Ennek jeleként elnökölt új kormányának szombati ülésén, amely után a miniszterek az élet normális mederbe való visszatéréséről tettek bejelentéseket: újraindulnak a egyiptomi államvasutak leállított vonatai, minden vonalon közlekedik a kairói metró, ismét kapnak benzint a fővárosban működő, külföldi tulajdonban lévő benzinkutak, nem korlátozzák a vásárolható javak mennyiségét, kenyérből és gázból is van elégséges mennyiség, újranyitnak a bezárt hivatalok, a bankok többsége.

Az ellenzéki pártok a Tahrír téri tüntetők mögött állnak, de vasárnapig nem dőlt el, melyikük hajlandó a hatalom képviselőivel tárgyalni. Két régi párt, a Nemzeti Haladó Tömörülés Pártja és a Vafd után közölte, hogy kész részt venni a nemzeti párbeszédben a betiltott, de működő és nagy erőt felmutató Muzulmán Testvériség. Az erről szóló közlemény nem fedte fel, hogy mely időpontban és ki fog tárgyalni a részéről az újonnan kinevezett alelnökkel, Omar Szuleimánnal.

A muzulmán fundamentalisták nagyfokú taktikai felkészültségről tanúskodnak a megmozdulások központját adó Tahrír téren. A fáradhatatlan, de mégiscsak elcsigázott tiltakozó fiatalok között biztosítják az ellátást, enni- és innivalót osztogatnak, és békében megvannak világi honfitársaikkal, vagy akár a koptokkal, az egyiptomi keresztényekkel, akik egyébként az ország lakosságának becslések szerint közel tíz százalékát teszik ki. Nem kívánnak az előtérbe kerülni, ahogy vezetői mondják, nem akarják, hogy iszlám forradalomnak tűnjék a tiltakozó mozgalom.

Nincs szó továbbra sem arról, hogy a vegyes összetételű Tahrír téri tiltakozó mozgalom tagjai kit akarnak elnöknek. Mindannyian a közös követelést hangoztatják: mondjon le Mubarak, módosítsák az alkotmányt úgy, hogy tisztességes versenyt jelentő elnökválasztás legyen.

A rendszer szakértők szerint az időre játszik, de vasárnap a kifáradásnak nem látszottak a jelei a téren, ahol továbbra is ezrek maradtak a hűvös éjszaka ellenére.

Szombat este menesztették a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt (NDP) vezetőségét, amit megfigyelők egymással ellentétes módon értelmeznek: egyes elemzők szerint azzal, hogy eltávolították pártfunkciójából Gamal Mubarakot, az elnök fiát - aki megszűnt az NDP gazdasági bizottságának első embere lenni -, az elnök ismét világossá tette, hogy komolyan gondolja ígéretét, miszerint fia nem indul a következő elnökválasztáson.

Mások úgy látják: azzal, hogy az ellenzékkel jó kapcsolatokat ápoló Hoszám Badrávi lett a párt főtitkára (Szafvat es-Seríf helyett), és ő tölti be az ifjabb Mubarak által korábban elfoglalt helyet is, fokozódott az államfő elszigetelődése, immár pártján belül is.