Ismeretlen Ismerős
Escher Károly életműve csak a külföldön világsztárrá vált André Kertész, Robert Capa vagy Martin Munkácsi munkásságához hasonlítható. A magyar kultúrából eddig méltatlanul mellőzött fotóművésznek ma nyílik életmű kiállítása születésének 120. évfordulóján.
2010. október 24. vasárnap 12:12 - HírExtra
Az elfelejtett Escher Károly
Escher Károly:
Escher Károly 1890-ben született Szekszárdon, de tanulmányait már Budapesten végezte. Fiatalon először nagy gépgyárak műszaki rajzolója, majd több filmhíradó és játékfilm operatőre volt. Első filmjében még Fedák Sári énekelte a toborzót, majd neve feltűnik Damó Oszkár stábjában a Bródy Sándor művéből 1919-ben forgatott A dada, illetve a Star stúdió további filmjeinek stáblistáján is. Filmes életszakasza nagyjából lezárult a húszas évek második felében. 1928-tól Az Est-lapok fotóriportere, emellett a Pesti Napló, a Híd és a Film, Színház, Irodalom fotóriportere volt. 1945 után többek között a Képes Világ, a Képes Figyelő és a Hungarian Foreign Trade számára készített képeket.
Escher Károly a fotográfia szinte minden műfajában alkotott: riportképei (Éjjeli menedékhely, Kültelki nyomortanya, Kilakoltatottak) úttörő jellegük mellett egyben kortörténeti dokumentumok, de kitűnő portrékat is készített. Jelentős érdeme a már csaknem felismerhetetlenné vált Petőfi-dagerrotípia sikeres felújítása. Képeivel több magyar és külföldi kiállításon nyert díjat, 1964-ben megkapta a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetését is.
Ismeretlen Ismerős címmel rendez életmű-kiállítást Escher Károly munkáiból a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház. Az Albertini Béla fotótörténész által válogatott anyagba 75 Eschertől származó kép került be a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), a Gadányi Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Múzeum kollekciójának darabjaiból.
Escher Károly hagyatékának nagy részét Gadányi György fotóriporter, gyüjtő, a MOME adjunktusa őrzi. Gyűjteményében megtalálható Escher Károly több fényképezőgépe, korai fényképeinek eredeti üvegnegatívjai, de számos dokumentumot őriz a fotográfus magánéletéről is, úgy mint bírósági végzéseket, kilakoltatási határozatokat, jegyzeteket.
Az Escher Károly életét és munkásságát bemutató fotókiállítás anyagainak nagy részét is a diákjai körében „Tanár úrként” emlegetett Gadányi György biztosította.
Ki Escher Károly a magyar fotográfia történetében?
A fényképezés kezdetei óta számos magyar fényképész, fotóriporter alkotott maradandót az utókor számára, Escher közülük is a legnagyobbak közé tartozik. Fotóriporterként dolgozott a XX. század elején, később dokumentumfilmeket, híradókat készített, játékfilmeknél volt operatőr, majd megint visszatért a sajtófotózás világába.
A huszadik század elején vált divatossá a festői hatású fényképek készítése, ebben a korban kezdett el Escher fényképezni. Korai munkáin is meglátszik érett hozzáállása, képi világa. Meglátásai a kor legnagyobb mestereinek munkáihoz mérhető.
Később festőieskedés helyett a riportfényképezés mellett tette le voksát, évekig dolgozott az Est média lapjainál. A szerkesztőségben együtt dolgozott azzal a
Munkácsi Mártonnal, aki később Amerikában lett világhírű divatfotós, Magyarországra idén októberben érkezett el életmű kiállítása.
A szélesebb hazai közönség előtt is ismert Robert Capa, André Kertész, Martin Munkácsyhoz képest Eschert miért nem ismerjük mind a mai napig?
Az előbb említett világhírű magyar származású fotósokhoz képest ő itthon maradt, itt volt a hazája, a nyelve, a családja, kollégái és barátai. Erről nincs mit elmélkedni, hiszen nem tudhatjuk, mi lett volna ha mondjuk
elszegődött volna mondjuk a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségébe és végigutazta volna a világot a második világháború közben és után. A kérdés borzasztó nehéz, úgy tűnik, hihetetlenül hálátlanok tudunk lenni saját magunkkal..
Mi az oka annak, hogy csak 2010-ben kerül sor Escher Károly „rehabilitációjára”?
Születésének 120. évfordulója egy kerek apropót adott arra, hogy ilyenkor jó eséllyel meg lehet pályázni egy kiállítás megrendezésének, egy monográfia megírásának anyagi költségeit.
A kiállításon túl vajon megjelenhet művészete a felsőoktatásban is?
A Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék hallgatóinak szoktam Escher szemléletéről, mozgásáról, pillanatrögzítéséről beszélni. Escher Károly védjegye volt, hogy a fényképezőgépet filmfelvevőként használta. Nem (csak) agyilag, hanem fizikailag is követte az események mozgását, kamerája szinte mindig a szeme előtt volt, másodpercre együtt élt az eseményekkel.
Gadányi úrnak milyen szerepe van a kiállítás létrehozásában?
Gyűjteményemben jelentős Escher hagyaték van. Nagyon sok saját keze által nagyított kiállítási képe, születési és családi dokumentumainak kilencven százaléka; ezeket rendelkezésre bocsájtottam az Albertini Béla által írt monográfiának. Ezeken kívül rengeteg negatívját, fényképezőgépeit tárolom gyűjteményemben, melyekből most sokat a Mai Manó Ház kiállításán is megtekinthetnek a látogatók.
A meghívókon és plakátokon látható önarcképe eddig a szekrényben volt, most látott először napvilágot, szintén a gyűjteményem része.
Hogyan képzeljük el Escher Károlyt a hétköznapokban? Milyen ember volt?
Nagydarab, kétméteres ember volt, akit a kollégák utálhattak, mert ellátott a fejük felett. Hihetetlen kapcsolatteremtő képességével és szociális érzékenységével nőtt a legjobb fotóriporterek közé.
Nem pejoratív értelemben, de személyiségének köszönhetően sok kortársán „átgázolt”. Nagyon szoros barátságok fűzték képzőművészekhez, közéleti személyiségekhez.
Hatalmas az életműve és tanulsága is izgalmas. Minden kor újságírója, vagy egy megalkuvó seggnyaló, vagy ellenzéki, hiszen a fonákságokat, az igazságtalanságokat kell, hogy meglássa és felháborodjon és ökölbe szoruljon a keze. Escher ez utóbbi volt.
Ezt a fajta újságírót egyik rendszer sem szereti. Aki dühödten harcol a kilakoltatottért, a papírba burkolt lábú koldusért emeli fel szavát és fényképezőgépét.
