Akkor most mi is legyen a nyugdíjakkal?
A fogyó lakosság miatt növelik a nyugdíjkorhatárt. Azonban a nyugdíjak összege közel sem kielégítő. A magán-nyugdíjpénztárak jelenleg alternatívát kínálnak, de a jövőjük kérdéses. A Stabilitás Pénztárszövetség főtitkárával, Juhász Istvánnéval beszéltünk.
2010. szeptember 20. hétfő 07:09 - Forján-Vass Máté
A Stabilitás Pénztárszövetségről
Öt piacvezető magánnyugdíjpénztár alapította meg 2000. május 29-én a Stabilitás Nyugdíjpénztári Szövetséget, ami az évek során számos nyugdíj- és egészségpénztárral bővült. Hazai és nemzetközi tapasztalatai révén elsődleges feladatának tekinti, hogy összefogja az időskori anyagi biztonság erősítésére és az egészségmegőrzés területén a társadalombiztosítási ellátások kiegészítésére hivatott hazai jogintézmények kialakításával és működésével kapcsolatos szakmai szervezetek képviseletét. Ma már a Szövetség 70 tagja kezeli a hazai magánnyugdíjpénztári tagok megtakarításainak 100 százalékát, vezeti az önkéntes nyugdíjpénztári tagok több mint 92 százalékának számláját, és tagjai között tudhatja az egészségpénztári tagok vagyonának közel 90 százalékát. Hazai szerepvállalása mellett nemzetközi szinten is aktív tevékenységet folytat. Így tagja az Európai Nyugdíjcélú Megtakarításokat-kezelő Szervezetek Szövetségének (EFRP), amely az Európai Unió egyik legjelentősebb tárgyalópartnere a privát szektor által kezelt nyugdíjcélú megtakarítások fejlesztése és szabályozása terén.
Több hír is napvilágot látott a magány-nyugdíjpénztár rendszerével kapcsolatban. A nyár elején a kormány egyik ülésén
felvetették az államosítás lehetőségét. Az EU-ban a költségvetési hiány kapcsán merült fel kérdés. A kormány le akarja vonni a magán-nyugdíjpénztár költségeit a hiányból, és más téteként elszámolni.
A magán-nyugdíjpénztárakról a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkárát, Juhász Istvánnét kérdeztük:
Mi a véleményük az államosításról, mint ötletről?
A Stabilitás Pénztárszövetség nem támogat semmiféle változtatást, ami súlyosan veszélyezteti az évek óta takarékoskodó, több mint 3 millió aktív magán-nyugdíjpénztári tag érdekeit.
A tőkefedezeti rendszer kialakításának alapvető célja volt a nyugdíjrendszer biztonságos működésének, hosszú távú fenntarthatóságának megteremtése. Államosítás esetén, a jelenlegi tagok számára nem marad más, mint egy ígérvény, hogy amikor ők elérik a nyugdíjkorhatárt, az akkori keresőképes rétegének befizetéseiből az állam számukra is biztosítani tudja majd a megfelelő színvonalú nyugdíjukat.
Milyen reformokra lenne szüksége a rendszernek?
Stabil, kiszámítható működési, gazdasági, jogszabályi környezetre van szükség ahhoz, hogy a pénztárak a létrehozásuk idején meghatározott célnak megfelelő tevékenységet tudjanak végezni.
Javaslatok születtek már az átlépésekkel, a tagszervezéssel, a magán-nyugdíjpénztárakat is érintő EU statisztikákkal, vagy akár a kormányzati projektekben történő szerepvállalásunkkal kapcsolatban is.
A Stabilitás Pénztárszövetség megkezdte egy magatartási kódex kidolgozását, amelyben önkorlátozó módon lefekteti a pénztárak számára az üzletszerzési, valamint az ügyfeleikkel szemben elvárt magatartási szabályokat.
A társadalom öngondoskodással kapcsolatos attitűdjének megváltoztatása érdekében javasoljuk újra áttekinteni az állami ösztönző-eszközök körét. Előremutató lenne, ha például, az önkéntes pénztári befizetések esetén nyújtott támogatás, adójóváírás valamilyen külön jogszabályban, például az önkéntes pénztári törvényben kerülne meghatározásra és nem az adótörvényekben.
Nyitottak vagyunk arra, hogy a pénztári vagyont olyan megtérülő kormányzati kezdeményezésekbe fektessék be, amelyek társadalmilag hasznosak, de egyben megfelelő hozamot is garantálnak a pénztártagok számára. Ilyen kezdeményezés lehet többek között az önkormányzati bérlakások, vagy az idősotthonok építése is. Ezen a területen is keressük az együttműködést a kormányzattal.
Mi a helyzet a nyugdíjfolyósítás lehetőségével?
Jelenleg a nyugdíjszolgáltatásra jogosultak egy összegben juthatnak hozzá megtakarításukhoz. Az Alkotmánybíróság határozata egy pontban alkotmányellenesnek minősítette a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló, az Országgyűlés által tavaly elfogadott törvényt, amely a járadékszolgáltatás szabályozását is magába foglalta, így az visszakerült a parlament elé újragondolásra.
A magán-nyugdíjpénztáraknak azonban 2013-tól a pénztáraknak járadékot kell szolgáltatniuk a nyugdíjba-vonulóknak, így feltétlenül szükséges lesz ennek a kérdésnek a mielőbbi törvényi szabályozása.
Érinti a költségvetési hiányból a felhalmozásba áthelyezés a magán-nyugdíjpénztárakat? Okozna-e ez komoly változást?
A kormány elképzeléseivel összhangban, mi is úgy gondoljuk, hogy a nemzetközi statisztikákat meg kellene változatni. Azaz el kell érni, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetések miatt keletkező költségvetési hiányt le lehessen vonni a hivatalos EU statisztikákban megjelenő hiányból.
A folyamatos veszteségek ellenére is van fedezete a nyugdíjnak?
A válság okozta átmeneti veszteség ellenére a nyugdíjpénztári megtakarítások az elmúlt évek leggyorsabban növekvő megtakarítási formájává váltak.
Mind a pénztári szintű nettó hozamokat, mind a reálhozamokat olyan tényezők is befolyásolják, amelyek alakulására a pénztáraknak nincs befolyása, de a pénztárak feladata e hatások mellett is biztosítani, optimalizálni a hosszú távú eredményességet.
A hozamgarancia –a törvényben meghatározott feltételek mellett – minden pénztártag számára biztosítja a teljes felhalmozási időszakra vonatkozóan, hogy a tagi befizetések az inflációval megegyező hozamot garantáltan megőrizzék. Amennyiben a nyugdíjba lépéskor a magánnyugdíjpénztár által vezetett számla egyenlege nem éri el a hozamgarantált tőke összegét, úgy azt a Pénztárak Garanciaalapja kiegészíti. Ez a garancia a teljes felhalmozási időszak összesített befizetéseire és összesített hozamára vonatkozik.
A magán-nyugdíjpénztári vagyon olyan mértékben növekedett az elmúlt években, hogy napjainkra elérte azt a méretet, amely mellett abszolút értelemben is kiemelkedő hozamokat lehet elérni.