- Úgy kezdtünk, ahogy mindenki elvárta tőlünk, voltak jó lövéseink, szögletünk - kezdte Dzsudzsák Balázs. - Aztán sajnos egy buta gólt kaptunk, és az amúgy is nehéz meccsre ez még rátett egy lapáttal. Sajnálom, hogy kijött a különbség, nyilván tudat alatt mindenki tisztában volt azzal, hogy ennyi van a két gárda között, de abban a hitben voltunk, hogy most sikerülhet. Az ország mögöttünk volt és ezúton is köszönjük, hogy 4-0-után is biztattak minket. Azzal tisztában kell lennünk, hogy nekünk nem ez a két mérkőzés az igazán fontos, persze, lehet mondani, hogy most, a 4-0 után ezzel takarózunk, de a svédek és a finnek ellen kell meghalni, ott nem nyerhet más, csak mi, ha valamit akarunk.

- Min múlott?

- A kezdés a miénk volt, voltak megingásaik, az első perceket uraltuk, a végén viszont a hollandok bizonyították, miért a világ legjobbjai. Olyan szinten uralták a meccset, hogy percekig nem értünk labdához sem, ezen nincs mit szépíteni, csúnya vereség volt.

- A mérkőzés előtt döntetlent is elfogadtatok volna, de ez nagyon messzinek tűnt...

- Igen, persze akár gólokra is lebonthatjuk a vereséget. Az elsőnél nálunk volt a labda, középpályán adtuk el, abból üresen volt Van der Vaart, a negyedik gólnál kézzel ért a hátvéd bele, úgy vitte el kettőnk között, de ezt nem akarom megmagyarázni, ebben mi voltunk benne. Azt tudom mondani, hogy sajnos még nem tartunk azon a szinten, hogy higgyünk a csodákban. Meg volt beszélve, hogy a széleket erőltessük, ez nem igazán jött be, nem valósítottuk meg ezt a taktikát.

- Hol volt a finnek ellen látott óriási akarat és lendület?

- A csapat az eddigi összecsapásokon merte vállani az arcát, mert játszani, ezen a meccsen tanácstalannak tűntünk, hátrafelé passzoltunk, hátrafordultunk. Nem tudom, ez minek a számlájára írható, de ebből is tanulnunk kell.