Régóta nincs felsőház a Parlamentben. A kereszténydemokraták azonban a közelmúltban felvetették, hogy ismét lehetne felsőháza is a Parlamentnek. Az ötletről László Róberttel, a Political Capital választási szakértőjével beszélgettünk.
2010. december 6. hétfő 06:10 - Forján-Vass Máté
Miért van szükségünk felsőházra?
Felsőház
Akétkamarás polgári parlamentek egyik törvényhozó testülete; némelyik összetételét a rendiség maradványai is befolyásolják. Ilyen volt a Horthy-rendszer felsőháza (1926-tól), amelynek elnökét és alelnökét a kormányzó nevezte ki. Tagjait a világi és egyházi arisztokrácia mellett az érdekképviseleti szervek vezetőiből (kereskedelmi, ipari, ügyvédi kamara, törvényhatóságok, tudományos intézmények stb.) választották, ill. nevezték ki. A képviselőház törvényjavaslatai 1937-ig csak a felsőház jóváhagyása után kerülhettek az államfő elé.
Forrás: kislexikon.hu
Szükségünk egyáltalán nincs rá, előnye jóformán semmi, legfeljebb néhány kormánypárti politikus vonzódik az ötlethez. Ettől még nem valószínű, hogy megvalósulna. Mivel közjogilag egyáltalán nem volna előnyös, kerestem a lehetséges politikai motivációkat, végül kettőt találtam: az egyik az Alkotmánybíróság hatásköreinek csökkentése, amelyet kommunikációs szinten egy második kamara felállításával lehetne ellenpontozni.
Mindenki a demokrácia felszámolásával vádolja a kormányt. Erre egy lehetséges politikai válasz, hogy önként létrehoznak egy kontrolt a parlament felett, ami diktatúrákban nem szokás, demokráciában annál inkább. A legyengített
AB helyett (mellett) a felsőház kontrollja is belépne a képbe, de mivel nem kapnának vétójogot, csak lassítanák a törvénykezést.
A másik motiváció az új választási szisztéma körüli bizonytalanságokból adódik. Nem dőlt még el ugyanis, hogy a határon túli magyarok az állampolgárság mellett alanyi jogon választójogot is kapnak-e vagy sem. Ha igen, szavazhatnak-e a magyarországi pártlistákra is vagy meghatározott számú képviselőt küldenének a Parlamentbe?
Sok tehát a nyitott kérdés, de a Fideszben először arra kell választ találni, hogy hosszú távon valóban jó-e nekik, ha a határon túli magyarok beleszólhatnak az itteni politikai erőviszonyokba. Ha ebben nem biztosak, jól jöhet a felsőház, mert akkor megoldható lenne, hogy a határon túlról csak ide érkezhessenek képviselők. Kicsit olyan lenne, mint a Mátyás király-mesében: adunk is választójogot, meg nem is. Lenne néhány képviselő a felsőházban, de érdemben nem válnának a hazai politika döntéshozóivá.
Ugyanez a logika mentén a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét is „le lehetne tudni” egy szenátusban.
Ezek lehetnek azok a többé-kevésbé racionális okok, amelyeket a Fideszben is
végiggondolhattak, de valószínűbb, hogy a KDNP és leginkább Salamon László szeretné csak létrehozni a felsőházat.
A KDNP régóta hirdeti, hogy felsőházat szeretne, főleg a Horthy-rendszer miatt, bár az azért nem volt demokratikus…
Igen, a KDNP-től nem idegen ez a historizáló romantika: akkoriban kétkamarás volt a parlament, és azokhoz a gyökerekhez akarnak visszatérni. Mindez még illeszkedik is valamelyest a KDNP politikai arcéléhez, de a folytonosságra mégsem szerencsés úgy hivatkozni, hogy 65 éve nincs felsőházunk.
Milyen más oka lehet a felvetésnek?
Nem sok, csak üres lózungokat lehet hallani. Az említett praktikus megfontolásoknál viszont többet nyom a latban, hogy politikai öngyilkossággal érne fel a „politikuscsökkentés” üzenetével szembemenni.
Miután a legfeljebb kétszáz fős parlament évek óta világos ígéret, komoly ellenérzéseket váltana ki, ha hozzátennének egy – teszem azt – 80 fős felsőházat, amely új intézmény lévén jelentős apparátust igényelne, tehát drágítaná és lassítaná a működést. Talán éppen ez az oka, hogy fideszes politikust nemigen hallottunk a kétkamarás parlament mellett érvelni.
Nem lehetne beépíteni a jelenlegi demokráciába a felsőházat?
De. Csak hosszadalmas és végtelenül nehézkes folyamat volna, miközben nem világos, mi lenne a cél. Nemzetközi példát persze mindenre és mindennek az ellenkezőjére lehet találni, miközben a leglényegesebb kérdést nemigen válaszolják meg: hogyan profitálna a második kamarából a magyar demokrácia? Biztosan vannak, akik számára szívmelengető lenne visszatérni a dualizmus és a Horthy-rendszer kétkamarás parlamentjéhez, ez azonban, lássuk be, elég sovány indok.
Milyen elvek mentén lehetnének tagok az emberek?
Már volt szó a nemzeti kisebbségek és a határon túli magyarok képviseletéről, ez egy lehetséges út. A korporatív jellegű második kamarák sosem működtek jól, ettől jóformán mindenki idegenkedne. Ebben a modellben megjelennének többek között a nagyobb egyházak, az egyetemek, bizonyos kiemelt társadalmi szervezetek képviselői. A tapasztalat azonban az, hogy mindig részérdekeket képviselnek, nem az egyház / az egyetem / a szakma érdekeit, de még ha azt is képviselnék, akkor is megkérdőjelezhető, hogy miért pont azok a szervezetek képviselői ülnek ott, miért nem másoké.
Elvileg a helyi érdekeket is meg lehet jeleníteni a felsőházban, de a helyi érdekek országos képviseletének igénye is félreértésen alapul: éppen attól helyiek a helyi érdekek, hogy helyben kell érvényesülniük, az országos szinten csak bizonyos helyek érdekei volnának megjeleníthetők – a többiekéi kárára.
Az államfő is kinevezhetne köztiszteletben álló személyeket, de attól tartok, hogy Magyarországon ez is visszás lenne. Maximum kádertemető lenne a szenátusból.
Mi a jó ebben a KDNP-nek?
Valószínűleg a Fidesz adott egy kis mozgásteret a kereszténydemokratáknak, akik között többeknek ez szívügy. Talán a november 12-i konferenciát is azért hívták össze, hogy ötleteket gyűjtsenek, hogyan lehetne megtámogatni a felsőház igényét. Ez azonban nem volt sikeres, mert aki ott felszólalt, az javarészt ellenezte a felsőházat.