Ötszázharminc milliárd forintot kaszált az állam (a költségvetés) a magánnyugdíjvagyon bekebelezésével. Ezzel a pluszösszeggel érik el Orbánék, hogy a 2011-es államháztartási hiány nem fogja földhözvágni az országot. Köszönhető mindez az úgynevezett egyszeri bevételnövelő hatásoknak, mint amilyen például a magánnyugdíjpézek bekebelezése.

Kiszámolják, hogy jó legyen

Így jön ki a végén, hogy idén a költségvetési hiány csak nevében lesz hiány, valójában ugyanis felesleg lesz (legalább öt százalék).

De hogy jön a képbe ez a laikusok számára szörnyedvénynek tűnő jelenség, a túlzott deficit eljárás, és mit jelent egyáltalán?

"Túlzott deficit akkor áll fenn, ha egy uniós ország nem teljesíti a maastrichti szerződésben a fenntartható államháztartási helyzetre vonatkozó követelményeket, elsősorban a költségvetési hiánya meghaladja a GDP három százalékát, illetve az államadósság a hatvan százalékát" - szól a hivatalos definíció.

Mégsem lesz jó?

A gyakorlatban ez azt jeletni, hogy ebből akkor tud kilépni Magyarország, ha csökkenteni tudja a struktúrális deficitjét. Némi veszély rejlik azonban abban, hogy a tavalyi évvel ellenkezően idén nem fogja tudni csökkenteni a kormány ezt a struktúrális deficitet, azaz rossz marad a költségvetés ilyen szempontú egyenlege.

Idén tehát esélyünk sem lesz megszabadulni a szörnytől, a túlzott deficit eljárástól, ez pedig érdekelheti az Európai Uniót is.

A legjobb persze az lenne, ha sikerülne az idei büdzsét is úgy alakítani, hogy a nyugdíjpénzek hatásától függetlenül is három százalék alatt maradjon a GDP-arányos hiány. Az Unió is ezt látná a legszívesebben.

Mégis jó lesz...

Csakhogy hosszú távra tervez a kormány, legalábbis az EU ezt látja (ezt láttatják vele?). Ha ugyanis a kormány azt akarta volna, hogy több évre tudja csökkenteni a költségvetés hiányát a magánnyugdíjpénzekből, akkor el kellett volna húznia a folyamatot több évre. Csakhogy a kormány azt hangoztatja, hogy adósságvisszafizetésre fogja fordítani ennek az összegnek a nagy részét.

Nem mellesleg az egyszeri bevételek nagy hátránya, hogy - mint a vevük is mutatják - nem jelentkeznek maguktól minden évben.

Ráadásul előfordulhat, hogy az Európai Unió keresztbe tesz valamelyik pénzszerző intzékedés, mondjuk az egyik válságadó esetében.

És ha beszól az EU?

Arra ugyan már szinte semmi esély nincs, hogy a magánnyugdíjpénzek esetében az országra "borítsák az asztalt", nagy kérdés viszont, hogy mihez kezd az EU a válságadók által érintett külföldi tulajdonú multicégek a különadójukat sérelmező panaszával. Egy az uniós gazdasági ügyekben jártas bennfentes szakember szerint "a versennyel foglalkozó főigazgatóságnak lehet még vizsgálnivalója az üggyel kapcsolatban".

Folyik hát a számháború, miközben az Orbán-kormány százmilliárdokat tologat egyik helyről a másikra, mintha csak valami gagyi stratégiai társadalomépítő játékot játszana a neten aranytallérokkal, ahol a nép a játék állásától függően hol többet, hol kevesebbet adózik. A lényeg persze, hogy a végén stimmeljenek a számok.

Mi a teendő ennek érdekében?

Először is, muszáj lesz egy olyan költségvetést kitalálni jövőre, ami trükkök nélkül, önmagában is magával hozza a három százalék alatti hiányt.

Aztán pedig 2013-ban jöhet egy szintén a realitásokon alapuló, "sok determinációval terhelt" büdzsé.

Fájni fog?

Hogy ezekre 2011 elején egyelőre vajmi kevés garancia létezik?

Pont ezért nem árt egy olyan hosszútávú program sem, minek segítségével könnyebb lesz a 2013-as számok összeállítása. Ez lenne a nemrég megszellőztetett hatszázmilliárdos csomag. Csakhogy ennél egy kicsit (vagy nem is olyan kicsit) nagyobb kell(het) majd. Ez pedig akár az adócsökkentési ígéretek visszavonását is jelentheti - vagy rosszabb esetben egyéb megszorításokat.

Nem villámháborút vív tehát a kormány a számokkal, ugyanakkor Orbán Viktorék kezében van az eszköz, hogy ne is válljon állóháborúvá...