A kormány mentségére szóljon, hogy az elmúlt húsz évben nem történt érdemi lépés hajléktalan-ügyben. Míg a fedél nélküliek száma évről évre, szezonról szezonra növekszik, az állam egyre kevesebb pénzt fordít az ellátásukra, és a pályázati források is szűkülnek. Ez a nemtörődömség azonban emberéletekbe kerül.

Ki a hajléktalan?

Hajléktalan az, aki az aluljáró lépcsőjén ücsörög? Hajléktalan az, aki az átmeneti szálláson alszik? Hajléktalan az, aki az alkalmi munka végeztével nem tudja még, hol hajtja álomra fejét aznap? Hajléktalan az, aki csellengőként járja a várost éjszaka, mert családi erőszak miatt nem akar hazamenni? Hajléktalan az a backpacker, aki a pályaudvaron alszik a hátizsákján?

Nehéz kérdések. Sajnos a mai retorika szerint a hajléktalanok azok, akik a közterületen való
bűzös jelenlétükkel zavarják a rendes állampolgárokat. Az 1993-as szociális törvény két definíciót ad. Egyrészt hajléktalan a bejelentett lakóhellyel nem rendelkező személy, kivéve azt, akinek bejelentett lakóhelye a hajléktalan szállás. Másrészt az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti.

A felmérések szerint az otthontalanok többsége azok közül kerül ki, akik családszakadás következtében utcára kerültek. Szinén jelentős hányadukat az árvaházakból kikerült nincstelen fiatalok képezik. Magyarul azok az emberek válnak rendszerint hajléktalanná, akik nem rendelkeznek családi háttérrel. Az igazi ok tehát a magány.

A szakemberek szerint egy ilyen magára maradt ember az esetleges társadalmi, tanulmányi, magánéletbeli és munkahelyi kudarcok miatt elbizonytalanodik, s elveszíti a küzdőképességét. Ezzel együtt elveszíti a hitét is abban, hogy neki a társadalomban még juthat bármiféle szerep.

Hajléktalanszállók fullon

A becslések szerint ma Magyarországon 30-35 ezer ember hajléktalan él, ebből minden harmadik az utcán. Erre valószínűleg sokan vágnák rá, hogy "hát ott vannak a hajléktalanszállók kéremszépen, menjenek oda!" A fővárosi hajléktalanszállók kevesebb mint 5000 ember befogadására képesek.

Talán nem volt olyan rég, hogy ne emlékeznénk arra, hogy múlt télen a százszázalékos kihasználtság következtében több otthontalan is megfagyott az utcán. Ugyancsak idén volt az, hogy a budapesti Segítőház hajléktalanszálló az épület siralmas állapota miatt majdnem bezárt, és csak egy jótékonysági kampánynak köszönhetően menekült meg.

A tömegszállások borzalmas állapotban vannak, az állam viszont makacsul elfordítja arcát. Pedig éppen itt kellene elkezdeni a hajléktalanokkal való törődést. Több helyre, jobb állapotban levő épületekre, és rengeteg szakemberre van szükség. Ez így szociális intézkedés lenne. A kormány azonban nem ezt az utat választotta.

Nehogy elbóbiskoljon közterületen!

A kormány azt választotta, hogy az építési törvény módosításával akarja „kezelni” a hajléktalan-kérdést. Ez olyan, mint megfázásra jégkrémet nyalni. Nemhogy nem megoldás, de egyenesen rontja a helyzetet, ha a problémát a látókörünk perifériájára vagy azon túlra szorítják. Mert ugye, amit nem látunk, az nincs, gondolják ők. Pedig továbbra is ott lesz ez a több mint harmincezer ember, akiknek nem lesz mit enni és téli éjszakákon vacogni fognak.

A törvénymódosítás megszabná, melyek azok a tevékenységek, melyek elfogadhatóak a közterületeken. Ilyen a közúti közlekedés biztosítása, kikapcsolódás, szórakozás, sport, szabadidő eltöltése, felvonulás, gyülekezés biztosítása, szobor elhelyezése, emlékhely kialakítása, közművek elhelyezése. Minden ettől eltérő használat, például az alvás szabálysértés lesz, s így pénzzel büntetendő. Kérdés, hogy ez vonatkozik-e ugyanúgy a Keleti pályaudvaron alvó hátizsákos turistákra vagy a távolsági buszjáratára várakozó padon szunyókáló öregnénire is?

Bűnöző, mert szegény

Joggal merül fel a kérdés, hogy egy nincstelen miből tudná kifizetni a bírságot. Ha lenne pénze a jómadárnak, nyilván nem a Blaha Lujza téri padot választotta volna fekhelyéül. Így erős a gyanú, hogy a már így is túlzsúfolt börtönöket terhelnék velük tovább. Hogy lehet szociálisan hátrányos helyzetű embereket szegénysége miatt szabadságvesztéssel büntetni?

Az önkormányzatok eddigis élhettek – és éltek is – a hajléktalanok elleni diszkriminatív szabályozás lehetőségével. A XIII. kerületben reggel 6 és este 10 között tilos pénzt kérni másoktól, és akkor is büntethetők, ha viselkedésük ezt sugallja. Ugyanitt szintén tilos kéretlenül különböző szolgáltatásokat nyújtani, mint például autók ablakának pucolása, újságárusítás, szórólap osztása.

A mostani törvénymódosítás is lehetőséget ad még szigorúbb közterületi szabályok és szankciók megállapítására. Mivel azonban ennek meg kell valósítani a feltételrendszerét is, a törvény ezen része csak 2011. május 15-én, a többi rész pedig már január 1-én lépne hatályba.

Gyógyírre várva

A péntekig véleményezés alatt álló módosító javaslat így, ebben a formában nem orvosság, de mégcsak nem is placebo. A probléma szőnyeg alá söprése nem egyenlő a megoldással. Egyelőre azonban csak reménykedhetünk, hogy ezt a módosítást idővel szociális intézkedések is követik majd.