Kövér László politizáló házelnökként írta le azt a szerepkört, amelyet betölt majd a Ház élén. "Nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nem szerettem soha a protokollt" - mondta, hozzátéve, meglepő lenne az is, ha azt mondaná, a nem politizáló házelnökök modelljét szeretné követni.

Rámutatott, lesznek olyan célkitűzései, amelyek a Ház normálisabb működésével, tekintélyének megerősítésével függnek össze. Mint mondta, 1990-től kezdve a parlament tekintélye fokozatosan épült le, s ez nem független a képviselők viselkedésétől és a sajtó "tálalásától" sem.

Úgy vélte, az elmúlt években eljutottak egy olyan mélypontra, hogy "egyes miniszterek kirakták a motyójukat a bársonyszék előtti kisasztalra, és ott falatoztak, ha megéheztek, és bizonyos képviselőcsoportokban bevett dolog, hogy behozzák az üdítőiket az ülésterembe". Ezek csak a legkirívóbb példák, de minden ilyen, bagatellnek számító, ám az Országgyűlés tekintélye szempontjából fontos problémát meg kell oldani. Ide sorolta még az érintkezést a sajtóval, a dohányzás ügyét, a beléptetést és a parkolást. A tévéstábokat nem engedi vissza az ülésterembe.

Leszögezte: 2014-re - amikorra megváltozik a Ház jellege, hiszen feleannyi képviselő lesz, mint most - érdemes lenne új házszabályt alkotni.

Az ülésvezetés és a Jobbik kapcsolatáról szólva azt mondta, megérti a párt helyzetét, hiszen egyszerre kell konszolidált pártként beilleszkednie egy olyan szisztémába, amelyet a választások előtt még rendszerellenes mozgalomként támadott, valamint azt a látszatot fenntartani, hogy továbbra is ilyen mozgalom, és támadja azt a rendszert, amelyben benne ül. "Értem ezt a feloldhatatlan dilemmát, és bizonyos értelemben együttérzően nézem azt a vergődést, amelyet a Jobbik produkál" - tette hozzá, megjegyezve, annak örülne, ha a Jobbik megtalálná a normális határokat, és azokat nem lépné át.

Szerinte jobb lenne egy szakaszosabb ülésezési rendet bevezetni, amelyben kis ciklusok vannak. Mindezt azért, hogy a parlament viszonylag koncentráltan tudjon a plenáris üléseken dönteni, vitázni, több idő jusson a bizottsági munkára, valamint arra, hogy az egyéni képviselők több időt tudjanak fordítani választókerületi munkájukra. Nagyjából az 1998 és 2002 között már kipróbált irányba kellene mozdulni, de ebben is, miként minden, a Ház működését érintő kérdésben, számít a képviselők és a frakciók javaslataira.

Arra a kérdésre, nem esett-e neki rosszul, hogy a házelnöki kinevezés egy nagyobb forgatókönyv része volt, amely szerint Schmitt Pál leköszönő házelnök után második befutóként került a posztra, úgy válaszolt: a politikus is csak ember, neki is vannak személyes szempontjai. "Az én házelnöki tekintélyemet, ha lesz ilyen, nem az fogja befolyásolni, hogy nem a parlament alakuló ülésének a napján választottak házelnökké, hanem az, hogy megállom-e a helyemet" - közölte.
Hangsúlyozta, sosem nyilatkozott olyat, hogy nem értett volna egyet Schmitt Pál államfővé jelölésével, ez a sajtóban terjedt el. "Schmitt Pált alkalmas köztársaságielnök-jelöltnek tartottam, és alkalmas köztársasági elnöknek tartom" - jelentette ki.

Megjegyezte ugyanakkor, egy politikusnak lehet önálló véleménye, javaslata, "és ha én tettem volna jelölést a frakciónak - ahogy nem én tettem, mert nem én vagyok a párt elnöke -, akkor én mást javasoltam volna, mert mást még alkalmasabbnak gondoltam ennek a pozíciónak a betöltésére".

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökével kapcsolatban azt mondta, "lehet, hogy nem jutott volna jobb ötlet eszembe, mint Domokos László, akit kiváló pénzügyi szakembernek tartok". Warvasovszky Tihamér ÁSZ-alelnök "ebbéli képességeit nem ismerem, személyes és pláne politikai szimpátia meg finoman fogalmazva nem fűz hozzá. De őt is megszavaztam. Igaz, titkos volt a szavazás, de talán elhiszi mindenki nekem, hogy mindkét emberre igennel voksoltam, és ugyanígy fogok tenni minden olyan személy esetében, aki bárkinek az előterjesztése után a frakció bizalmát élvezi" - fejtette ki.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát firtató felvetésre elmondta, e testület egy adottság, és jó példa arra, hogyan tud politizálni egy házelnök. Hangsúlyozta azonban, hogy párhuzamos, ugyanarról szóló fórumokat értelmetlen működtetni. Ha lesz újra Magyar Állandó Értekezlet, el kell gondolkozni azon, hogyan tud a két fórum úgy működni egymás mellett, hogy funkciómegosztás legyen közöttük, és mindkettőnek meglegyen a maga szerepe.
Kiemelte, a házelnöki poszt elvállalásában nagyon fontos szempont volt, hogy a határon túli közösségekkel, az "elszakított nemzetrészekkel" való kapcsolattartásra e fórum a házelnök vezetése alatt létezik.

A valutaalappal és az unióval folytatott tárgyalásokkal összefüggésben közölte: egyetért azzal, hogy a kormány minden lehetséges eszközt felhasználva "mentse meg azt a képzetet a magyar polgárok számára, hogy ebben a hazában azért alapvetően mégiscsak ők az urak, és alapvetően az történik, amit ők akarnak". Az elmúlt nyolc évben "előzékenyen házhoz mentünk a pofonokért": ennek az időszaknak véget kell vetni, mert az embereknek nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi, hitbéli tartalékaik is kimerültek - tette hozzá.

Mint fogalmazott, felfogása szerint minden ilyen vita arról szól, lehet-e még Magyarországon emberi életet élni, vagy pedig "idejön egy arctalan pénzügyi szervezetnek a magyar emberek számára ismeretlen képviselője", és lediktálhatja a kétharmados parlamenti többségnek, mi a teendő például egy jegybankelnök fizetését illetően.