A világ legnagyobb kísérleti berendezése, a nagy hadronütköztető (LHC) Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométeres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel, ahol a csaknem a fény sebességére felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetnek. Az ütközések során olyan új elemi részecskék keletkeznek, melyek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem keletkezésének titkait remélik megfejteni.

Az előzetes tervek szerint az LHC-t 2011 végén állították volna le egy hosszabb karbantartásra, a CERN vezetőségének legújabb döntése értelmében azonban a szupergyorsító 2012 végéig üzemben marad. A protonnyalábokat jelenleg 7 teraelektronvolt energiával (1 TeV ezermilliárd elektronvolt) energiával ütköztetik, ami a tervezett energia fele, azonban e "redukált" energia is a korábbi ütközési rekordok háromszorosa.

A döntésnek köszönhetően a fizikusoknak még egy évük lesz a kísérletezésre a "félgőzzel" működő szupergyorsítón.

A tudósok reményei szerint az alacsonyabb energiájú ütközések során is sikerül elérni az LHC céljai közül néhányat, például bebizonyítani a titokzatos Higgs-bozon létezését, vagy szuperszimmetrikus részecskéket előállítani.

Az elképzelések szerint 2011. december közepén rövid "technikai szünet" következik, és 2012 januárjában folytatódnak a kísérletek. Jövő év végén a nagy hadronütköztetőt azonban 15 hónapra leállítják, újraindítása után a protonnyalábokat már a tervezett 14 TeV energiával ütköztetik.

A többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozon, azaz az "isteni részecske" létét Peter Higgs angol fizikus jósolta meg 1960-ban. A szuperszimmetria-elmélet azt feltételezi, hogy minden ismert részecskének létezik egy eddig még fel nem fedezett nagytömegű szuperpartnere.