A korábban háromszor büntetett, szakképzettséggel nem rendelkező, alkalmi munkákból élő 37 éves vádlott 2009. március 30-án éjszaka egy - az eljárás során ismeretlenül maradt - személy társaságában sétált Kecskeméten a városközpont felé, amikor csatlakozott hozzájuk egy ittas férfi, a későbbi sértett, akit korábbról nem ismertek.

Útközben a vádlott és a sértett között szóváltás alakult ki. A vádlott ököllel, közepes erővel fejbe csapta áldozatát, aki a járdára zuhant, koponyáját a betonhoz csapta, és elveszítette az eszméletét. A vádlott elhagyta a helyszínt, majd néhány perc múlva visszatért, a még mindig eszméletlen férfi dzsekijéből eltulajdonított egy pénztárcát csaknem 20 ezer forinttal, és elvitte a leütött férfi mobiltelefonját is.

A sértetthez a járókelők hívták ki a mentőket, akik az áldozatot kórházba szállították, a rendőrök pedig a helyszín közelében elfogták a vádlottat. A sértett életveszélyes koponyatörést szenvedett, amely szakszerű orvosi kezelés nélkül a halálához vezethetett volna.

A táblabíróság életveszélyt okozó testi sértés és kifosztás bűntettében mondta ki bűnösnek a vádlottat, s döntött arról is, hogy a férfi nem bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélőtábla döntésével súlyosbította az első fokon eljáró bíróság öt év szabadságvesztést kiszabó ítéletét.

Komlóssy Éva tanácsvezető bíró az indoklás során kifejtette: a Bács megyei bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a vádlott korábban már két alkalommal is erőszakos bűncselekményért volt elítélve - egyszer rablás, egyszer pedig emberölés kísérlete miatt -, a személyiségére egyértelműen a törvények semmibe vétele, az azokkal történő szembehelyezkedés a jellemző. Így - a Szegedi Ítélőtábla megítélése szerint - az újabb büntetés célját csak hosszabb időtartamú szabadságvesztés kiszabásával lehet elérni.