A több mint hatszáz orvossal készített interjú alapján összeállított, az MTI-hez kedden eljuttatott elemzésben a kutatóintézet azt írta: az ágazat átalakítása megfelelt a nemzetközi egészségügyi trendeknek. Mint hozzátette, a kevesebb egészségügyi intézmény, a finanszírozási döntések decentralizálása, a betegek és a páciensek egyéni felelősségvállalása, a teljesítményfinanszírozás és a minőségi kontroll szerepének erősítése egyértelműen a teljes rendszer működőképességét és minőségi javulását eredményezhette volna, azonban ez mégsem tudott megvalósulni.

Az intézetnek nyilatkozó orvosok szerint részlegesen és rendkívül drasztikus formában valósult meg a 2007 előtti rendszer "fellazítása". Szinte a teljes orvosi és egészségügyi kar úgy értékelte, hogy "háborús helyzet" volt az egészségügyben azokban a hónapokban. Szorongás és depresszió jellemezte a dolgozók munkáját. Az orvosok úgy látták, hogy kényszerhelyzetben vannak, parancsokat kapnak, állandó fenyegetettséget, kilátástalanságot és bizonytalanságot éreztek.

A közösségi célok hiányában és az egyéni bizonytalanság eredményeképpen az ellátás minőségének biztosítása helyett egyre inkább egyéni céljaik és boldogulásuk felé fordultak.
A változtatási lépések hatására minden szereplő számára világossá vált, hogy azt, amit addig csinált, úgy már nem teheti tovább, és új munkamódszereket kell alkalmaznia. A kutatás szerint ebből a szempontból a változtatás, a reform elérte a célját: az egészségügyi rendszer dolgozóinak és a betegeknek a gondolkodása is megváltozott.

Az elemzés szerint azonban a változás második lépése, az új cselekvési módok kidolgozása, gyakorlatba ültetése, optimalizálása rendszerszintű útmutatások és irányvonalak hiányában ad hoc módon kezdett megvalósulni.

Mint írták, a betegek megértették a változtatási szándék fő üzenetét és ráébredtek arra, hogy az egészségügyi rendszerben is valójában vevők, így egyre inkább fogyasztókká akarnak válni páciensként is. Új igényekkel jelentek meg, köztük sok olyannal, amit korábban nem mertek vagy nem akartak megfogalmazni, és amelyek felkészületlenül érték a rendszert; az új kérdésekre nem voltak meg a mindennapokban alkalmazható egységes válaszok.

Ez tovább növelte az orvosok bizonytalanságát és még heterogénebb lett a szolgáltatási rendszer. Az intézményvezetők egyéni elképzeléseik, kapcsolatrendszerük, kitartásuk és tehetségük szerint tudtak a pályázati rendszer útján jelentős forrásokhoz jutni és infrastrukturális fejlesztéseket indítani.

A kutatóintézet megállapította: a változtatás harmadik fázisa, a változás intézményesedése a jelenlegi szabályozási, vezetési és különösen érzelmi keretek között nem tud megvalósulni, számos akadályba ütközik.

Hozzátette, hogy a változás rendkívül heterogén módon valósult meg, az egészségügyi értékteremtésnek és a fogyasztói szemléletnek megfelelő ellátás, szolgáltatás csupán egy-egy mikrokörnyezetben jelent meg, de ezek sem tekinthetők stabilnak a szabályozási és finanszírozási környezet gyakori és olykor jelentős változása miatt.

A GfK Hungária elemzése szerint a jelenlegi helyzetet ebből fakadóan folyamatos rendszerbeli fluiditás jellemzi