A HírExtra információi szerint hamarosan Venezuelába utazik. Mit csinál a dél-amerikai országban?

Igen, a hír igaz. A Venezuelai Bolivári Köztársaság Nemzeti Választási Hivatala - ez olyan, mint nálunk az Országos Választási Bizottság - nemzetközi megfigyelőket hív meg a szeptemberi választásokra. Ennek keretében szóltak nekem is.

Nyilván képben van az ottani eseményekről.

Venezuela példája mindenképp érdekes. Az elmúlt esztendők azt mutatták, hogy a népnek van közvetlen beleszólása a politika irányításába - ezt az akaratot hivatott kifejezni a szeptember 26-i választás is. A népi erők - a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt, élén Hugo Chavézzel, a Venezuelai Kommunista Párt és egyéb szövetségeseik - szeretnének nagy többséget szerezni a parlamentben. De mint tudjuk, ezen a választáson az ellenzék is indul, mégpedig a média jelentős támogatásával. A meccs nem lefutott, nem kétséges, hogy az úgynevezett Bolivári Forradalom folytatódni fog.

Még egy külpolitikai témában érdekelt: a Facebookon több bejegyzésben is kikelt az amerikai Korán-égetők ellen.

Ez több okból is fontos a számomra. Egyrészt nem lehet úgy tenni, mintha az iszlám egy kicsike kis vallás lenne. Igenis egy világvallás, melyet jelentős államok tekintenek hivatalos vallásuknak. Az iszlámot ért sérelmek előbb-utóbb megjelennek a nemzetközi politikában, amire az iszlám államok - jogosan - negatívan reagálnak, növekszik a politikai-, netán a katonai feszültség.

A másik, hogy egy kulltúrált, civilizált világban szeretnénk élni, ahol nem illik egyik vallásnak sem belerúgni a másikba. Mi is zokon vennénk, ha a Bibliát nyilvánosan elégetnék Teherán utcáin. Ugyanígy zokon veszik ők is.

Ráadásul van még egy apró, de nem elhanyagolandó tényező: Magyarországon is létezik hivatalosan bejegyzett iszlám egyház. Így tehát többszörösen sem lehet a Korán-égetés mellett csak úgy szó nélkül elmenni.

Mit tud egy kis párt innen Magyarországról tenni az ügy érdekében?

Arra biztatjuk a magyar kormányt, hogy tegyen hivatalos lépéseket, ítélje el ezeket a terveket - ebben egyébként nem lesz egyedül, hiszen például Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és Ashton asszony az Európai Unió nevében is elítélte. Meg kellene szólalni a magyar politikának is. Mindemellett biztatjuk a hazai szellemi élet képviselőit is, hogy ne csak a Dalai Láma mellett emeljék fel a hangjukat, hanem néha akkor is, amikor egyesek ilyen civilizációs háborúkat akarnak folytatni.

Ha már szóba jött az iszlám; ismét fellángoltak a viták azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a magyar részvételre Afganisztánban. Mit gondol erről?

A mi határozott véleményünk az, hogy semmi keresnivalónk Afganisztánban. Soha nem is volt, nincs, és nem is lesz. Egyre több honfitárunk hal meg a semmiért. Értelmetlenül költi a magyar kormány a százmilliárdokat. Haza kell hozni a magyar katonákat, és ki kell vonulnunk az afganisztáni háborúból. Nem mi lennénk az elsők. Ezt az afgán háborút nem is lehet katonai erővel bírni. Hiába küld a NATO oda még több ezer katonát, ha nem egyeznek meg politikailag az ottani törzsekkel, akkor ott soha nem lesz megbékélés.

Beszéljünk egy kicsit belpolitikai témákról is, hiszen nem csak Venezuelában lesz a közeljövőben választás.

Igen, az önkormányzati választáson ott lesz a Magyar Kommunista Munkáspárt is. Jelen vagyunk. Ahogy nézem a Választási Bizottság listáit, az ötödik, hatodik párt vagyunk a jelöltek számát tekintve. Ez nem rossz. Sajnos azonban az új kormány megtette azt, hogy a mostani verseny előtt megváltoztatta a szabályokat. Olyan nehéz lett a cédulagyűjtés, hogy néhány nagy párt kivételével mindenkinek nehezére esik. Rövidebb idő alatt többet kellett összeszedni. Ez jó a gazdagoknak, de nem jó a szegényeknek. Jó néhány nagy pártnak, de abszolút nem jó a kicsiknek. Ez egy antidemokratikus döntés, de mit csináljunk, nem a miénk a labda, nem mi határozzuk meg a játékszabályokat.

Így is több mint kétszáz jelöltje van a Munkáspártnak, köztük öt polgármesterjelölt. Olyan városokban, mint Salgótarján vagy Ózd lehet munkáspárti polgármesterjelöltre szavazni, ez pedig nem kis fegyvertény.

Budapest? Nem sikerült főpolgármester-jelöltet állítaniuk.

A fővárosban Csepelen vagyunk különösen erősek, ott a párt listájára is lehet szavazni. Nógrádban akár a megyei közgyűlésbe is bejuthatunk. Néhány nagyvárosban, Tiszaújvárosban, Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Szolnokon, Karcagon szintén. Küzdünk.

Orbán Viktor a napokban értékelte kormánya első száz napját. Megtenné nekünk Ön is?

Orbán Viktor kormánya rengeteg nehézséget, szemetet, bűnt örökölt meg. Ezzel el kell számolni. Nem lehet azt mondani az elmúlt nyolc évről, hogy jó volt. Nehéz helyzetben van a kormány, azonban vannak reformelképzelései, ezt a mai magyar tőkés országot valamilyen szinten meg akarja változtatni. Ebben egyetértünk velük. Ami az emberek érdekeit, a korszerűsítést szolgálja, azt segíteni kell, és ebben mi is partnerek vagyunk.

Tetszik az elszántság, ahogy nekiállnak a magyar gazdaság megvédésének, hogy nemet mernek mondani a Nemzetközi Valutaalapnak. Vannak azonban kérdéseink.

Mégpedig?

Meddig tart ez az erő?. Egymillió munkahelyet ugyanis csak akkor tudni teremteni, ha a magyar piacokat visszaszerzik. Az állami apparátus növelésével nem lehet ezt elérni, ezt csak a magyar iparral és a mezőgazdasággal lehet megcsinálni. Ennek a jeleit még nem látjuk.

Amit még sérelmezünk, hogy szerintünk a terhekből mindenkinek egyformán részesülnie kellene. Kevésnek tartjuk a gazdagok megadóztatását. Nem tartjuk jónak az egykulcsos személyi jövedelemadót, hiszen ezzel mindenkire ugyanolyan terheket rónak, sőt a kisemberek arányosan sokkal nagyobb terhet kénytelenek elviselni.

A jövőben is elmondjuk, mi jó, és azt is, ami sérti a dolgozó emberek érdekeit.

Ha már a jövőt említette; általános vélemények szerint a Jobbik térnyerésével felborult a magyar politikai paletta egyensúlya. Sokan hiányolnak a hazai politikai életből egy a mostaninál sokkal erősebb, a megerősödött szélsőjobbos oldalt egyensúlyozó szélsőbaloldali kommunista pártot. Van erre esély a közeljövőben?

Először is, ilyen helyzet Magyarországon még nem volt. Orbán Viktor nyert egy olyan programmal, aminek a hatvan százaléka a Munkáspárt programja. A munkahelyteremtéstől kezdve a szociális igazságosságon át a nemzeti gazdaság megvédéséig. Ezek mind húsz éves munkáspárti követelések.

Nyilván azt hitték az emberek, hogy mindezt meg is tudják valósítani. Itt jön a nagy kérdés, hogy képesek lesznek-e megvalósítani. A Munkáspárt kell a magyar politikai életbe, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az embereknek legyen munkájuk. Mi tudjuk, hogy az emberek mit gondolnak és mit éreznek. A következő években az eddigieknél is nagyobb szükség lesz a mi politikánkra. Nem a Jobbik politikájára, mert látszik, hogy abban a pillanatban, ahogy bekerültek a Parlamentbe, belesimultak a magyar parlamentarizmusba, és az a fő kérdésük, hogy hány bizottsági helyük legyen itt meg ott. Minket nem érdekelne, hogy hány bizottsági helyünk van, vagy hogy ki a miniszter.

A dolgozó emberért dolgozunk. Ezt tudják rólunk. Az illúziók el fognak múlni, és kiderül, hogy a Munkáspártnak igenis van jövője.