Az Akadémiai Stratégiai Kutatási Programoknak egyik fejezete az Élelmezésbiztonsági Munkabizottság volt. A kötet az élelmiszerbiztonság taglalásával indul. Miért?

Az elmúlt időszak világpolitikai eseményei mutatják, hogy a problémák harminc-negyven százaléka az élelmiszerárak és a vízhasználat növekedéséhez kapcsolódik: a bolygónk kezd „túltelítődni”. Globálisan kell átgondolnunk az élelmezés és a vízhez jutás lehetőségeit. A sajtó előtt a mai nap bemutatott kiadvány ehhez ad stratégiai útmutatót.

A klímaváltozás miként alakíthatja át Földünk eddigi élelmiszer termelését?

A feltételezett klímaváltozás hatására kialakulhatnak az eddigieknél nedvesebb és hűvösebb valamint melegebb és szárazabb területek. Az előrejelzések kifejezetten bizonytalanok, hazánkra vonatkozóan is több feltételezés látott napvilágot. Amennyiben a szárazság felé menne el Magyarország klímája, akkor a szárazságot jól tűrő termények nevelésére, az öntözés lehetőségeinek megoldására, valamint a vizet jól megőrző talajtípusok megművelésére lenne szükségünk.

Ha a nedves, hűvös irányba mozdulna el a klímánk, akkor olyan növényvédelmi problémákra kell felkészülnünk, amellyel eddig még nem találkoztunk. A végső eredmény a globális és lokális hatások összességéből fog kialakulni.

Véleménye szerint hazánknak mennyi időbe telne átállni az esetleges új klímának megfelelő termelésre?

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy két kiváló intézetünk van, amelyek búzanemesítéssel foglalkoznak. Szegeden a szárazságtűrés, Martonvásárhelyen inkább a fagytűrés felé mozdultak el a kutatások. Összességében tehát a növénygenetikai alapjaink megvannak. A felkészülésnek három olyan lépcsője van, amelyet egyetlen kormányzatnak sem lenne szabad feladnia: az oktatás, kutatás és szaktanácsadás.

Jelen pillanatban hazánk agrárgazdasága hány ember ellátására képes és hány embert tudna megfelelő fejlesztés után ellátni?

Amennyiben optimális módon működne a rendszerünk, vagyis a talajnak, a gépeknek, növényeknek, a közreműködőknek, a szállításnak és a tárolásnak meg tudnánk adni a legjobb lehetőségeket, akkor tizenhétmillió ember ellátását tudnánk megoldani: jelenleg tizenkétmillió ember számára termelünk. A mezőgazdasági mérlegünk minden évben pozitív.

A feldolgozottsági fokot azonban mindenképpen növelnünk kellene, hiszen árban a hozzáadott érték arányainál nagyobb mértékben jelentkezik.



Hazánkban az állatitermék-előállítás harmincöt százalékot tesz ki, a növénytermelés hatvanöt százalékával szemben: az Unióban mindez fordított. Miért jó vagy miért rossz ez az érték?

A rendszerváltás környékén az élelmiszerfeldolgozó iparunk jelentős része vagy megszűnt, vagy privatizálták. Az állattenyésztés feldolgozás nélkül elképzelhetetlen. Otthon persze lehet disznót vágni, ám egy termelési szinten túl kapcsolódnia kell a feldolgozásnak is. Ötven-ötvenről eljutottunk harmincöt-hatvanöt százalékra, ami azt mutatja, hogy az elmúlt húsz évben - és jelenleg is - tőkehiányosak voltunk.

A GDP-t ebből eredően pozitívan érintené az átállás.

Természetesen így van. A feldolgozáshoz mindig több munkaerőre van szükség, mint az alapanyag megtermeléséhez, így amennyiben elmozdulnánk az ötven-ötven százalék felé, új munkahelyeket is teremtenünk kellene. Ez megnövekedett termelésfogyasztást is indukálna, így az adók is növekednének. Mindez a nemzetgazdaság fejlődését jelentené.

A dokumentum készítői szerint a következő évtizedek a globális agrárgazdaságát a termelési tényezőkért és az alapanyagokért folyó verseny fogja meghatározni a piacokért folyó harc mellett. Hazánknak mindebben milyen szerep juthat?

Mindig egy kicsit túlmagyaráztuk a piac hatását, mivel könnyebb olyan dolgokra fogni az alkalmatlanságunkat, ami egy kicsit távolabb áll tőlünk. Jelenleg nem lennénk ebben a helyzetben, ha rendezett kereteken belül folyna a gazdálkodás. Globális szinten a természeti erőforrásokra hihetetlen igény merül fel, emellett Kína a Föld ritka fémkészletének a kitermelésére és feldolgozására alkalmassá vált: ugyanez igaz az élelmiszerre is.

Tisztában vagyunk vele hogy hazánk mezőgazdasági adottságai kiválóak. Innentől kezdve az a feladatunk, hogy olyan produktumokat állítsunk elő, amire büszkék lehetünk, ehhez azonban több dologra lenne szükségünk. A következő ötven évben is megvan a szerepe a különböző méretű és filozófiájú gazdaságoknak, így a bio és családi vállalkozásoknak.

Lehet, hogy kellemetlen lesz a füleknek, de jobban össze kellene tartanunk, együtt kellene dolgoznunk, mint ahogyan azt eddig tettük. A legjobb szándék mellett egyetlen inkorrekt fellépés is hatalmas kárt okozhat. A hitelességünk nagyon megkopott, de ez nem csak magyar jelenség.

A világra jellemző igen magas élelmiszeráraknak mögött valószínűleg spekuláció áll, ennek is véget kellene vetni.

Mi lesz a későbbiek folyamán azokkal az országokkal, amelyek mezőgazdasága fejletlen, viszont népességük továbbra is rohamléptekben emelkedik?

Az lesz, amit Észak-Afrikában jelenleg is látunk. A Világbank elnökének a múlt héten volt egy nyilatkozata, miszerint felrobbant a népességi bomba. Erről már nagyon sokat beszélt az MTA is: előrejelzésekkel kívántuk elejét venni a helyzetnek. Az arab országok népességének hatvanöt-hetven százaléka a harminc év alatti korosztályba tartozik. A biológiai reprodukció igénye hatalmas problémákat fog jelenteni.

Abban az esetben, ha egy ország kellően ügyes és bevonja a tartalékait a termesztésbe, sok problémától megkímélheti magát. Éppen ezért hazánknak is érdemes lenne tizenhétmillió ember számára termelni, ehhez dolgoznunk kell.

Az MTA miben tudná érdemben segíteni hazánk mezőgazdasági fejlődését?

Az agrártudomány az egyik alapág az akadémián belül, számtalan egyetemmel és más akadémiákkal tartjuk a kapcsolatot. Kutatóhálózatként valamint köztestületi vonalként is működünk: ezek kombinációjával az elmúlt három évben is nagyon sok eredményt tudtunk elérni, tehát nagyon sok mindenben tudunk segíteni az oktatás és kutatás területén is.

Minél eredményesebb egy ország gazdasága, annál inkább képes olyan törekvéseket támogatni, amelyek befektetések a jövőbe. Aki nem úgy áll hozzá a munkához, hogy a jövőre tekint, az előbb-utóbb el fog botlani. Ebben az esetben oda jutunk, ahova a mai Magyarországon néhány ágazat jutott.