Megemlékeztek a deportálás áldozatairól

Iványi Gábor, a főiskola rektora a megemlékezésen elmondta, hogy a magyar hatóságok mintegy húszezer  zsidó származású embert deportálták Kőrösmezőn keresztül az ukrajnai hadműveleti területekre. Szerinte a magyar társadalom tudatosan nem akar szembenézni a magyarság egyik legsötétebb időszakával, 1941-ben ugyanis semmilyen német felkérés nem érkezett arra, hogy elkezdjék deportálni a zsidókat. Mint mondta: a zsidótörvények meghozatalában úttörő volt Magyarország.

A megemlékezésen Ágai Ágnes költő, író, műfordító verset szavalt, majd istentiszteletet tartottak.
A Wikipedia internetes lexikon szerint 1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra Csehországból, Lengyelországból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából. Többnyire hamis papírokkal bujkáltak, mások a Belügyminisztérium alá tartozó Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) nyilvántartásába kerültek, internáló táborokban vagy szabadlábon voltak.

Az 1941-es népszámlálás alapján, valamint a Központi Statisztikai Hivatal legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma akkor megközelítette a 800 ezret. A Trianon utáni Magyarországon mintegy 480 ezer, az 1938-41 között Magyarországhoz került felvidéki, erdélyi, délvidéki részeken és Kárpátalján összesen 320 ezer zsidó ember élt.

A "rendezetlen állampolgárságú" zsidókat Kárpátaljára kezdték áttelepíteni. Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa támogatta a betelepítést és nemsokára megszerezte Horthy Miklós kormányzó és Bárdossy László miniszterelnök hozzájárulását is. Júliusban, a Szovjetunió elleni háború megkezdésével párhuzamosan megkezdődött a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók összegyűjtése.

A mintegy húszezer embert először a kárpátaljai Kőrösmezőre, majd innen több hullámban a Kárpátok túlsó oldalára, a magyar hadsereg műveleti területéhez tartozó ukrajnai területre szállították. Augusztus második felében a deportáltakat a magyar határtól mintegy 100 kilométerre lévő Kamenyec-Podolszkij környékére szállították, ahol Fridrich Jeckeln SS-tábornok alakulatai a helyi zsidó lakossággal együtt augusztus 27-28-án tömegesen kivégezték, legéppuskázták őket. Legtöbbjüket Kamenyec-Podolszkij és Stanislau ma is jelöletlen földhányásai alatt nyugszanak.