A kampánycsend, mint olyan gyakorlatilag ismeretlen fogalom Nyugat Európában. Persze lehet, hogy ők tudják rosszul és alig várják, hogy valaki (például mi) fölnyissa a szemüket.

Talán a kormány is érzi ennek a szabályozásnak a fölöslegességét, ezért módosította a választási eljárásról szóló törvényt, amely rendelkezik a kampánycsendről. Az eddigi 43 óráról 19-re csökken az időintervallum, amikor a választói akarat nem befolyásolható. Szép kezdeményezés, csak nem elég. Hoztam is, meg nem is. Bár egy esetleges piréz provokáció esetén mégiscsak jól jöhet, hogy van nálunk kampánycsend.

Az embernek olyan érzése támad, hogy csak azért maradt egy kis kampánycsend-idő, hogy legyen mit megsérteni. Ugyanis mindig értesülünk buszokkal hordott szavazókról vagy körlevelekről, hogy senki ne felejtse el, hogy mi a dolga vasárnap. De adott esetben befőtt és egyéb konzervek osztogatása sem ritka, egy jó helyre tett ikszért cserébe. Teljesen mindegy, hogy létezik-e kampánycsend, ilyen dolgok vannak. Sőt. Lesznek.

Betarthatatlan

A kampánycsenddel nem az a baj, hogy van. Hanem az, hogy úgy létezik, hogy betarthatatlan és legalább annyira életszerű, mint a Barátok Közt. Mert mi van, ha történik valami váratlan? Például meghal valamelyik polgármesterjelölt. Hogyan számoljunk be róla?

De maradjunk az egyszerűbb és kevésbé tragikusabb dolgoknál. Létezik egy olyan dolog, hogy internet. Léteznek közösségi oldalak. Vannak külföldi csatornák. Ezekre nem vonatkozik? Vagy ha mégis, akkor hogyan érhetjük el ennek a törvénynek a segítségével, hogy mondjuk Terry Black ne posztolja ki, hogy mindhalálig MSZP.

Ugyanakkor, ha már van kampánycsendünk, akkor ezúton indítványoznám, hogy ne lehessen narancsot venni választási hétvégén. A virágosok ne árulhassanak szegfűt, továbbá az is jó lenne, ha megtiltanánk a politikáról való beszédet is. Hiszen én nem akartam a Munkáspártra szavazni soha, a kezem öntudatlanul húzta be az ikszet, mert a szomszédom telebeszélte a fejem. Kampánycsend idején.