Számítógépes játékokat is fejlesztett, 1987-től. Mi az előnye a virtuális játékoknak a hagyományos játékokkal szemben?

Focizunk, fogócskázunk és virtuális játékokkal is játsszunk, ugyanis mindegyik másra való. Természetesen minden új kiszorít valamilyen régit, vagy ha nem is szorítja ki, az arányokat mindenképpen átrendezi. A virtuális játékoknak is van előnye a képességjátékokhoz képest, ugyanis jobban kifeszíti a határokat, próbára teszi a reagáló képességeinket, a valódi sportokból is átvesz egy adagot. Mi vehetett rá számtalan gyereket arra, akik korábban egy mondatot sem olvastak, hogy elolvassák a Harry Potter könyvek több ezer oldalát? Az, hogy jó, hogy élvezetes. Ez igaz a virtuális játékokra is.

A PC játékok elképesztő ütemben fejlődnek, csakúgy, mint a számítógépek. Ez ok-okozati következmény. Mit gondol, hol a határ, mind gépek, mind játékok terén?

Létezik egy határ, de még nem tudjuk, hogy hol. A Moore-törvény egyenlőre még működik, de nem működhet örökké, nem tartom elképzelhetőnek azt, hogy kétévenként megduplázódjon a gépek teljesítménye. A másik nagy kérdés, hogy valójában mennyit tudunk kihasználni a számítógép által nyújtott lehetőségből: régen, amikor megkaptam az első 20 megabájtos merevlemezemet, akkor úgy gondoltam, hogy ez a tárhely egész életemre bőven elég lesz, még a tizedét sem fogom megtölteni. Igazából az is lehetséges, hogy nem én töltöm meg adatokkal.

Nem világos számomra, hogy egy hétköznapi szövegszerkesztő elindításához miért van szükségem több számítási kapacitásra, mint amennyivel az Apollo 13-at vezérelték. Jelenleg az asztalomon és gondolom az Önén is több adat található, mint amennyi abban az időben egész Houstonban található volt.

Az Apollo 13 program 1970-ben startolt, eltelt negyven esztendő. A számítógépek - és a játékok is - elképesztően nagyot változtak, elég, ha csak az elmúlt tíz-tizenöt évre gondolunk vissza. Mit hozhat a jövő? Fejlett mesterséges intelligenciát? 3D-s megoldásokat?

Ez két nagyon különböző kérdés, két nagyon különböző válasszal. Kijelenthetjük, hogy mesterséges intelligencia (MI) mint olyan, gyakorlatilag nulla, nem létezik a játékokban. Én az MI kutatásból kerültem a játékiparba, így nagyon megdöbbentem, hogy mit neveznek ott MI-nek: a létező legprimitívebb vezérléseket. Az MI kutatásban természetesen nem erről van szó, a játékokban igazi MI nagy valószínűséggel sokáig nem lesz még.

3D és lenyűgöző grafika viszont nagyon is létezik, ami magát a gépipart is húzza. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az építészprogramoknak sincsen szüksége sokkal pontosabb nagyobb arányú felbontásra, 3D-s megjelenítésre, mint amennyivel már most rendelkeznek.

A játékok doboza mégis nagyon sokszor fejlett mesterséges intelligenciát ígér a felhasználónak.

Az egész nem igaz, ez csak egy hangzatos reklámszöveg. Az nem MI, amivel vezérlem az ellenfelet, hogyan küzdjön, miként reagáljon a lépéseimre: mégis örülten nagy előnye van a játékossal szemben. Egyrészt általában gyorsabb mint ő, másrészt leskelődhet, belenézhet a kártyáiba. Arra reagál, amit lenyom a billentyűzeten.

A játékipar mesterséges intelligenciájára MI kutatóként biztosan tudom állítani, hogy színtiszta csalás. Ettől függetlenül lehet, hogy én is így hirdetném, mivel a játékos kihívásnak tekinti az adott játékszoftvert, mert ügyesnek, okosnak tűnik az ellenfél, minden lépésemet keresztezi. De mint mondtam nem okos, hanem gyors, és les.

Magam is sokat játszottam korábban és azt kellett tapasztalnom, hogy egyre inkább a grafikát helyezik előnybe, akár a játékélménnyel szemben is.

Ez a megállapítás valószínűleg igaz, egyrészt azért, mert a grafikát könnyű fejleszteni. A meglévő hardverek nagyon sokat képesek szépíteni a játék külsején, a játékélményben viszont semmit. A munkatársaim által nagyon utált mondásom szerint a játék egyik lelke a konzol, vagyis a vezérlés, amihez néhány tíz kilobájtra van szükségünk. Ez a technika alig fejlődött az évek során, mivel abban fejlesztünk, amiben lehet, és amire igény van. A játékosok egyre jobb játékokat szeretnének kapni és mivel ezt nem lehet, akkor kapjanak egyre szebbeket.

Azt szokás mondani, hogy az emberi fantázia határtalan, bár ezt nem feltétlenül látom sem filmek sem zenék, sem játékok terén. Nevezzük nevén a gyereket, egymásról másolnak a fejlesztők. Rosszul gondolom?

Mind a két oldalról kialakultak a sztenderdek. A játékosok a már létező sikeres műfajokat, játékokat akarják ismét újrajátszani egészen kis változásokkal, így kialakult az, ami sikeres, amivel jó az időt tölteni. Ezen a fejlesztők nem mernek változtatni, mivel túl nagy kockázatot hordoz magában. Minden evolúciós lépés magában hordozza a zsákutca lehetőségét. Éppen ezért az iparági sztenderdeken igen picit változtatunk.

Nem kevés a videojáték függő ember a világon?

Az addiktológusok között nagy az ellentét, azonban mindegyik egyetért azzal, hogy a függőségről nem lehet lejönni, egy függőséget csak egy másikkal lehet helyettesíteni. Itt az a kérdés, hogy mit csinálna az az ember, aki videojáték függő. Ha helyette a heroinra kapna rá, akkor már inkább játsszon. Ha viszont a tanulásra szokna rá, akkor tanuljon.