Thomas Mirow, az EBRD elnöke szerint a Kelet-Európa védtelen az adósságválsággal szemben, és Magyarország jelenleg Görögország szintjén van. Ennek kapcsán Bod Péter Ákos közgazdásszal beszélgettünk.
2010. szeptember 29. szerda 14:39 - Forján-Vass Máté
Thomas Mirow, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke szerint Kelet-Európa védtelen az adósságválsággal szemben. Ön mit gondol, mennyire vagyunk veszélyeztetve?
Thomas Mirow nyilatkozata
Az EBRD elnökének a nyilatkozata vasárnap jelent meg a Le Figaro oldalán. Thomas Mirow elmondta, hogy jelenleg védtelenek a kelet-európai országok az adósságválsággal szemben. Az összes adósságuk akkora, mint a görögöknek. Viszont a térségben nem várnak olyan eseményeket, mint a balkáni államnál.
A bankadó tekintetében elmondta, hogy nem volna szerencsés a túlzott bankadó, mert nem lesz majd hitelnyújtási keretük. Az alapvető gond, hogy az anyabankok nem tudják úgy finanszírozni a leányvállalatokat, mint korábban.
Hozzátette, ahhoz, hogy stabil legyen a gazdasági háttere a keleti-európai országoknak, fontos a stabil és kiszámítható kiadás, ezért szigorúan be kell tartani az előírt 3 százalékos hiánycélt.
Ehhez a kommentárhoz hozzá tartozik, hogy az EBRD a térség finanszírozására létrehozott szervezet. Egy idő óta úgy néz ki, hogy már nincs sok tennivalója, és átalakul a volt szovjet térség finanszírozójává. Most úgy gondolják, még van nekik itt szerepük.
Anélkül, hogy kisebbíteném a helyzet komolyságát, szerintem az elnök egy kicsit hangoztatja a szervezet fontosságát. Bár vannak még taktikai elemek, mint amikor tőkeemelésre készül a bank a részvényesek körében.
Adósságproblémát említ. Ennek több eleme van. A litvánoknál vagy a letteknél a magánadósság magas, az állami viszont alacsony. Nálunk a magánadósság az, ami viszonylag alacsony, viszont az állami nagy.
Az összesített adósságokat tekintve, főleg a külső komponenseket nézve, abban a körben vagyunk, mint Görögország vagy Portugália.
Azt, hogy ki hogyan látja a jövőt, attól is függ, hogy ki mit gondol a térség gazdasági növekedéséről, a megtakarítási hányadáról, és az államháztartás várható hiányáról.
Én nem látom olyan rémisztőnek a helyzetet, mert ezekben a tényezőkben könnyen elképzelhető fordulat. 2009-ben -6 százalék volt a nemzeti jövedelem, ami lefelé húz minden mutatót. 2-3 százalékos növekedéssel két és fél év alatt visszajuthatunk a kiindulási szinthez. Ehhez fegyelmezetten be kell tartani a költségvetési hiánycélokat, és szükség van tőkebeáramlásra. A múlt hét alapján vannak erre utaló jelek.
Nem lenne szabad kivetíteni 2010 évközepi állapotot a következő három évre, mert az egy speciális pillanat. A tavalyi adatok alapján nyomasztók a mutatók, de az egy nagyon mély recesszió volt, amelynek vége van.
Milyen intézkedésekkel tudjuk elkerülni az ilyen lesújtó véleményt?
Meg kell őrizni a fizetési mérleg többletét. A magas külső eladósodottság többek között annak köszönhető, hogy magas volt a fizetési mérleghiány. A bolgároknál volt, amikor a GDP 18 százaléka volt. Érdekes, hogy akkor senki sem szólt.
Most nekünk pozitív a fizetési mérlegünk. Ebbe benne van az is, hogy nagyon gyenge még a gazdasági konjunktúra. Ha nekilódul az import, akkor ez el fog tűnni, ezért fontos, hogy kordában tartsák az állami kiadásokat. Ezek után lehet kinőni az adósságot.
Kritizálták a bankadót, önmérsékletet várnak.
Persze ebben van némi lobbi. Az viszont igaz, hogy nem lehet egy-egy szektort kipécézni. Ez ellentétes az adóelvekkel. Az a jó adó, amit sokan fizetnek és kicsi a mértéke; az a rossz adó, amit kevesen fizetnek, viszont magas.
Ilyen értelemben a bankadó jogosan kifogásolható, de amennyiben rendkívüli és egyszeri intézkedésről van szó, rövid ideig áll fenn, az nem baj. Az viszont baj, ha tartósan erre kell a bankoknak berendezkedni.
Felmerült az áfa csökkentés az élelmiszerek terén. Jelen helyzetben mennyire reális ez?
Úgy gondolom, hogy a fogyasztási adó terén nem látok módot csökkentésre. Ha valahol lehetőség nyílik bármilyen téren az adócsökkentésre, az nyílván az értékteremtéshez kell, kapcsolódjon, mint a foglalkoztatásnál és a munkavállalásnál, esetleg a megtakarításnál.
Nem lenne rossz a fogyasztás növekedése az áfa csökkentésével, de ez a legvégén áll a jogos követeléseknek a sorában.
Az MSZP pedig mind az alapvető élelmiszerek áfáját, mind a benzin jövedéki adóját csökkentené.
Ez egy kampányfogás. Azt gondolom, hogy ennek nincs semmilyen realitása. A költségvetésben majd kiderül, hogy milyen adónem csökkentésére van lehetőség a következő években.
A fogyasztási adóterhelésünk is magas, de azt is tudjuk, hogyan lett ilyen, úgyhogy ebben a kérdésben legkevésbé az MSZP-nek kellene fanfárokat fújni.
A jelen helyzetben a leglényegesebb, hogy a munkahelyteremtéssel kapcsolatos terheket csökkentsék.
Mennyire jó az egykulcsos adó?
Nem vagyok híve a progressziót nélkülöző adóknak: csak akkor lenne jó, ha egy hatékony szociálpolitika lenne mellette. Úgy vélem, hogy egy drasztikus SZJA csökkentés a mostani adatokba nem fér bele. Ehhez a deficitnek az európai határérték alatt kéne lennie. Úgy érzem, hogy itt komoly finanszírozási kérdések lesznek.
Lehet, hogy kevesebben lesznek bejelentve, ha a minimálbér is adózni fog?
Lehet. Ez egy vitatható ügy. Ha megadóztatnák a minimálbért, akkor lehet, hogy sokakat kiszorítanának a munkaerőpiacról.
