Most arról meséltek, milyen elválaszthatatlan kötődés és szeretet főzi össze őket.

Mennyire mély a kapcsolat kettőtök között?

Alíz: Nagyon bensőséges, szoros szálak fűznek minket össze. Együtt csináltunk szinte mindent eddig az életünkben. Egy általános iskolába, egy gimnáziumba, ugyanahhoz a zongoratanárhoz jártunk. Edit is ugyanazon a főiskolán végzett, aminek most én vagyok a hallgatója. Jelenleg pedig mindketten Misura Zsuzsa művésznőnél tanulunk énekelni.

Edit: Elválaszthatatlanok vagyunk. Minden problémánkat, örömünket, bánatunkat megosztjuk egymással. Természetben teljesen eltérőek vagyunk, de ez csak erősíti köztünk az összhangot.



Mi az amit legjobban szeretsz benne?

Alíz: Rendszeretetét. Ő mindig mindent tud, hogy mit hol talál meg, akár egy kottát kérek tőle ő azt azonnal a kezembe adja. Fordítva nekem hosszas keresgélés szükséges, mivel én nem tartom olyan rendben a dolgaimat.

Edit: Alizra mindig mindenben számíthatok, a színpadon és a magánéletben is egyaránt.

Mi az amit legkevésbé tudsz elviselni tőle?

Alíz: Edit nagyon vigyáz a ruháira, így amikor én néha felveszem azt, az aggodalmat néha túlzásba viszi.

Edit: Aliz hajlamos a késésre, ezért amikor nem tartja a megbeszélt időpontot, vagy egy programra miatta késve indulunk, akkor azt nehezen viselem.

Mi az első emléked róla?

Alíz: Mindig együtt játszottunk, ezek még élénken bennem élnek, valamint amikor ő zongorán gyakorolt, én mindig a zongora alatt játszottam és úgy hallgattam a dalokat. Azután amikor ő befejezte a gyakorlást, akkor megpróbáltam azt én eljátszani.

Edit: Alizról az első emlékem, amikor tündéri édes kisbaba volt.

Mivel borított ki eddig legjobban?

Alíz: Amikor Edit megbetegszik, azt nagyon nehezen viselem, szinte pánikba esem. Így volt ez különösen akkor is, amikor Edit tizenhét éves korában súlyos beteg lett.

Edit: Aliz túlzott aggódása értem, volt már hogy konfliktust okozott köztünk.

Mikor voltál eddig a legbüszkébb rá?

Alíz: Edit minden sikerére nagyon büszke vagyok, ez ugyanolyan öröm nekem is, mint neki. Nagyon büszke voltam, amikor átvette a főiskolai diplomáját, de minden egyes fellépés alkalmával is büszke vagyok rá, amikor sikere van, mert az az én számomra is ugyanolyan öröm.

Edit: Akkor voltam rá a legbüszkébb, amikor tizenegy évesen 12.000 ember előtt szólót énekelt nagy sikerrel a trieszti Arénában.

Okozott-e már meglepetést?

Alíz: Gyakran szerez Edit nekem meglepetést. Nagyon szépen fest és rajzol, így azokat meglepetéseket kedvelem igazán, amelyeket ő maga saját kezűleg készít számomra.

Edit: Aliz sokszor készít nekem meglepetést, elmaradhatatlan a születésnapomra a meglepetés tortája.