A csütörtökön újra megnyílt templomot Hadrianus császár parancsára kezdték el építeni időszámításunk szerint 121-ben. Az ókori épületet visszanyerte eredeti felosztását, a restaurálásnak köszönhetően egyesült a templom eredeti két cellája, a Rómának és a Vénusz istennőnek szentelt rész. Ezeket a helyiségeket hosszú ideig fal választotta el egymástól.

Felújították az idő által megkoptatott és megtöredezett falakat, megerősítették az alapzatot, javítottak a vízelvezető rendszeren, hogy ne keletkezzenek beázások, és ne csússzon meg a talaj eső idején.
A Velia domb déli oldalán, a Colosseumtól mindössze néhány méterre álló templom a császárság legnagyobbjaként volt ismert. Építésébe ugyan már Hadrianus alatt belevágtak azzal a szándékkal, hogy egy helyen tiszteleghessenek Vénusz istennő és a római birodalmat jelképező Róma szobra előtt, a templom csak húsz évvel később, Antonius Pius uralkodása idején készült el.

A téglalap alakú épület hosszanti oldalain kettős szürkegránit oszlopcsarnok állt, míg a rövidebb oldalakon lépcsősor nézett a Colosseum, illetve a Forum Romanum felé. Belül a két teret csak részben választotta el fal, a VII. századtól azonban ezt a falat már úgy építették tovább, hogy a két csarnok különvált. A Rómának szentelt rész kolostorrá lett, míg a korábbi Vénusz-templom kertként működött.

A ma látható maradványokat - oszlopokat és kövezetet - 307-ben, a Forum Romanum központi részén pusztító tűz után restaurálni kellett.