglalkozás után a gyerekek máshogy mentek be az irodalomórára. Azokat a verseket énekelték, dúdolták, amiket a koncerten előadtunk, kérték a tanárokat, hogy órán elemezzék ezeket az alkotásokat.

Mondhatom azt, hogy korhatár nélküli a zenénk, koncertjeinken fiatalok és idősek együtt dúdolják velünk az ismertebb verseket.

Gondolom az előadásmódotok közelebb áll a mai fiatalokhoz, mint az irodalomórák időnként "száraz" hangulata. Kultúrmissziót teljesítetek?

Elarulom, hogy nem ezzel a szándékkal kezdtünk el zenélni, csak saját magunknak akartunk örömet okozni. A Csillag születik után jöttünk rá, hogy fontos az, hogy az emberek művelődjenek. Hála Istennek, ebben támogatókra is leltünk. Kiemelném a menedzserünket, Rohács Krisztiánt, aki elkötelezett a költészet és a kulturális értékek mellett, minden erejével azon van, hogy visszacsempéssze ezeket az értékeket felgyorsult huszonegyedik századi életünkbe.

Megfigyelhetjük, hogy a mai világunkra jellemző rohanó tempóban az emberek egyre kevesebb időt szánnak, vagy szánhatnak a kultúrára. Kevesebbet olvasnak: ezért tartjuk fntosnak, hogy a mi zenénk által mégis kapcsolatba kerülhetnek az irodalommal, mondjuk az autóban hallgatva a cédénket.