Mi kell a malőrhöz?

A műholdak elvesztéséhez vélhetően az vezetett, hogy a Proton-M típusú hordozórakéta 8 fokkal letért a kijelölt pályáról. Előzőleg az orosz média az orosz űrkutatási ügynökségre (Roszkoszmosz) hivatkozva, arról adott hírt, hogy az űreszközök leváltak a hordozórakétáról, és sikeresen Föld körüli pályára álltak.

Később azonban olyan hírek láttak napvilágot, hogy a műholdak a kelleténél jóval magasabb orbitális pályára álltak, mivel a hajtóművek a kelleténél nagyobb sebességre gyorsították a műholdakat szállító rakétafokozatot.

Megsemmisültek?

A legfrissebb hírekből ítélve azonban azt lehet valószínűsíteni, hogy az űrszerkezetek megsemmisültek, és a bajt a hordozórakéta hibás működés okozta. Az eltérő értesülések amiatt terjedhettek el, hogy az események idején a Proton az orosz földi megfigyelő állomások hatótávolságán kívül, "árnyékban" volt.

A kudarc okainak kivizsgálására bizottság alakult. Az orosz védelmi minisztériumnál közölték, hogy a vasárnapi kudarc nem befolyásolja a GLONASZSZ működését.

A GLONASZSZ fejlesztése 1976-ban kezdődött, és a globális lefedettséget akkor 1991-re kívánták elérni. Az első műholdat 1982. október 12-én állították Föld körüli pályára. A rendszer 1995-ben kezdte meg működését, de a Szovjetunió összeomlása után, részben a karbantartások elmaradása miatt használhatatlanná vált.

Az új rendszer

Oroszország 2001-ben döntött a rendszer újbóli üzembe helyezéséről, s három évvel később a projekt megvalósításába bevonták Indiát is.

A vasárnapi felbocsátással az egyenként 1415 kilogramm súlyú műholdakból álló navigációs rendszert bővítették volna. Eddig 26 ilyen műholdat bocsátottak fel, közülük 20-at rendeltetésszerűen használtak, kettő tartalék volt, és négyet ideiglenesen kivontak a rendszerből. Ahhoz, hogy a rendszer folyamatosan használható legyen Oroszország egész területén, legalább 18 működő GLONASZSZ műholdra van szükség, illetve 24-el lehet lefedni az egész világot.