"Aki nem érti a viccet, nem érdemli meg, hogy vicceljenek vele."  - Karinthy Frigyes

A pirospozsgás, pocakos öreg - fedőnevén Mikulás - nemcsak a jó gyerekeknek hoz ajándékot, hanem a rosszaknak is: ez a megállapítás hatványozottan igaz a politikusokra és az egyéb kategóriába tartozó, gyakran teljesen értelmezhetetlen - alkalmanként önjelölt - „sztárokra”. A HírExtra csapatának telefonon mesélt idei kalandjairól a szeretetreméltó öregúr , aki valódi nevének elhallgatását kérte. Mi teátrálisan  „X” úrnak hívjuk.

Orbán Viktor

X úr nagy várakozásokkal tele szállt le a felcsúti birtok hóval belepett tetejére. Nem véletlen, hiszen a magyar miniszterelnök az Európai Unió soros elnöke is lesz hamarosan. A szántalpak hangosan roppantak - X egy pillanatra riadtan megtorpant - de a háznépe nem adta jelét annak, hogy felriadt volna. Körbenézett, és mesékbe illő látásával - a sötétség ellenére - kiszúrhatta a közeli focipályához tartozó kapuk sziluettjét. „Hohoho! Hogy fog örülni a kis Viktor” - brummogott magában, majd pocakját behúzva lecsusszant a kéményen.

Álmában motyogott. X nem sokat értett abból, amit mondott, csak a „Gyurcsány” a „foci” a „magánnyugdíj” az „alkotmánybíróság” szavakat értette. Az ágy mellett egy kipucolt stoplis cipő készségesen várta - elvárta - az ajándékokat, így bele illetve mellé tette azokat. Egy kiló narancs és egy új focilabda mellé a Szent Koronát helyezte, a cipőbe pár szelet párizsi került: egyel kevesebb kisnyugdíjas kap ajándékot, de sebaj.

Mikor kiosont a szobából, még tisztán hallhatta, hogy felfortyan álmában: „hatalom!”

Thürmer Gyula

Viktor után a kis Gyuszót látogatta meg a kedves X: arra számított, hogy a paneltorony tetején egyszerű lesz a landolás. Az is volt. Abba azonban nem gondolt bele, hogy a gyenge kátrányréteg és az anyaghibás tető egy hatalmas robajjal megadja magát, így a tízedik emelet lépcsőházában köt ki. Felállt, leporolta a ruháját, végigsimított hosszú, fehér szakállán, egy csókot nyomott a pongyolában előtipegő Juli néni homlokára - kezébe egy hatalmas mikuláscsomagot adott -, majd összehúzta magát, és átcsusszant a „Thürmer” névtáblájú ajtó kulcslyukán.

Félhomály volt, egy ósdi gramofonból a szovjet himnusz recsegett: halkan, már-már túlságosan nyugtatóan. A parketta X súlyát nyögte, de a kisszobában, édesdeden alvó vezér még így sem riadt fel. A szoba plakátokkal volt kitapétázva, pont az ágy felett egy „Éberség elvtársak!” feliratú plakát viccelődött a helyzettel. Gyula mellkasán egy Észak-Koreát teljesen bemutató, alig húszoldalas könyvecske pihent, nyilván olvasás közben aludt el.

A rozoga, fatalpú, ám szemmel láthatóan a lehetőségekhez képest karbantartott cipőbe egy kisüveg hamisítatlan - hamis - orosz vodka került, valamint az ágy alá betuszkolt egy monumentális kőfület. Egykor a „testrész” Sztálinhoz tartozott. Az ágy jó húsz centit emelkedett és szemmel láthatóan nem tudta eldönteni, hogy felboruljon, vagy sem.

A szobát elhagyva már az előtérben járt, mikor - a hallására hagyatkozva - az ágy felborult. Kicsit neszelt, de a vezér erre sem ébred fel: boldog, több mint húszéves álmát aludta.

Gyurcsány Ferenc

A kéményen csusszanva - félúton - rossz érzés töltötte el. „Valami határozottan nincs rendben” - gondolta, majd tehetetlenül kibukfencezett a méregdrága iráni szőnyegre. X egyet tekert a fülén, aminek hatására a kandallóból a földre hulló pernye azonnal semmivé foszlott. Négykézlábból nagy nehezen álló helyzetbe küzdötte magát és ekkor már biztosan tudta, hogy valami nagyon, de nagyon nem stimmel: a kandallóval szemben egy hosszú asztal állt, melynek túlsó asztalfőjén egy vékony, szemüveges alak - gyermeteg ábrázattal - figyelte őt. Feri volt az.

„Már vártalak kedves Mikulás bácsi, nagyon régóta. Igen! Nagyon régóta! Tudtam, hogy meg tudom csinálni! Ébren maradtam! Tudtam, hogy hiába hazudtam reggel, délben, este, te akkor is eljössz hozzám! Remélem te is…” Nem hagyta abba, mi több, bizarr táncra perdült, miközben be nem állt a szaloncukor lesője. X úrnak csak egy gondolat jutott eszébe: el innen!. Minél gyorsabban. A kandalló felé futva gyorsan egy fotelbe dobta a nyugtatót és virgácsot tartalmazó csomagocskát.

Sietve a szánjába pattant és kiadta a rénszarvasoknak a parancsszavakat, de még így is hallhatta - ahogyan az egész kerület is: „ ha nem tetszik, el lehet innen menni!”

Stohl András

X úrnak nem volt érkezése arra, hogy meglátogassa Andrást: különben is, nem dealer vagy csapos a foglalkozása. Ettől függetlenül örült, hogy a plusz időnek köszönhetően nyugodtan, rohanás nélkül tudta meglátogatni az arra érdemes gyerekeket, felnőtteket.