A jelentés javasolta a kongói kormánynak és a nemzetközi közösségnek, hogy keresse a módját az elkövetők felelősségre vonásának és a túlélők támogatásának. A jelentésben elmarasztalt két ország dühösen cáfolta a dokumentumban foglaltakat.

A közel 550 oldalas jelentés 617 olyan súlyos bűncselekményt ismertet, amelynek civilek tízezrei estek áldozatul 1993-2003 között az egykoron Zaire néven ismert országban, főleg az 1996-1998-as és az 1998-2001-es háború alatt.

A jelentés megállapítja: a ruandai fegyveres erőknek sok ruandai hutu menekült és a hutu polgári lakosság ellen intézett, "láthatóan módszeres" támadásai számos olyan súlyosan terhelő elemet tartalmaznak, amelyek "népirtásnak minősíthetők".

A hutuk azt követően menekültek a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy Ruandában 1994-ben hatalomra jutott a tuszi többségű Ruandai Hazafias Front (FPR), amely véget vetett az ottani - főleg a tuszi kisebbség soraiból közel 800 ezer halálos áldozatot követelő - népirtásnak.

A jelentés egy 2008 júliusa és 2009 júniusa között végzett vizsgálat eredményeit összegzi.

Ileka Atoki, a Kongói Demokratikus Köztársaság ENSZ-nagykövete New Yorkban kiadott közleményében követelte, hogy szolgáltassanak igazságot a kongói áldozatoknak.

A ruandai kormány a jelentéshez fűzött hivatalos kommentárjában viszont azzal vádolta meg a jelentés szerzőit, hogy a "kettős népirtás elméletét" igyekeztek igazolni, egyenlőségjelet téve a Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült ruandai hutukkal szembeni 1996-1997-es vérontások és az 1994-es ruandai népirtás között, amelyet az akkori szélsőséges ruandai hutu rendszer követett el a tuszik ellen.