Az Iglódi István által rendezett produkció 2010. november 3-án érkezik 200. előadásához. Mit jelent a magyar kultúrának, színházi világnak az István, a király?

Az István, a király egy mára már klasszikussá vált mű, rock és színháztörténeti értelemben is: egy igazi „rock Shakespeare”. Múlt évadban is játszottuk a darabot, így tudom, hogy a legifjabbak is dúdolják a dalait. Generációkról generációkra öröklődik, hiszen nem csak azok tekintik meg, akik már a Királydombon is jelen voltak. Nagyon jó mindezt látni, hallani. Éppen ezért hagytuk repertoáron.

Felújításra került a darab. Mit értünk ez alatt?

Eredetileg tíz pár táncos volt jelen a darabban, ám ők lassan kikoptak az előadásokból. Rendezésemben visszahoztuk a húsz táncost a színpadra. Ezen túl szerepátvételek is történtek. Mert nincs baj a vendégművészekkel, viszont ha a darab színpadra állítását saját társulatunkból is meg tudjuk oldani, akkor inkább velük dolgozunk. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ki tudunk állítani egy Tordát és egy Koppányt.

Ugyanakkor manapság sajnos szokássá vált a félplayback technika alkalmazása. Ám én ezt nem engedélyezem. Minden szereplő teljesen élőben énekel. Az előadásokból az utóbbi időben teljesen kikopott ez a szemlélet, tízből nyolc produkció felvételről szólt. Én ezt a szemléletet fordítottam meg, mondhatni, hadat üzentem a playbacknek. A playback csakis biztonsági háttérként szolgálhat. Ha megfázás vagy egyéb probléma miatt nem lenne megfelelő az élő hang, csak akkor veheti át a szerepet.

Miért fontos ennyire az élő ének? Azért, mert a darab tekinthető magyarságunk egyik szimbólumának?

Attól jó a darab, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy valójában kiről szól. A címe István a király, persze Koppányt és egy igen ellentmondásos történelmi korszakot is bemutat. A mű a magyar identitásunkról szól - félre téve a politika elcsépelt butítását -, arról, hogy kik vagyunk, és ezt miként kell megfogalmaznunk. Az, hogy ennyi idő és viszontagság után is létezik Magyarország, véleményem szerint csakis az identitásunknak köszönhető. Amellyel mindig győzedelmeskedtünk a politikai butaságok, és demagógiák felett.

Jelen pillanatban merre közeledik a magyarság? Jó úton járunk afelé, hogy teljes mértékben elsajátítsuk - kivívjuk - az identitásunkat?

A politikai kultúránk az, amely még mindig egy óvodás indulatvilágához hasonlítható. Másfelől a gyerekek legalább őszinték. Az a problémánk, hogy bizonyos esetekben politikai betagozódás nélkül nem tudjuk megfogalmazni: kik vagyunk. Miközben sokunkban arra is megvan a képesség, hogy független, magyar identitásról beszéljünk.

Az István, a királynak szerepe volt a rendszerváltásban és ez fordítva is igaz. Mennyiben sikerült megvalósítani egy igazi rendszerváltást?

Szerepe volt a rendszerváltásban, hiszen egy olyan szellem szabadult ki a palackból, ami nemzeti énképünkről is szólt. Egy idő után sajnos mindenféle ideológia kihasználta, felhasználta, a zászlójára tűzte mindezt. Amit én magyarként mind a mai napig kikérek magamnak. El kellene kezdeni a lényegről beszélni és nem megosztó esztelenségekbe kényszeríteni mindazt, ami a „magyarságot” jelenti. A királydombi ősbemutatón ezek az értékek szólaltak meg a darabban, amelyek természetesen, azóta is jelen vannak benne.

Véleményed szerint kiknek kellene mindenképpen megtekinteniük a darabot attól függetlenül, hogy nagyon sokan ismerik?

Kiskamaszoktól egészen a legidősebbekig. Nem csak a mi negyvenes korosztályunk képes tombolni a darabon. A fiatalabbak is a mű zeneiségéből eredően fedezhetnek fel olyan részeket, amelyeken csápolni tudnak. Úgy tűnik, az István a király kiállta az idő próbáját.

Húsz év múlva fognak tombolni a darabra?

Remélem igen! Fővárosi színházként elég régóta tartjuk életben az István a királyt. Bebizonyosodott, olyan alkotásról van szó, amely alkalmas arra, hogy az eredeti üzenet megtartásával, de bármikor megújuljon. Ez történt a Magyar Színháznál is, az elgondolásom alapján.