A vérprofik között is kimagasló tehetségűnek számító énekesnő még sosem volt hasonló helyzetben, ezért kíváncsisággal vegyes izgalommal tekint a tehetségkutató műsorfolyam elé. Szigorú lesz-e, vagy inkább nőiesen lágyszívű, azt majd az adott helyzet hozza, az viszont már most egészen biztos, hogy igazságos akar lenni.

A Városmajori Színpadon beszélgettünk, ahol éppen az esti jótékonysági koncert próbái zajlottak: az árvízkárosult kutyák és egyéb állatok megsegítésére állt össze többek között Gerendás Péter, a Pa-Dö-Dö, Zorán és persze Keresztes Ildikó, aki egy ilyen megmozdulásról nem hiányozhat.

Vannak ismerőseid, akiket – és ezzel együtt állataikat is – nehéz helyzetbe sodort a legutóbbi árvíz?

Konkrét ismerőseim hál’istennek most nincsenek az érintettek között, viszont olyanok igen, akik a tragédia közelében laknak. Az a pap például, aki engem összeadott életem párjával, nemrég épp azért nem tudott felutazni a meghívásomra, mert Miskolc mellett él, és nem tudott kijutni a víz által körbezárt településről.

Gyerekkoromból van árvíz-élményem: otthon, Marosvásárhelyen elöntött minket a víz, és a nagyapám csónakkal járt-kelt az udvarunkon meg a környező utcákon. Emlékszem, én ezt akkor 1971-ben gyerekként mulatságnak fogtam fel, de ma már tudom, milyen rettenetes dolog ez! Az is rémes, ha embernek viszi el a házát, mindenét az áradat, de az állatok még segítséget sem tudnak kérni ilyenkor, épp ezért kötelességünk rajtuk segíteni!

Hallomásom szerint vannak, akik szívesebben látták volna Falusi Mariannt az X-Faktor zsűrijében, mint téged. Hogy kezeled az ilyen és hasonló helyzeteket?

Egyrészt hozzászoktam, másrészt nem szoktam hozzá, egyébként pedig nagyon jól kezelem az ilyen szituációkat! Egy közszereplőnek tudomásul kell vennie, hogy vannak akik kedvelik, és vannak, akik nem. Ha az ember eléggé rutinos már, akkor ki tudja szűrni egy negatív megjegyzésből, hogy az csupán öncélú rosszindulat vagy hasznos kritikai észrevétel. Mariannal sok éve jóban vagyunk, mind szakmailag, mind emberileg, nem okoz köztünk feszültséget semmilyen megjegyzés, így az X-Faktoros zsűritagságra vonatkozó sem. Nevetünk rajta, ha találkozunk valahol és netán szóba kerül.

A zsűritagság nem volt „kívánságműsor”, hiszen többfordulós castingon kellett részt venned többedmagaddal, míg végül befutónak választottak az RTL Klub vezetősége…

Ez így igaz! Nem mi jelentkeztünk az X-Faktorba, hanem behívásos alapon történt a dolog, és hosszadalmas válogatás után lett meg velem együtt az a négy ember, aki azóta a zsűriben ülhet. Jelen esetben szinte mindenkit, aki ebben a mi szakmánkban él és mozog és számít, azt különféle éles helyzetekben meghallgatták. Véleményt kellett alkotni több szituációban, ami bizony néha nehéz feladatnak bizonyult.

Mivel ez egy liszensz-műsor, az eredeti elgondolás okán egy csomó mindennek meg kellett felelnünk. Én először azt hittem, két nő és két pasi lesz majd, aminek bevallom jobban is örültem volna kezdetben, de az első ötnapos válogatás után rájöttem: így jó ahogy vagyunk! Remekül éreztük magunkat, istenien kijöttünk egymással, nagyon jól érvényesült a négy fajta egyéniség.

Privát környezetedben sosem látnak az emberek, így nem tudhatják, mennyire tudsz lágy, nőies lenni, csak a kemény rockercsaj arcodat ismerik, hiszen azt mutatod feléjük énekesnőként. Most viszont mindenképpen kritikusnak kell lenned zsűritagként…

A tények makacs dolgok! Nyilván azért ülök ott, hogy valamilyen formában megmondjam a véleményemet, ki alkalmas az énekesi pályára, és ki nem. Az én pályám sem volt kezdetben rózsaszín virágokkal körbefonva, megmondták a szakmai nagy öregek rólam a véleményüket, és én örültem ennek, hiszen csak így juthattam el idáig, ahol most tartok!

A művészi pálya szubjektív dolog, nem mérhető a teljesítmény úgy, mint mondjuk a magasugróé. Nekem sem adták ingyen a sikert, hogy most itt ülhetek, az 25 évnyi kemény melómba került! Mivel már nem egy tehetségkutatót láttunk az elmúlt években, aki elindul egy ilyen versenyen, már tudja, hogy kap majd hideget, meleget, és ezért alkalmasnak kell lennie a stressz elviselésére.

Mivel még sosem voltál hasonló helyzetben sem, vannak elképzeléseid arról, hogy vajon milyen típusú mentor leszel? Szigorú, engedékeny? Anyjuk helyett anyjuk?

Nyilván sokan hiszik, hogy nőként anyáskodni fogok, de én magam sem tudom még. Biztos lesz ilyen is, de ezen kívül még lesz százfajta színem, merthogy amúgy is van. Érzelmekről előre nem lehet beszélni, az adott pillanat, az együtt töltött idő, a versenyzők fejlődése vagy visszafejlődése fogja meghatározni a mentorságom milyenségét.

Nem vagyok türelmes, nem vagyok következetes, és nem tudom még, hogy azt a fajta tudást, amire szert tettem az elmúlt 25 évben, át tudom-e adni. Ez is egy képesség, ettől lesz számomra is kihívás ez a mentorság. Nem akarom beskatulyázni magam sehová, csak egy biztos: igazságos, hiteles akarok lenni!

Neked remek mentoraid voltak a pályádon, még ha nem is közvetlenül, hiszen ott voltak egykori sportedzőid, később pedig olyan zenészkollégáid, mint a Koltay testvérek, az Ungár zenekar, színpadi életed elindításánál Mikó István…

Ők sem mindig direkt módszerekkel próbálkoztak, hanem egy csomó olyan dolgot tanultam meg tőlük időközben, amit szinte észre sem vettem, hogy elsajátítottam, megtanultam. Remélem, ez a mentoráltjaimmal sem lesz másként, szakmailag pedig arra fogok törekedni hogy helyesen ítéljem meg, ki alkalmas és ki nem erre a pályára.

Bár épp a magyarok szeretnek mindenhez érteni a focitól a politikán át a delfinidomításig, én mégis úgy gondolom, hogy azért ülök majd éppen én a zsűri egyik székében, mert szakmailag egyfajta mérce vagyok.

Örömmel tekintesz a majdani adások elé, szorongsz miattuk vagy inkább együtt a kettő?

Nagyon izgatott vagyok, nagyon várom, de nagyon félek is tőle! Komplex érzések kavarognak bennem, annyira sokszínű, mint az első válogatások során látott versenyzők tömege. Az én kezdő koromban nagyítóval kellett keresni, hogy legalább egy közepes énekest találjanak, nemhogy jót. Magamra is kíváncsi vagyok, hogy zsűritagként hogy fogok helyt állni. Lesznek nehéz pillanatok, amikor emberektől meg kell válni, attól félek talán a legjobban!

Tudom hogy a legtöbbjük úgy áll oda a mikrofon elé, hogy ez élet-halál kérdése, én is így szoktam, de legbelül muszáj megérteni, hogy nem az! Ezt egy életre megtanultam, méghozzá Cserháti Zsuzsától, aki épp azért mondta, amit mondott, mert látta, hogy kezdek rámenni a szakmámra. Ha valamit, akkor azt hagyta rám hagyatékul, hogy „szeresd, imádd, csináld, de az életed többet ér!” Sajnos, épp ő nem fogadta ezt meg. Bele is halt.

Életed párja, az EDDA együttes gitárosa, Kicska László mit szól vadonatúj „szerepedhez”?

Nagyon büszke rám, nagy megtiszteltetésnek látja, ugyanakkor félt, mert tudja, hogy össze is törhetek majd lelkileg vagy százötvenszer. Meg is próbál most mindenféle más terhet levenni a vállamról, de ez a dolog nem lesz különlegesség, hiszen ez nálunk mindig is természetes volt oda-vissza. Ezeket nem is szoktuk megbeszélni otthon, magától alakulnak így a dolgaink.

Szerencsédre az X-Faktor időszaka alatt két „férfi” is vár rád odahaza – hiszen Laci mellett Füles kutyád is szeret, óv sok-sok éve feltétel nélkül! Mivel kapcsolsz majd ki két szombat között?

Az biztos, hogy a párom és a tacsim odaadó szeretete nagyon sokat jelent számomra, de a bennem felgyülemlett feszültséget két adás között a jófej barátaim társasága is oldja majd. Sajnos nyaralásra nem gondolhatok most, januárig be leszek fogva, folyamatosak a felvételek, ráadásul közben mennek tovább a fellépéseim is a zenekarommal, úgyhogy van dolgom bőven!

Talán augusztusban egy-két napra tudunk majd Lacival elszökni, hiszen az EDDÁ-val neki is egy csomó bulija van, nehéz egyeztetni. Eddig is el voltam látva munkával – Csak játszom című nagylemezem nemrég jelent meg, fellépések tömkelegét élhetem meg - , és most még itt az X-Faktor is, de bírom a gyűrődést! Egyedül a szinte mindennapos médiajelenlét furcsa még kicsit a számomra, hiszen nem vagyok hozzászokva, soha nem is törekedtem rá, de ezt is viselnem kell!