Az első problémák még a kilencvenes évek közepén kezdődtek. Az óbudai lakosokat zavarta a Sziget zaja, ezért Tarlós István több ízben is bezárással fenyegetőzött.

Ezért a szervezők úgy alakították a programokat, hogy este 11-ig befejeződjenek a szabadtéri koncertek és zajszigetelt sátrakban folytatódjon a buli. Plusz a Duna mindkét oldalán járőrök cirkáltak, a Sziget területén pedig hangellenőrök tüsténkedtek.

Ez be is vált, ugyanis Tarlós ezek után úgy nyilatkozott, hogy a fenti intézkedéseknek köszönhetően gyakorlatilag félbeszakadt a lakossági panaszáradat.



A meleg sátor problémája

2001-ben újra Tarlós István és a Sziget harcától volt hangos a sajtó. Az akkor még óbudai polgármesterként tevékenykedő Tarlóst zavarta volna, ha a Szigeten külön sátrat állítanak föl a melegeknek.

Ebből kifolyólag megállapodás is született a rendőrséggel és a Sziget szervezőivel, hogy a fesztiválon semmiféle homoszexualitással összeköthető programot nem tartanak. Emellett napvilágot látott egy állítólagos magánlevél, amit Tarlós írt Gerendainak.

„Sajnos nem tilthatom meg, hogy homoszexuálisok látogassák a Sziget rendezvényét, mert az valóban diszkrimináció lenne. […] Ez a tény már (ti. a meleg sátor felállítása – a szerk.) a fiatalok egyértelmű veszélyeztetését jelentené, nem beszélve azon szülők sokaságáról, akikről alapos okkal feltételezhető, miszerint nem azért engedik gyermekeiket a Pepsi-Szigetre, hogy ilyen szellemű kiképzést kapjanak. Túl azon, hogy magam is megdöbbentőnek tartom a Pepsi-Szigeten a Szivárvány sátor puszta gondolatát is, de a fenti szempontokra különös tekintettel kérem T. Igazgató Úr soron kívüli írásos garanciáját, hogy meleg programok sem a programfüzetekben, sem a valóságban nem lesznek a szigeten” – írta Tarlós.

Ez eléggé kiverte a biztosítékot több magyarországi melegszervezetnél, ráadásul csatlakozott hozzájuk Halmai Gábor alkotmányjogász is. Végül az ügy végére a II- III. kerületi bíróság tett pontot, azzal, hogy alkotmányellenesnek ítélte a megállapodást.

Ellentmondásos kapcsolat

Két év múlva már nyoma sem volt az ellenszenvnek. 2003-ban Gerendai Károly arról számolt be, hogy találkozott Tarlóssal és egy jó hangulatú beszélgetés keretein belül az óbudai polgármester elmondta neki, hogy 2002-ben elégedett volt a fesztivállal és reményét fejezte ki, hogy ez továbbra is így lesz.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Tarlós volt az, aki polgármesterként összeadta Gerendait akkori mennyasszonyával.

2010 szeptemberében pedig a Sziget főszervezője és Tarlós István közösen járta be a Hajógyári Szigetet. Tarlós akkor közölte, hogy a főváros a jövőben is támogatni fogja a Szigetet.

„A Sziget támogatását, a fiatalok szórakozásának lehetőségét biztosítani kell” – mondta Tarlós és azt is kifejtette, hogy a Gerendai Károllyal való állítólagos rossz viszonyuk "a negatív legendák körébe tartozik", több mint három és fél évtizede ismerik egymást. A találkozóval azt is demonstrálni kívánták, hogy nincs köztük békétlenség.

Ha még ehhez azt is hozzávesszük, hogy Tarlós szereti a jófajta rockzenét és néhanapján ő maga is megjelent a Szigeten, akkor aztán ember legyen a talpán, aki feloldja ezt a sokrétegű ellentmondást.

Új szelek?

A múlt héten pedig újabb fejezettel bővült a Sziget vs. Tarlós saga. Budapest főpolgármestere kijelentette, hogy „nincs ingyen ebéd.”

Ezzel arra célzott, hogy a főváros ezentúl közterület-használati díjat számol majd föl a Szigetnek. Bár azt is hozzátette, hogy „így is nagy kedvezményt kap a fesztivál, ami várhatóan 1-1,5 milliárd forint között lesz.” Tehát Gerendainak nagy eséllyel nem kell majd 2 milliárdot csengetnie, azért hogy a középosztálybeli franciák és hollandok megszállhassák egy hétre a Hajógyári szigetet.

Azonban ez a kijelentés elég volt ahhoz, hogy a magyar sajtó már megint Tarlós István és a Sziget fesztivál ellentétéről cikkezen.

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a történetnek még koránt sincs vége, hamarosan újabb  fejezetekkel bővülhet Tarlós és a Sziget viharos kapcsolatának krónikája.