Megismétlődnek az első Fidesz-kormány elképzelései

Lassacskán körvonalazódnak a kormány jövő évi költségvetési tervei és ezzel együtt a Fidesz középtávú átalakítási törekvései. A hosszú távú tervek is kirajzolódnak, hiszen a média-berendezkedés kilenc évre szól, ami gyökeres változásokat és új fejezetet ír a média életében. Tehát a Fidesz visszafordíthatatlanul beleégette a névjegyét egyes rendelkezésekbe, melyeket többek között az alkotmánymódosításra vonatkozó törekvésekben is észlelhetünk.

A kormány már a választások előtt is meglepő nyíltsággal vállalta fel elképzeléseit. Ennek
kapcsán párhuzamot lehetett vonni az első Fidesz-kormány rendelkezéseivel, hiszen akkor is a magasabb jövedelmű, aktív csoportoknak rajzolódott ki kedvező társadalompolitika. A kormány hatalmi blokkja töretlen, és ha hihetünk a politika berkein belül terjengő szóbeszédeknek, akkor számos szférába beszökött már a narancsuralom. A további három és fél éves, háboríthatatlan kormányzás elősegíti, hogy a Fidesz könnyedén felvehesse a hatalmi harcot az ellenzékkel. Orbánék mindig is nagy hévvel, és önbizalommal konfrontálódtak bármelyik hatalmi koncentrációval. Ez a jövőben sem lesz másként.

Az idei választásokon megszerzett kétharmados többség feljogosítja őket arra, hogy könnyedén dolgozzák fel és félvállról vegyék a politikai rendszerrel járó feszültséget.

Narancsuralmi centralizáció, avagy a nyomás nagy úr

A kampányban Orbán Viktor már felvázolta: az önkormányzatok és az állam közötti munkamegosztást újra át kell gondolni. A miniszterelnök számos nyilatkozatában kijelentette, nem tolerálja a pazarlást, hiszen szerinte az előző kormány sokszor ennek adott tanúbizonyságot, többek között az egészségügy és az oktatás területén. Orbánnak a gyökeres reformok elfogadtatásához és a rendszert kritizálók elnyomásához egy erősen centralizált hatalom kiépítésére volt szüksége.

Az országgyűlési választások után a Fidesz el is kezdte a hatalom központosításának megalapozását. A folyamathoz kapcsolódó hatalmat a párt azóta is, töretlenül kiterjeszti az irányítása alá tartozó összes eseményre. Így legalább az ellenzéki pártok véleményt formálhatnak, persze teljesen eredménytelenül, hiszen jelen pillanatban a döntő szó rendszeresen a fideszes képviselőket illeti meg.

A centralizáció abból a szempontból ésszerű eljárás lehet, hogy így legalább a kormány kiküszöböli azt a régi csapdát, melyben a kormányzat átalakító törekvései sokszor a helyi érdekek ellenállásába ütköznek és felőrlődnek a kicsinyes akaratosság hálójában.

Amennyi előnnyel jár a központosítás, egyúttal annyi hátránnyal is, hiszen könnyen előfordulhat a kormányzás diktatúrába való átfordulása, és erre Orbánt fel is hatalmazza a kétharmados többség, mindemellett lökést ad neki az erre alkalmas, karizmatikus személyisége is.

A centralizáció az önkormányzatokat sem kíméli. A törvénykezések végeredményben az önkormányzatok hatáskörét és politikai jelentőségét csökkenthetik, így tehát feltételezhetjük, a most szinte teljes egészében kormánypárti vezetés alá került önkormányzatok és a kormány között érdekellentétek léphetnek fel, amik további feszültségeket generálhatnak a párton belül és kívül is.

Érdekes abból a nézőpontból szemlélni a Fidesz törvényhozását, hogy pontosan Orbán szerette volna felfejleszteni a vidéket és egyenlő bánásmódban részesíteni Budapesttel. Ennek ellenére a centralizáció nem ennek az elképzelésnek a megvalósítását bizonyítja, hiszen a hatalom központosítása elnyomja az önkormányzatok hatáskörét, akik igazából úgy tűnik díszletként szolgáltak és csupán asszisztáltak a Fidesz hatalmának körülbástyázásához.

Ráadásul a vidék további leszakadását is súlyosbítja az, hogy az önkormányzatok és maguk az oktatási és egészségügyi intézmények is rendkívül nagymértékű eladósodottsággal küzdenek (az önkormányzatok adósságállománya a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi adatai szerint 1400 milliárd forintot tesz ki, ami a 2009-es nemzeti össztermék 18 százaléka). Ahogy már egyik cikkünkben beszámoltunk: a kormány „padlássöprést” végzett azért, hogy az egészségügy hiányosságát valamilyen módon fedezze. Erre a célra meg is találta a forrást, azaz 27,5 milliárd forintot, ami az Egészségbiztosítási Alapban rejlett. Bár az egészségügyből jövő évben elvonnak 23 milliárd forintot, tehát a fennálló, súlyos helyzet marad a régiben és gyakorlatilag az említett szektor ugyanott tart, ahonnan a kezdetekben elindult. Az egészségügyi intézmények adósságállománya a tárca felmérése szerint közel 40 milliárdos. Ezt már egyik „padláspénz” sem tudná orvosolni.

A Fidesz a legkedvezőbb esetben is kizárólag csak a tűzoltásra tud koncentrálni, és arra a figyelemelterelésre, ami a költségmegvonás előtti adakozásra irányul. Az adósságállomány továbbra is fent marad, ráadásul, ha hihetünk a „híreszteléseknek”, akkor még tovább súlyosbodik a fennálló helyzet.

A Political Capital szerint nem lenne költséghatékonyabb az állam által működtetett egészségügyi rendszer. Az adósságok újratermelődésének megakadályozásának kulcsa az egészségügy vezetői által sűrűn emlegetett „területi és funkcionális integráció” lehet. Valószínűsíthető, hogy ez valójában egy gyors és drasztikus intézkedésekből álló, burkolt intézménybezárás és –összevonás lenne. Ez pedig a jól megszokott politikai csatározásokat és harcokat vetíti elő a politikusok és az ágazati szereplők között.

Pozitív utópia

Persze, pozitív utópiaként az is elképzelhető, hogy a kormány nagyvonalúságáról tesz tanúbizonyságot és átvállalja az intézmények adósságait. Bár, ez többek között azért sem valósulhat meg, mert az összes kormány az előző politikai berendezkedés csontvázaira és hiányosságaira hívja fel a figyelmet, és ezért a problémák felvállalása és elhárítása elveszik a hárítással egybekötött kifogásolásában.

A segélytelen ország vonzó a befektetők számára

Másik nagy falat a Fidesz számára a segélyezés átalakításának kérdése. A segélyezés szintén az a terület, ahol számos visszaélésekről szóltak a híradások. Az LMP-n kívül minden párt verte az asztalt, hogy a kormány változtassa meg a segélyezés rendszerét, hiszen ez az igazságtalanságról és a pénzek jogszerűtlen felhasználásáról szól. A gazdasági válság optimális légkört biztosított a segélyezettek számának növeléséhez. Ez természetesen társadalmi ellenérzést generált ellenük, hiszen azt senki sem díjazza, hogy ha jogszerűtlenül utalnak át embereknek pénzeket a munkanélküliségre és a társadalom számára „haszontalan” tevékenységek folytatására. Például a Jobbik, többek között a segélyezés kérdését is meglovagolta, és felszította a bizonyos társadalmi csoport köré szerveződő és őket okoló ellenszenvet.

Mindenki tisztában van a segélyezés csökkentésének fiskális előnyeivel. A Political Capital elemzése szerint a Fidesz újabb támadást mérhetne a Jobbikra és tovább gyengíthetné a hatalmát, ha az ellenzéki párt kezéből kivenné azt az ütőkártyát, amivel ők minden áron le akarnak számolni: az  „élősködőkkel” . A segélyezés átalakítása kiegészítené azt a Jobbik ellen indított támadási sort, ami a kettős állampolgárságról szóló törvényre, a Trianon-emléknapra és az elszámoltatásra vonatkozik.

Bujtatott hátrányok támogatása

A bankadó után további különadókat vethet ki a kormány. Ezekkel a sarcokkal a Fidesz a legkisebb kockázat felvállalásával, fájdalommentesen járhat el az általa kitűzött célok megvalósításában. Kizárólag a konfliktusokkal kell számolnia, ami nem esik nehezére az eddigi tapasztalatok szerint. Ez esetben mindenki jól jár, kivétel a fogyasztók, akikre mindez a hatalmi és egyben kicsinyes játék hozadéka hárul. A lépés politikailag jól megfontoltnak tűnik, hiszen ha jól kommunikálják azt, hogy nagyrészt a külföldi tulajdonban levő cégeket érintik a megszorítások, és az átlagember ebből mit sem érez, akkor a fogyasztók könnyedén támogathatják a rájuk irányuló, bujtatott hátrányokat.

A kormány olyan nagy befolyással bíró szektorok megadóztatását kezdeményezte, melyek hatalmas előrelépéseket és fejlesztéseket szolgáltattak az országnak. Vagyontárgyukhoz nehéz hozzáférni és a meglévő pénzeket egyik helyről a másik helyre átcsoportosítani. Kellemetlen, hogy a potenciális gazdasági szereplők félve a további szabályozási változásoktól és az ezzel járó bizonytalanságtól esetleg más befektetési célpontot választanak maguknak és nagyobb számban, kedvezőbb országba vonulnak át a különféle piaci szektorokba befektetni.

A Political Capital elemzése szerint a kormány az elmúlt fél évben minden erejét bevetette a költségvetési mozgástér növelése érdekében, végül mégis kudarccal zárult ez az igyekezete. Mindezek következményeként idén és jövőre a kormány kénytelen a spórolást továbbra is szem előtt tartani és a Bajnai-kabinet által lefektetett hiánycélokat kivitelezni. Számos esetben kirajzolódik az a tény, hogy Bajnait politikailag széles spektrumon lehet támadni, de közgazdasági hozzáértése vitathatatlan. Orbánék ezért sem indítottak személye ellen lejárató hadjáratot, hiszen most az általa készített elemzéseket kell elővenniük a fiókból.
Előrejelzések szerint a kormány várhatóan a jó kommunikációnak és az ügyes politikai retorikának köszönhetően a polgárokkal alig érezteti a negatív történéseket. Az egykulcsos, tizenhat százalékos személyi jövedelemadóval járó újításokat az emberek inkább adócsökkentésnek érzik majd.

A gazdagok mindig tarolnak

Az új rendszer legnagyobb nyertesei a legmagasabb keresetűek lesznek. Emiatt komoly politikai riogatás érheti a kormányt minden ellenzéki párt részéről, mondván, csupán megint a leggazdagabbakat hozzák jobb helyzetbe. A vagyonosok még több pénzhez jutnak, a szegények pedig még kevesebbhez. Bár Orbán kénytelen az aktív közép- és felső-középosztályt helyzetbe hozni, hiszen a Fidesz, jelenlegi kormányzása során elsősorban ezekre a társadalmi osztályokra kíván támaszkodni. A választások idején készült felmérések szerint ez a tábor mindenképp csekélyebb, mint a tavaszi választásokkor összeverbuválódott szavazói háttér, ami olyannyira nagyszámú volt, hogy a parlamentben kétharmados többséget biztosított a pártnak. Vajon elég lesz a burzsoázia pénze a reformok véghezviteléhez vagy lassacskán Orbánnak újra a „pórnéphez” kell szólnia és az ő támogatásukat kell kérnie, így biztosítva újbóli sikerét.