Mi juttatta a szakszervezeti konföderációt arra az elhatározásra, hogy tüntetést szervezzenek?

Azzal kezdődött az egész, hogy a kormány az eskütétel után csak szeptember 20-án volt hajlandó leülni egyáltalán tárgyalni a szociális partnerekkel. Ez példa nélküli az elmúlt húsz év gyakorlatában, mert általában egy-két nappal a kormány megalakulása után, az új miniszterelnök megjelenik az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. Ilyenkor rendszerint elmond egy helyzetértékelést, és a saját vízióját, terveit, hogy a kormány az elkövetkezendő négy évben milyen súlypontokra lesz figyelemmel a ténykedése során. A mostani kormány késlekedése jelezte, hogy nem annyira fontos nekik a társadalmi párbeszéd.

Utána pedig folytatódott például azzal, hogy a sztrájktörvény módosítását két képviselővel aláíratták, és beadták a parlament elé. Ezzel még rosszabb helyzetet teremtettek, mint ami eddig volt.

A következő lépcsőfokot a személyi jövedelemadó módosításával kapcsolatos következmények jelentik. Ezek ugyanis hamarosan visszaköszönnek a februárban kifizetendő januári bérek kapcsán. Háromszázezer forint alatt jónéhányan nettó veszteséget könyvelhetnek majd el.

Illetve közrejátszik az a fenyegetőzés is, amit a miniszterelnök bejelentett február végére a szociális ellátás, a munkanélküli segély, a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos újabb kormányzati elképzelések kapcsán. Ezek vezettek ahhoz a kritikus hozzáálláshoz, melynek következményeképp a szakszervezetek és a munkavállalók valamilyen módon ki szeretnék fejezni nemtetszésüket.



Az alkotmány-előkészítő bizottsággal való pár nappal ezelőtti találkozó volt az utolsó csepp?

Egyik napra a szakszervezeteket, a másikra a munkáltatókat hívták meg. A munkáltatók egyik képviselője, Dávid Ferenc ott elmondta, ennek nem ez a módja, hanem az Országos Érdekegyeztető Tanács előtt kellene ezeket megvitatni. Hiszen nekik is fontos, hogy milyen gazdasági környezetben lesznek a vállalkozások. Nekünk meg még fontosabb, hogy a munkavállalók helyzete, jogvédettsége hogyan alakul.

Azt a szót, hogy szakszervezet, nem is szerepeltetik a koncepcióban sem, pedig az még csak egy normaszöveg. Pedig tudják nagyon jól, hogy társadalmi párbeszéd nélkül nem alakulhat ki semmiféle társadalmi igazságosság. Ha pedig az nincs, sérül a demokrácia, s így kevésbé lehet erős egy ország. Ezt a kormánynak előbb-utóbb be kell látnia.

Mi történt a találkozón?

Jelen voltam ezen a közmeghallgatáson, de szándékosan nem szólaltam fel, mert úgy láttam, ez a kormányzat számára csak egy kötelezően letudandó gyakorlat. Sajnos nem sok esélyét látom, hogy az ott elhangzott beszédek miatt átírják a koncepciót. Ez csak egy teljesítés volt Salamon László részéről, hogy meghallgatja a szakszervezeti felszólalókat, aztán viszont megy a verkli a maga útján. Az OÉT elé kéne vinni a koncepciót, és részletekbe menően megtárgyalni, különös tekintettel a munkavállalói jogokra és a szakszervezeti jogosítványokra.

Milyen változásokat szeretnének elérni?

Szerepeljen az alkotmányban az országos érdekegyeztetés jogintézménye, szerepeljenek a szakszervezetek mint érdekvédelmi szervezetek, maga az érdekegyeztetés, a foglalkoztatás biztonsága, a bérek védelme és a pihenőidő alaptörvényű rögzítése, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás alkotmányi szintű tilalma.

Lát esélyt arra, hogy sikerül változtatásokat kiharcolniuk a készülő alkotmányban?

Úgy vélem mindezeket eszük ágában sincs beilleszteni az alaptörvénybe, mert akkor már korábban megtették volna. Népszavazásról pedig hallani sem akarnak, ami eleve megkérdőjelezi az alkotmány társadalmi elfogadottságát, illetve annak lehetőségét. Az az intézményi bizonytalanság is jelzi a dolog kitalálatlanságát, hogy a kormány már nem alkotmányozó nemzetgyűlésnek, hanem alkotmányozó országgyűlésnek titulálja a folyamatot. Tehát mennek a maguk feje után, és különösebben nem érdekli őket, hogy az embereknek mi a véleménye erről.



Ön szerint miért nem egyeztet a kormány a szakszervezetekkel, és egyéb kérdésekben a szakmával?

Szerintem azért tartanak a szakszervezetekkel való nyílt tárgyalástól, mert akkor ott szemtől szembe a tárgyalóasztalnál véleményt tudnánk formálni, amit nekik meg kellene hallgatni, tehát vice versa történnének a dolgok. Nem is nagyon készültek fel éppen ezért erre, mert olyan szakembereket ültettek oda tárgyalni, akiknél sokkal jobbakat is találhattak volna.

Persze nem kell nekünk mindig igazat adni, de a törvényhozási folyamatba mind a munkáltatói, mind a munkavállalói érdekképviseletet, valamint az ő álláspontjukat, véleményüket, javaslataikat valahogy bele kellene csatornázni.