Miután öt hónapot töltött el Hepu megye pszichiátriai kórházának egyik lerobbant részlegében, Jang Csia-csint (Yang Jiachin) már nem kínozzák a borzalmas hallucinációk. Felesége azonban még most sem mer gyermekekről beszélni előtte, mert attól tart, hogy a férfit ismét hatalmukba kerítik a rémlátomások, amelyek tavaszi ámokfutását kiváltották. Azon a napfényes áprilisi délutánon Jang két iskolást súlyosan megsebesített, egy harmadikat megölt. Mire a rendőröknek sikerült elfogniuk, két felnőttet is meggyilkolt - elevenítette fel a drámát a The New York Times a kínai elmebetegek helyzetét áttekintő terjedelmes riportjában.

Jang áldozatainak családjai szerint a rendőrség a felelős a drámáért, mivel a férfi két nappal korábban fejszével már megtámadta egyik szomszédját, de akkor nem vették őrizetbe. Az őt kezelő orvosok szerint ennél súlyosabb a baj: noha Jang nyilvánvaló jeleit mutatta a skizofréniának, a rémtettét megelőző öt évben mindössze egy hónapig állt kezelés alatt. "Ha megfelelő orvosságokat kap, és időben kezelik, betegsége nem jutott volna ilyen stádiumba" - vélekedett Csen Kuo-csiang (Chen Guoqiang), a kórház főorvosa az amerikai lapnak nyilatkozva.
Harmincöt év telt el az úgynevezett kulturális forradalom óta, amelynek idején a pszichiátriát burzsoá áltudománynak minősítették és a mentális zavarokat Mao-idézetek felolvasásával gyógyították Kínában. Ma ismét létezik pszichiátria, de az elmegyógyászat az egészségügy hátsó udvara maradt, kétségbeejtő pénz-, szakorvos- és presztízshiányban szenved.

A hivatalosságok jobbára elfordítják a fejüket a Jang ámokfutásához hasonló ügyek hallatán. A hszicseni dráma után a hatóságok hírzárlatot rendeltek el, nehogy Jangnak utánzói akadjanak. A hat férfi közül, akik tavaly összesen 21 embert öltek meg iskolákban és azok környékén, legalább három zavartnak tűnt vagy öngyilkos szándékokat árult el a sajtójelentések szerint. Ám Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök, a legmagasabb rangú illetékes, aki megszólalt ebben a témában, csak a "szociális feszültségek" megfelelő kezelésének szükségességét húzta alá, nem szólt az orvosi kérdésekről.

Ládagyár az elmegyógyintézetben

A The Lancet című brit orvosi lap felmérése szerint jelenleg a pszichiátriai kezelésre szoruló kínaiak közül csak minden tizenkettedik kerül szakorvos elé. Az országban nem szabályozza törvény a mentális egészség gondozását, az elmebetegek egészségbiztosítását; vidéki lakhelyeiken szinte egyáltalán nem részesülnek kezelésben, általában igen kevés betegágy áll rendelkezésükre, messze nem elég a szakorvos - hangoztatják az e kérdésekben járatos kínai hozzáértők.

A minisztérium négy éve létesített mentális egészségügyi részlege három főből áll. Vezetője, Jan (Yan) doktor közegészségügyi szakértő, nem pszichiáter. "A legtöbb pszichiátriai intézmény pénzügyi helyzete rossz" - mutatott rá Jü Hszin (Yu Xin), a Pekingi Egyetem mentális higiéniai intézetének illetékese. Egy hupeji elmegyógyintézet ládagyárat létesített 1990-ben, hogy fenntarthassa magát. A tarifarendszer olyan, hogy a kórházak magasabb összeget számíthatnak fel egy kérdőívek alapján készített komputeres diagnózisért, mint a pszichiáterek által személyes meghallgatások alapján készített kórképekért.

A brit tanulmány szerint nagyjából 173 millió kínai szenved mentális zavarokban. Bár a kormány tett már lépéseket egészségbiztosításuk érdekében, egy illetékes júniusban úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi években mindössze 45 ezer ember kapott ingyenes járóbeteg-kezelést. Intézetekbe pedig alig hétezret utaltak az érintettek közül, leginkább azokat, akik veszélyesek a társadalomra, vagy éppen túl szegények ahhoz, hogy fizessenek.

A gondozás hiánya különösen az erőszakos cselekményeket elkövető betegeknél szembetűnő. A Shenzhen Hengping jótékonysági szervezet beszámolója szerint például egy Liu Ja-lin (Liu Yalin) nevű férfi megölt és feldarabolt egy idős házaspárt Kuangtung (Guangdong) tartomány egyik erdejében. Letartóztatták, és megállapították, hogy skizofréniában szenved - majd szabadlábra helyezték. Az illető hamarosan újabb borzalmas gyilkosságot követett el: Hajnan (Hainan) szigetén, ahová testvére vitte el, hogy megszabaduljon tőle, megölt és feldarabolt egy nyolcéves kislányt.

Állati sorban

A felmérés egyik szerzője szerint a kormány takarékossági okokból egyszerűen családjaik gondjára bízza ezeket a közveszélyes elmebetegeket.

A beteg rokonok problémájával magukra hagyott családok azonban nem egyszer kegyetlen megoldásokhoz folyamodnak. 2007-ben Ho Csi-jüe (He Jiyue) állami pszichiáter Hopej (Hebei) tartomány egyik falujában, egy fémajtóval zárt, bűzös helyiségben bukkant rá egy ott sínylődő 46 éves férfira. Idős szülei elmondták, hogy a férfi elmebeteg, és azt követően zárták be, hogy - 28 évvel ezelőtt! - megtámadta a nagybátyját. A főiskolai végzettségű férfi már beszélni is elfelejtett. "Hogy tehették ezt vele?" - vonta felelősségre a szülőket az orvos. "Nem volt más választásunk" - hangzott a felelet.

Az utóbbi három évben a kínai egészségügyiek 339 hasonló helyzetbe került személyt mentettek meg, olyanokat, akiknek rokonai túl szegények vagy tájékozatlanok voltak ahhoz, hogy kezelést kérjenek. Vagy éppen szégyellték a problémát feltárni. "Egyeseket szinte állati sorban tartottak" - jegyezte meg egy Liu Csin (Jin) nevű orvos.

Mind az elmeorvosok, mind az intézetek terén krónikus a hiány. Az Egyesült Államokban mintegy hétezer főre jut egy pszichiáter - Kínában 83 ezerre. Ma Hong, a Pekingi Egyetem elmegyógyászati intézetének illetékese szerint ráadásul a kínai elmebetegekkel foglalkozó szakemberek legtöbbjének nincs egyetemi diplomája, még ritkább a pszichiáteri végzettség. Egy szakorvos úgy fogalmazott, hogy a hivatásos pszichiáterek olyan ritkák Kínában, mint a panda: alig néhány ezren vannak.

Ennek a pályának ugyanis olyan alacsony a presztízse, hogy csak kevés diák választja hivatásul. A sebészek és más szakorvosok zsebébe a jobb ellátás reményében a páciensek nem ritkán csúsztatnak borítékot hálapénzzel - ezt hungpaonak nevezik -, az ő jövedelmüknek akár a harmada is ebből származik. A pszichiáter ellenben nem számíthat sem hungpaóra, sem megbecsülésre. "Az emberek azt gondolják, naphosszat bolondokkal foglalkozol, talán magad is megbolondultál már, ezért vagy velük" - panaszkodott Taj Csün (Dai Jun) 24 éves vuhani orvostanhallgató, aki pszichiátriára iratkozott be, de aztán, amint módja nyílt rá, átment az ortopédiára.

Az egészségügyi minisztérium felmérése szerint mindazonáltal nő az igény a pszichiáterekre. A tanulmány eredményei alapján az elmebetegségek aránya 2003 és 2008 között 50 százalékkal emelkedett. Noha ez részben azzal is összefügghet, hogy nagyobb figyelmet tulajdonítanak a kérdésnek és jobban felismerik a tüneteket, Ma Hong szerint a stresszel összefüggő olyan zavarok, mint a depresszió és a szorongás, mind gyakoribbak. "A kínai társadalom olyan gyorsan változik, hogy az emberek nehezen tudnak alkalmazkodni" - húzta alá a szakember.
A kormány nemrég azt ígérte, hogy többet költ a mentálhigiéniára, főleg úgy, hogy új pszichiátriai intézeteket létesít, illetve felújítja a régieket. Sok ilyen intézmény legalább fél évszázados már, és eleve a városoktól távol létesült. A pszichiátriai betegágyak számát 2003 és 2008 között 50 ezerrel növelték, de ez sem elég. Az óriási kiterjedésű Tibetben például egyetlen elmegyógyintézet sincs.

Trancsírozó késsel támadt

Hszicsen község, Jang Csia-csin ámokfutásának színhelye Kuanghszi tartomány déli részén található, ez Kína egyik legszegényebb vidéke. A cukornád és manióka-földeken parasztok százai szorgoskodnak, kutakból merik a vizet, és fát aprítanak a főzéshez, fűtéshez. Az egészségügyieknek nincs szakképzettségük, a legközelebbi kórház egyórás autóúttal érhető el. Jang feleségével együtt maga is a helyi kis egészségügyi állomáson dolgozott "doktorként", bár csak érettségijük volt. Felesége, Ven (Wen) asszony ma azt mondja, már öt éve ráébredt, hogy férje az, akit kezelni kellene, mert üldözési mániában szenved. A férfi egy éjszaka kirohant a viharba, mert azt hitte, menekülnie kell haragosai elől.

A megyei szakintézetben, amelyben öt orvos látja el az egymilliós körzet pszichiátriai betegeit, Jangnak nyugtatót írtak fel, de zavarai csak fokozódtak. 2007-ben kiugrott egy épületből, és eltörte a lábát, 2008-ban Sencsenben (Shenzhen) vállalt vándormunkásként állást, ott egy újabb szorongási rohamában felmászott a tévétoronyra, és öngyilkossággal fenyegetőzve kihívta a rendőrséget. A sanghaji pszichiátriai kórház orvosai megállapították, hogy skizofréniában szenved; egy hónapos kezelés után azzal bocsátották el, hogy jelentkezzen a megyei szakintézetben. Erre nem volt hajlandó, ezért felesége a sanghaji diagnózissal maga ment oda. Az orvos, aki fogadta, vizsgálat nélkül megváltoztatta a férjének felírt gyógyszert.

Jang, aki ekkor 40 éves volt, ezután egész nap otthon ült, és sírt. Felesége rosszat sejtve már alig merte magára hagyni kis vályogházukban. Aztán - elevenítette fel az asszony -, tavaly április 9-én férjét megszállták démonai. Baltával rátámadt idős szomszédjukra, és megsebesítette. A helyi rendőrfőnök a feleség elmondása szerint kijelentette, hogy amikor egy bolond megtámad valakit, a rendőrség semmit sem tehet. Így nem is vették őrizetbe, pedig azzal - állította az asszony - elejét vehették volna az ámokfutásnak. A rendőrség hímezett-hámozott, majd arra hivatkozott, hogy nem találja Jangot, és elrendelte, hogy ha előkerül, jelentkezzen a hatóságnál.

Felesége intézkedni kezdett, hogy bevigyék az elmegyógyintézetbe, addig Jangot öccsének felügyeletére bízták. Elkéstek. Jang a következő hétfőn zokogva kirohant a házból, és a konyhai trancsírozó késsel rátámadt az arra elhaladó iskolásokra. Kettőt súlyosan megcsonkított közülük, a harmadiknak átvágta a nyakát, és a haldokló fiút az úton hagyta. Mielőtt a rendőrök letartóztathatták volna, a szomszéd házakba berontva előbb egy 70 éves asszonyt ölt meg, majd egy ágyában éppen tévét néző férfival végzett.

A korábban tétlen rendőrség most nagy erőket vezényelt ki. A kórházból elvitette a meggyilkolt iskolásfiú holttestét, és nem adta ki családjának - a falubeliek szerint talán azért, mert az anya nem volt hajlandó megígérni, hogy senki ellen nem tesz feljelentést. Ha ezt a feltételt teljesítette volna, 19 ezer jüan (mintegy 600 ezer forint) kártérítésre lett volna jogosult.

Azóta a skizofrén ámokfutó állapota a kezelés hatására stabilizálódott, és a rendkívül szűk keretből gazdálkodó hepui elmegyógyintézet haza szeretné küldeni. Felesége, Ven viszont közölte, hogy nem képes gondozni, és további kórházi költségeit sem tudja fizetni.

A történetnek tehát nincs vége.