Akinek jó a Való Világ?

Kovács Béla, negyvenhét esztendős mosógépszerelő, aki huszonöt éve ugyanazt csinálja. Reggel felkel, korgó gyomrába leküld egy felest, majd kiszáll a megadott címre, ahol - minő meglepetés - mosógépeket szerel. Egy ósdi Tatramat és egy hipermodern Siemens között leküld még két felest, majd holtfáradtan, ám a munkáját nagyjából becsülettel elvégezve eltámolyog a közeli ivóig. Még egy feles és három sör, majd hazaballag.

Leül az asztalhoz - a felesége már megint rántott levest tesz elé -, Béla pedig két hangos káromkodás közben azon gondolkodik, hogy mit rontott el az életében. Van egy panellakása, egy öregecskedő felesége és egy tévéje. Ennél többre nem is vágyna, ám a szolgáltatását megrendelő emberek nem feltétlenül a legszívélyesebb fajtából kerülnek ki és ez a tény - érzése szerint - tönkreteszi az életét.

Gyakran emberszámba sem veszik, kiabálnak vele, egy alkalommal a kifizetését is megtagadták. Feszülten, az alkohol és a leves kellemetlen utóízétől részegen megveri a pörköltszaftos pongyolájú nejét, majd leül a tizenöt éves televíziója elé. Béla nem egy igényes fajta, jó neki a Való Világ.

Legutóbb „plasztikcica” Szandika hisztijéhez volt szerencséje. A húszéves, de egy kiélt, negyvenes bártündérhez hasonlatos kisasszony azon borult ki, hogy villatársai klikkesedtek és állandó jelleggel egymást szekálják. Béla a tettek embere. Nem sírógörcsöt, hanem pár jól irányzott ökölcsapást kívánt látni a mocskos képernyőjű televízióján. Fél órán keresztül bámulta a már számára is unalmas műsort, majd részeg álomba szenderült. Munkaruhában.

Akinek nem jó a Való Világ?

Álmában öltöny volt rajta, amely remekül állt a közel ötven kilóval „sportosabb” testén. Arca frissen borotvált, haja rendezett volt. Egy viktoriánus korabeli íróasztal mögött ült, a háta mögötti ablakon az esti félhomályba borult hatalmas, rendezett kertje rózsabokrainak illatát hozta a hűs, nyáresti szellő. Nyílt a szoba hatalmas, üvegtáblás ajtaja és egy meseszép asszony lépett be a dolgozószobájába. Kezében egy tálcával odasétált álombeli Bélához és letette elé az ínycsiklandozó, még mindig gőzölgő húslevest. Csókot lehelt az igazi feleségéhez igen hasonlatos, de klasszisokkal jobb „állapotban” lévő hölgy édes ajkaira. A nő a szobából kilépve a válla felett Bélára nézett, majd egy csábos pillantás után eltűnt a szemei elől.

Béla húslevest majszolva bekapcsolta a vadiúj plazmatévét, ahol a Való Világ szereplői bohóckodtak, szerinte előre megírt forgatókönyv alapján. Valami szőke lány hisztizett, így emberünk gyorsan átkapcsolt egy másik, tematikus csatornára. A kedvenc politikai műsora ment. A szívének kedves pártot a legcsinosabb politikusasszony képviselte, a vitapartnere pedig egy „aljas, baloldali szörnyeteg” volt.

A vitájuk első harmadában a „vágyak” asszonya állta a sarat, ám a másik keményen, piszkos eszközöket is bevetve támadta őt. Béla artikulátlan üvöltéssel nyugtázta a csata elvesztését, majd egy heves mozdulattal leverte az asztalán található összes tárgyat. Odavágtatott a bárszekrényéhez, alaposan meghúzta a brandys üveget. Nem egyszer. Az üveggel a kezében körbe-körbejárkált a szobájában, odakint feltámadt a szél, az ablak becsapódott, üvegszilánkok százai robbantak a méregdrága szőnyegre. Eltörött benne is valami. Valakin le kell vezetnie a feszültségét, eszébe jutott a felesége. Tekintete a falon lévő monarchia korabeli - valódi díszkardra esett…

Felébredt. A foltos kanapén feküdt, a tévéje be volt kapcsolva, bár adást már nem sugároztak. Nagy nehezen felküzdötte magát, majd elindult a fürdőszoba felé, útközben belerúgva a hatalmas, ócska szekrény sarkába. Káromkodott, majd benyitott a mosdóba. A felesége vérbe fagyva feküdt a kövezeten, a zuhanyzófüggöny a földön hevert, a test görcsösen markolászta a sarkát. Bélának kezdett összeomlani a világa: a falak hullámzottak, a gravitáció is szokatlanul viselkedett.

Nem mindegy?

Felébredt ismét. Csak egy rossz álom, vagyis álom az álomban. Béla valójában gyűlölte a politikát és a bugyuta valóságshowkat, de úgy vélte, hogy mindkettő közel ugyanarról szól. Az emberek megtévesztése és ezáltal vezetése a cél, csak el kell hitetni, hogy nem egy színjátékról, hanem a való világról van szó.

Béla pedig szerette a pénzt és a hírnevet, de nem voltak kapcsolatai ahhoz, hogy politikus legyen. Végigment a nappalin, a kert felé. Minden lépését kamerák figyelték…