Változtattak az Óvodai nevelés országos alapprogramján. Például már nem olvasható, hogy „Az óvodai nevelés tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását”. Mit eredményez ez az óvodai nevelés mindennapjaiban?

Semmi egyebet, mintsem hogy helyreáll a rend, és a dolgok továbbhaladnak a maguk természetes medrükben.

A tisztánlátás érdekében érdemes felidézni az óvodai nevelési alapprogram 2009-ben közzétett változatának történetét. Tavalyelőtt az akkori Oktatási Minisztérium úgy döntött, hogy felül kell vizsgálni az óvodai nevelés alapprogramját, mivel a 97-ben íródott dokumentum sok szempontból elavult. Összehívtak egy zömmel óvodapedagógusokból álló szakértői bizottságot, és egyéves kemény munkával megalkottak egy programot, amely elnyerte a szakma egészének a tetszését. Majd az egyeztetések után valakik becsempésztek a programba két inkriminált mondatot, amelyek nem kerültek már vissza szakmai, társadalmi egyeztetésre, és félreérthetőségük miatt a hatálybalépést követően komoly szakmai és társadalmi ellenérzéseket váltottak ki. Az előkészítésben részt vett szakértők közül többen olyannyira felháborodtak, hogy nem adták nevüket az átírt alapprogramhoz.

Az utólag bevitt elemek egyike a nemi sztereotípiákra hivatkozva az óvodai nevelésben az ún. gender-ideológia alapjait vetette volna meg, mely az egyenlőség jegyében értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését. Az a mondat, hogy az óvoda „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását”, azt sugallja, hogy nemi meghatározottságunk tudatosítása hiba az óvodai nevelésben.

A rendelet módosításával egyértelmű helyzetet teremtettünk, leírtuk: nem szabad előítéletesnek lenni, hagyni kell, hogy ki-ki a nemi identitása szerint nevelődjék. Ami persze nem jelenti azt, hogy a kisfiú ne játszhatna babával vagy a kislány katonával, ha ahhoz volna kedve. Az új szabály abszolút megengedő, mindazonáltal a nemi megerősítést helybenhagyó nevelésre hívtuk föl a figyelmet.

A másik inkriminált mondat a migráns gyerekek neveléséről szólt. De olyan szerencsétlen megfogalmazásban, hogy arra lehetett belőle következtetni, hogy ha egy óvodába bekerül a világ más tájáról származó egyetlen gyermek, akkor az egész óvodai nevelést multikulturális alapokra kell helyezni. Ami amellett, hogy lehetetlen, értelmetlen is. Ezt a kérdést is helyre tettük.

Azzal, hogy kötelezően elsajátítandó ismeretanyagot adunk egy alaptantervhez, nem vész el az alaptantervek egyik lényegi vonása, amik eddig meglehetősen nagy szabadságot biztosítottak az iskoláknak?

Nem. Az eredeti alaptanterv, amelyet 1995-ben adtak ki, tartalmazott ismeretanyagot, ám a későbbi oktatáspolitika a tartalom helyett kizárólag a kompetenciák fejlesztését látta fontosnak. Ezzel a személettel mi nem értünk egyet. Olyan Nemzeti Alaptantervet tartunk szükségesnek, amely nemcsak a kompetenciákat, hanem értékrendet és a minimális, mindenki számára kötelező ismeretanyagot, vagyis a nemzeti műveltség foglalatát is meghatározza.

Ezek mellett szükség van kerettantervekre, amely iskolatípusonként, akár a helyi tantervet kiváltva tantárgyakhoz rendelt követelményeket, óraszámokat ír elő, vagyis alkalmas arra, hogy az iskolák azokra alapozzák az éves munkájukat. A helyi tantervek funkciói azonban nem vesznek el. Átlagosan tíz százalékos mozgásterük marad az iskoláknak, így a helyi elvárásokhoz, adottságokhoz, lehetőségekhez és sajátosságokhoz igazíthatják tanterveiket.



A szabad tíz százalék tantárgyanként vagy évfolyamonként, esetleg máshogyan értendő?

A szabad tíz százalék egyfajta átlagot jelent. A közoktatás kezdeti időszakában az iskolai szabadságnak kevesebb teret fogunk adni, míg a középiskolában többet. A közoktatás egységessége azt kívánja, hogy minden gyermek kapja meg azt a nemzeti műveltségi alapot, amelyre nyugodtan építkezhet, bárhová sodorja is az élet.

Irodalom esetében előfordul olyan tankönyv, ami tematikus csoportokba rendezi a megismerendő műveket, és olyan, ami kronologikus sorrendben tárgyal akár teljesen más műveket. A leendő kerettanterv mellett továbbra is fenntartható lesz a hatalmas tankönyvválaszték?

Szándékaink szerint nem lesz ekkora a tankönyvválaszték. Az ugyanis tarthatatlan, hogy az egyes iskolatípusok azonos évfolyamaihoz tíz-tizenöt tankönyvet támogasson az állam. Ezt nálunk jóval gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, nem szólva arról, hogy ez nemcsak drága, de a közoktatás egységességét sem szolgálja.

A jövőben a tankönyvek a kerettantervekkel fognak harmonizálni, mely utóbbiak száma redukálódik. Ez azt jelent, hogy a jelenleg piacon lévő tankönyvek egy része sem lesz engedélyezett. Emellett, mint mondtam, iskolák egyedi engedéllyel használhatnak mást, csak azok a könyvek nem kapnak állami támogatást.

Újra lehet buktatni szülői engedély nélkül. Mi indokolta a lépést?

Inkább az évismétlés kifejezést használjuk. És minden alkalommal hangsúlyozzuk, hogy az évismétlés nem büntetés, hanem szakszerű pedagógiai döntés, ami adott esetben a gyermek további tanulmányait szolgálja. Az évismétlést tiltani, pontosabban alku tárgyává tenni álláspontom szerint súlyos szakmai hiba volt, és nagyon rossz erkölcsi üzenetet közvetített a gyerekek felé. Következtében olyan mentalitás alakulhatott ki és sok esetben ki is alakult, hogy nem fontos a kötelességek teljesítése, és hogy majd a szülők „elintézik”.

Az évismétlés velejárója, hogy az érintett gyermeket kiragadjuk egy már kialakult közösségből, és beillesztjük egy számára ismeretlenebb közegbe. A buktatás tiltása valószínűleg ettől a traumától kívánta megóvni a gyerekeket.